Hidrológiai tájékoztató, 1985
A NITRÁTTAL SZENNYEZETT VIZEK KEZELÉSÉNEK KÉRDÉSEI című ankét anyaga - Perecsi Ferenc: A víz nitrátos szennyeződése és a vízellátás feladatai
A NITRÁTTAL SZENNYEZETT VIZEK KEZELÉSÉNEK KÉRDÉSEI című ankét anyaga A víz nitrátos szennyeződése és a vízellátás feladatai* PERECSI FERENC Országos Vízügyi Hivatal A víz nitrátos szennyeződése és méginkább a szennyeződés veszélyének fokozódása okkal készteti arra az illetékes fórumokat, hogy a kérdést folyamatosan napirenden tartsák. A Társaság 1983. január 18-i rendezvényén „A földalatti vizek nitrátos elszennyeződésének megelőzése" címmel átfogóan foglalkozott a szennyeződés eredetével és a megelőzés hatékony módszereivel. Az ankét határozatai javaslata e témakörben akár hosszú távú programként is kezelhető. Mint minden szennyeződés esetében a nitrátos szenynyeződésnél is kétféle beavatkozás számabvételével kell foglalkoznunk: a megelőzéssel és az utólagos — technológiai — beavatkozással. Mindeddig — a megelőzés kérdését részesítettük előnyben — ennek okait nem kell magyarázni — a technológia imódszerek, eredmények széles körű számbavétele, — s főleg a hazai tapasztalatoké — első ízben kerül ismertetésre. A nitrátos szennyeződés elsődlegesen a felszín közeli vízkészleteket éri, mely készletek természetes védettsége csekély, vagy'gyakorlatilag hiányzik; így a parti szűrésű és a talajvízkészleteké, valamint a karsztvízkészleté. Egy korábban végzett vizsgálat szerint a közüzemi vízműtelepek kiépített kapacitásának mintegy 8%-a veszélyeztett, mivel a szabvány határértékét meghaladó ammónia, nitrit és nitrátszennyeződés mutatható ki a termelt vízben. Ez mintegy 200—250 ezer mVd értéket jelent. A szennyeződés folyamatának megakadályozására ma kevés reményt látunk s ez azt jelenti, hogy ezt a vízműkapacitást rövidesen ki kell váltani újabbb vízműtelepítéssel, esetleg más térségből származó víz átvezetésével. Tény, hogy a nitrát és emellett zömmel a többi nitrogénszármazék által elszennyezett és emiatt a termelésből már kikapcsolt vízművek kapacitása 100 m 3/d-re tehető. A felhagyott és veszélyeztetett vízbázisok hovatartozását vizsgálva a következők állapíthatók meg. Elsőként a talajvízkészlet elszennyeződését kellett tudomásul venni. Ennek következményei főleg a községek belterületén jelentkeztek, s ebből adódóan főleg a településekből származó szennyeződések voltak az elszennyeződés okozói, így a csatornázatlanság, a szeméttárolás, az állattartás hulladékai; de itt említhetjük meg a közműves vízellátás és az ezzel együtt jelentkező megnövekedett háztartási vízhasználat hatását is. A talajvízkészlet elszennyeződése ugyanakkor serkentő hatással volt a törpevízműves programra, ezt korábban csak a pozitív oldaláról értékeltük, s a vízbázis elszennyeződésével kiesett hasznosítható vízkészletet számításba sem vettük. A partiszűrésű vízkészlet elszennyeződésénél többségében a közüzemi vízművek károsodásával állunk szemben, így'az ismereteink is megbízhatóbbak. Az említett (már kiesett) 100 ezer m 3/d, s a vezélyeztetett mintegy 250 ezer m : l/d vízkészlet nagyrésze a parti szűrésű készleteket érinti. A parti szűrésű készletre telepített vízművek jellemző kapacitása tág határok között változik, a néhány száz napi m 3-től k több 10 ezer m 3-ig, többségében azonban városok, régiók nagyobb mennyiségű vízigényét kielégítő vízművek sorolhatók közéjük. * Előadásként elhangzott a Vízkémiai és Víztechnológiai, valamint a Vízellátási