Hidrológiai tájékoztató, 1985

MEGEMLÉKEZÉS - Hrenkó Pál: Petrovič, N.: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-medencében a merkantilizmus korában (Könyvismertetés)

szab határt. Az optimális fényintenzitás meghaladása azután a c (t) értékek csökkenésével jár. Ha a C0

2 konceneráció változásának folyamata úgy zajlik le, hogy a fényintenzitás változása időarányos, a c (t) függvény hasonlóan alakul, mint a rezgő mozgásoknál a rezgő pont helyzetének, illetve sebességének időbeli változása. Maucha ezért a rezgő mozgást választotta az asszimilációs folyamat modellezésére. A legegyszerűbb rezgő mozgásnál a harmonikus oszcillátor energiáját az egymásba folyamatosan átalakuló helyzeti és mozgási energiák állandó összege szolgáltatja. Az asszimilációban résztvevő szén-dioxid meghatározott tömegmennyisége is két részből tevődik össze: abból, ami már diffundált az alga testbe és amit arányosnak tekintettünk a Nap-energiával, másrészt az idővel is változónak; továbbá abból, ami a maximális koncentráció eléréséhez még diffundálhat az algatestbe. Nyilván ez az utóbbi tömeg is energia-arányos, mégpedig a még fel nem használt fény-energiával arányos mennyiségű. így tehát a koncentráció időbeli értékei helyzeti energiát és mozgási energiát jelképező adatként kaphatnak modellbeli értelmezést. Maucha itt a koncentráció-változások számára mintegy önálló fizikai „világ"-ot értelmeziett. A Newton-i mechanika „világ"-a a hosszúság, tömeg és idő alapmennyiségeiből indul ki. Az impulzus menynyiségét a tömegnek és a sebességnek (amely: egységnyi időre vonatkozó hosszúság) szorzataként, az energiát a tömegnek, gyorsulásnak (= egységnyi időre vonatkoztatott sebességváltozás) és hosszúságnak (elmozdulásnak) a szorzataként, a hatást az energia és az idő szorzataként definiálja. A Newton-féle mechanika rezgő mozgásaiban, ha a gyorsulás a nyugalmi helyzetből való kitérítés úthosszával arányos, a kitérések az idő sinusfüggvénye szerint változnak. Az elmozdulásokat a mindenkori , impulzusokkal közös síkon, egymás függvényeként ábrázolva, állandó energiatartalom esetén ellipszis alakú trajektóriákat kapunk, amelyek a „hatás" menyiségével arányos területet zárnak körül. A Maucha-féle modell fizikai „világ"-ában az energia az alapmennyiség, amely fogalom azonos a Newton-i fizika energia fogalmával. Minthogy most az energia koncentráció arányosan kifejezve jelenik meg, ebben a fizikai „világ"-ban a hosszúságnak nincs önálló értelmezése. A hosszúság szerepét a koncentráció négyzetgyöke veszi át. A koncentrációknak a sinus-függvényével érvényesülő fény-intenzitás által irányított asszimilációs folyamat útján értelmezett „rezgő mozgás"-a a Newton-i elmozdulás mennyiségét egy, az idővel arányos mennyiség sinus-függvényébe, a Newton-i impulzus mennyiségét pedig ugyanannak az idővel arányos mennyiségnek a cosinus-függvényébe viszi át Maucha modelljében. A határ-ellipszis területszámítása a transzformált elmozdulással és a transzformált impulzussal is a Newton-féle hatás megállapítására vezet. Az asszimilációs CCh koncentráció változások rezgő mozgás analógiájára történt leírása Maucha Rezső igen termékeny gondolatának bizonyult, és az időbeli és a fényintenzitás változásokkal kapcsolatos folyamat megértését is egyszerűsíti. III. A hőmérsékleti sugárzás energiaviszonyait Max Planck német fizikus a lineáris oszcillátor rezgéseire vezette vissza. Az energiakisugárzás lehetséges értékei' a hatáskvantum h — 6,625 • 10~