Szakosztály 1983. november 9-i ,.A nitráttal szennyezett vizek kezelésének kérdései" című közös rendezésű ankétján. A karsztvízkészlet minősége mindeddig nem tette szükségessé a vízművek termelésből való kikapcsolását, de komoly veszélyhelyzetet jelez az a tapasztalat, hogy a nitrát a kartszvízben is megjelent és növekvő tendenciát mutat. A jelenlegi és várható helyzetet összességében jellemzi az egészségügyi szervezet vizsgálata is, eszerint a •nitráttartalom a parti szűrésű vízből termelt víz 60%ánál, a karsztvíz 10%-ánál s a talajvíz 90%-ánál emelkedik. Magyarország jelenlegi és távlati ivóvízellátásának rendszerét a vízbeszerzés adottságai alapvetően meghatározzák. Míg azonban korábban az adottságok között döntő mértékben a rrfennyiségi jellemzőket tartottuk számon, ma már azonos súllyal kell figyelembe vénünk a minőségi jellemzőket is. Nem véletlen tehát, hogy vízkészletek mennyiségét korrigált értékekkel számítjuk. Ez a korrekció a nitrátos szennyeződés tekintetében még nem számol a lehetséges technológiai beavatkozással. így a természetes körülmények között védelem nélküli, vagy gyengén védett készletek mennyiségét 50%-kal vesszük figyelembe. Bár a készletek és a vízigények egybevetésével készíthető vízmérleg országos összesítésben a csökkentés ellenére megnyugtató, az ország egyes térségében, a koncentrált vízigényű városias vagy ipari övezetekben ott is vízhiányt eredményez, ahol eddig a fejlesztésnél a víz jelenléte a legfőbb vonzerőt jelentette. A mai ivóvízellátását vízbázisát 44%-ban a parti szűrésű vízkészletet jelenti. A parti szűrésű vízkészlet — az előfordulási területén — mind nagyobb, mind a kisebb mennyiségű ivóvíz igényeket kedvező gazdasági feltételekkel képes kielégíteni. A készletre telepített vízmű fajlagos költségei alacsonyak, s ez a készlet azon tulajdonságának köszönhető, hogy az a vízfolyás mentén hosszú partszakaszokon bárhol kitermelhető, s a partszakasz vízadó képessége általában a koncentrált vízkivételezésre, városok, régiók ellátására is alkalmas, továbbá a kutak sekély mélysége a vízemelés költségére is kedvezően hat. Érthető tehát, hogy a parti szűrésű vízkészlettel a jövőben is számolni kívánunk, továbbá az is, hogy az elszennyeződését, vagy más ok miatti vízmennyiség kiesését az anyagi kérdésekkel is összefüggésbe hozzuk. Használatát viszont a mennyiségi és minőségi védelem együttes meglétével vehetjük csak számításba, a védelem pedig áldozatot kíván. Ugyancsak korábbi, de széles körű vizsgálat bizonyítja, hogy a vízművek védőterülete számos helyen hiányzik, esetleg a beépítés miatt már ki sem alakítható. E vízművek kapacitása is szerepel a veszélyeztetettként számon tartott vízkészletek mennyiségében. A védelem a mai ismereteink szerint a védőterületek kialakítását jelenti, amely a vízmű szempontjából anyagi, a terület hasznosító szempontjából pedig termelési kérdéseket vet fel. Foglalkoznunk kell tehát olyan technikai beavatkozásokica! is, amelyek a védelemnek másfajta megoldásával bíztatnak, mint a szennyezés effektív kizárása, illetve csökkentése résfalazással vagy a vízdúsításhoz hasonló műszaki kialakítással, másként fogalmazva: a nitrátos víz felszín alatti hígításával, illetve a nitrátos víz áramlási irányának megváltoztatásával. A parti szűrésű vízkészletek nitrátos szenyeződésének csökkentését, illetve megakadályozását a szennyeződés mértékének csökkentése és a vízművek védelmének együttese szolgáltathatja eredményesen. Ebből 26