3

2 J • s, kísérleti úton meghatározott elemi értékének egész számú többszörösei. Maucha Rezső a maximális földi besugárzás fényintenzitása és az oxigén fejlesztésére optimális besugárzás intenzitása között az általa kísérletileg megállapított 6,545 hányadost az elérhető mérési pontosság határain belül azonosnak ítélte a Planck-féle 6,625 együtthatóval. Egyes cikkeiben kétségtelenül hajlott arra a következtetésre is, hogy a két számérték ilyen mérvű egyezése nem feltéltenül formai. A tény eléggé meglepő és az ilyen mérvű hasonlóság legalábbis gondolatébresztő. Kár, hogy sem a limnológusok, sem a fizikusok azóta sem mélyítették az eredeti meggondolások érdekes alapvetéseit. IV. Maucha Rezső szűkebb szakterületének munkásságát interdiszciplináris irányokban, így a műszaki tudomány és a mérnöki módszerek irányában terjesztette ki. A fizika elméleteinek közvetlen vagy analóg alkalmazása nyomán a matematika gondolkodási rendszerét honosította meg hidrobiológiái folyamatok értelmezésében és leírásában. Amikor azonban az élővilág mozgásairól különböző modelljeit a mérnök által is jól ismert folyamatok sorából választotta, a mérnök, és elsősorban a vízimérnök gondolkodására is hatást gyakorolt. Érdeklődési körének merészen széles skálája a hidrológiai tudomány általánosságát és sokoldalúságát, de az abban rejlő alapvető egységet is jól példázza. irodalom : Mauchu R. (1924): Upon the Influence of Temperature and Intensity ol Light on the photosynthetic Producion of Nannoplankton. Verh. d. Intern. Ver. f. Limnologie. II. 381. Innsbruck. — (1937): Uber einige kosmische Faktorén der Phytoplankton-Production. Arch. f. Hydrobiologie, XXXII. 434. — (1948): Die Photosynthese der Phytoplanktons vom Gesichtspunkte der Quantenlehre. Hidrobiologia, Den Haag, 45. — (1953): A vizek produkciós-biológiája és a halászat. Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Osztálya Közleményei, Budapest, II. 4. 393. Dr. Vágás István Könyvismertetés Petrovic, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a KözépDuna-medencében a merkantilizmus korában. Ford. J. Garai Béla. Az újvidéki Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia és a belgádi Történelmi Intézet kiadása. Zenta, Becse, 1982. 547. old., 58 kép (régi térkép, tervrajz), 8 színes. Az eredeti mű Belgrádban jelent meg 1978-ban. Szerzője rendkívül széles körű és igényes munkával tárta fel áz Alsó-Tisza vidéke vízgazdálkodásának történetét. Különösen a Duna—Tisza csatorna építése keltette fel érdeklődését, erről ugyanis ennek előtte tudományos feldolgozás nem készült. A csatornát — a hajdani Ferenccsatornát — a Kiss-fivérek (Kiss József kamarai vezető-mérnök és Kiss Gábor mérnökszázados) tervei alapján, és tevékeny közreműködésével 1783—1802 között létesítették. 1947—1972 között épült újjá, amikor az Al-Dunáig meghosszabbították. A mai Duna-TiszaDuna csatornahálózat mintegy 960 km hosszúságú. 51 nagy hidrotechnikai műtárgy, 24 vízrekesztő, 16 hajózsilip és 5 szivattyútelep van rajta; és ez az egész nagycsatornarendszer kb. 500 000 ha bácskai és temesközi (bánáti) mezőgazdasági földterület öntözését szolgálja. A Ferenc-csatorna építésének műszaki-történeti feldolgozása számunkra különösen figyelemre méltó. A tervező Kiss-fivérek megvalósítási törekvéseit, mint az építés vállalkozó részvényeseinek, műszaki vezetőinek munkásságát és kudarcát sokoldalúan világította meg a szerző, megadva nekik az őket megillető tiszteletet. Kiss József halálának adatát is sikerült pontosítania az Országos Széchényi Könyvtárban fellelt iratok alapján. E szerint Zomborban halt meg, bácskai barátainál 1813. március idusának 3. napján. Kívánsága szerint a verbászi zsilip melletti szerény nyaralójánál (Josephsruhe) (folytatás a 41. oldalon) 14