Hidrológiai tájékoztató, 1984

2. szám, október - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Domokos Miklós: Vízrajz és hidrológia

tású és színvonalú b) tevékenység hiányában az a) tevékenység sem biztosíthatja az adatgyűjtési ráfordítások legjobb hasznosítását; könnyen előfordulhat, hogy kisebb-nagyobb részben érdektelen, vagy rossz minőségű adatokat gyűjt, fontos adatokat pedig nem észlel. A vízrajzi tevékenység két ágának kölcsönös egymásrautaltságáról és egymást kiegészítő voltáról eddig mondotakkal elvileg a legtöbb szakember egyetért. Arról viszont eléggé eltérnek a vélemények, hogy a két tevékenységi kör milyen aránya tekinthető egészégesnek. A Magyarországra látogató külföldi hidrológusok, pl. nem egyszer fejezték ki azt a véleményüket, hogy Magyarország számára sok felesleges kiadást okoz és jelentős hasznosítatlan adattömeget eredményez a jelenlegi sűrűségű vízrajzi észlelöhálózat folyamatos, de sokszor kifogásolható minőségű üzemeltetése; ritkább észlelőhálózattal, expedíciószerű mérésekkel és intenzívebb hidrológiai kutatómunkával a gyakorlat számára használhatóbb vízrajzi információkat lehetne szolgáltatni. Gyakran találkozhatunk viszont éppen az ellenkező végletű szemlélettel is, amely hajlamos lebecsülni a hidrológiai kutatás szerepét és túlbecsülni a kutatás elsorvadásával magára maradó puszta vízrajzi adatgyűjtés jelentőségét. Az utóbbi szemlélet következtében a hidrológiai kutatástól elszakadt, öncélúvá vált vízrajzi adatgyűjtésre néhány friss, dokumentált példát említek. A Kapos-vízgyűjtőn éveken át hálózati rutinmunkaként gyűjtött vizlíozam- és csapadékadatok közötti ellentmondások utólagos kiküszöbölése, és ezzel használhatóvá tétele jelentős volumenű, koncentrált hidrológiai kutatómunkát igényelt [3]. Egy kisérleti vízgyűjtő kulcsfontosságú vizhozammérő műtárgyát — kutatói közreműködés hiányában — igen Sok rutinszerűen végzett vizhozammérés adataiból csak másfél évtized elmúltával sikerült hitelesíteni [41. Egy harmadik példa: az evapotranspirációs állomásokon jelentős ráfordítással, hidrológiai koncepció nélkül gyűjtött hatalmas adattömeg hasznosítása mindmáig megoldatlan [5], A hidrológiai adatgyűjtés említett túlbecsülésében és a kutatás lebecsülésében jelentős szerepet játszhat az a tény is, hogy a vízrajzi adatok (pontenciális) felhasználói nem fogalmazzák meg a csoportosított információk iránti igényeiket, aminek következtében nem tudatosul újra és újra, hogy ezek az igények a legritkábban kívánnak olyan csoportosítású — arra a helyre, időszakra vonatkozó, olyan valószínűségű — adatokat, amely csoportosításban azok a vízrajzi adattárban rendelkezésre állnak. Nem tűnik ki, hogy a nyers adatanyag-! nak a kivánt csoportosítású információvá való átalakítása megfelelő színvonalú hidrológiai ismeretek és módszerek nélkül nem lehetséges. Könnyű arról is megfeledkezni, hogy a vízrajzi információk iránti igény megfogalmazásának — népgazdasági szempontból nagyon is káros, mert végülis sok fölöleges munkát és bizonytalan becslést okozó — elmaradása nemcsak a hidrolóJ giai kutatást teszi (látszólag) feleslegessé, hanem egyszersmind a vízrajzi adatgyűjtést is jelentős részben öncélú tevékenységgé fokozza le. Hangsúlyoznom kell, hogy a vízrajzi adatgyűjtés és a hidrológiai kutatás egységéről e szakasz bevezetőjében kifejtett felfogás nincs összhangban a vízrajzi tevékenység egyik szokásos értelmezésével, amely szerint a kuta-i tás egyike lenne az adatgyűjtéssel szemben igényt támasztó tevékenységeknek (döntéselőkészítés, vízügyi igazgatás, tervezés, üzemirányítás stb.). A kutatásnak, félfogásom szerint, nem információ-igénylő, mint inkább nélkülözhetetlen közvetítő szerepe tían: az igényeket érvényesíti a hálózat telepítésében és működtetésében, a nyers észlelési adatokat pedig az igényeknek megfelelőén csoportosítja, illetve transzformálja [6], A gyakorlat kutatást orientáló tevékenysége iránti igény egyik gyakori félreértése abban nyilvánul meg, hogy a gyakorlat — illetékességi köréből kilépve — kutatási feladatokat határoz meg ahelyett, hogy' megoldandó problémákat vetne fel, amelyeknek — kutatással, vagy anélkül való — megoldására a kutatóknak kellene javaslatot tenniök [7]. A hidrológiai adatgyűjtés és kutatás egymásrautaltsága szempontjából nem volt szerencsésnek mondható a VITUKI Vízrajzi Intézetének 1976-tól 1980-ig érvényes szervezeti felépítése sem, amely meglehetősen élesen elválasztotta a hálózati adatgyűjtéssel és feldolgozással foglalkozó egységeket a kutatással foglalkozó egységektől. Ez a szervezet mind az adatgyűjtés, mind a kutatás, és ami a legfontosabb: mind a vízrajzi információ (potenciális) felhasználói számára kedvezőtlen volt: az adatgyűjtés részben elvesztette a kutatás részéről elvárható, az igények felmérésén és kielégítésük célszerű módjának biztos ismeretén alapuló irányítást, a kutatás viszont sokszor hiába kereste a vele szemben támasztott igények kielégítéséhez szükséges észlelési adatokat, mert helyettük esetleg érdektelen, vagy rosszminőségű adatokat talált. A hidrológiai kutatás vízrajzi tevékenységen belüli nélkülözhetetlen szerepének korábbi félreismerését (alábecsülését) jól tükrözi a Vízgazdálkodási Kutatási és Fejlesztési Feladatterv (VKFF) 1978—1980-ra érvényes Középtávú Terve is, amelynek ,,X. Vízrajz" c. fejezete szinte kizárólag a vízrajzi adatok gyűjtésével és feldolgozásával — nem pedig kutatás révén történő hasznosításával — kapcsolatos fejlesztési feladatokat sorol fel. Egyes hidrológiai kutatással kapcsolatos feladatok találhatók viszont, ha eléggé elszórtan is, a VKFF más fejezeteiben. ezek kiválasztása azonban eléggé esetleges, és ezért összességükben nem alkalmasak arra. hogy a vízrajzi tevékenység szerves részét alkotó hidrológiai kutatások fő irányait kijelöljék. (Csupán példaként említem, hogy a VITUKI 1980. évi alaptevékenységi munkatervében szerepelt ugyan a síkvidéki területek talajvízháztartásának és az intercepció törvényszerűségeinek vizsgálata, de nem szerepelt sem a sík-, sem a dombvidéki lefolyással kapcsolatos kutatási téma.) 1.2. A „tudathasadás" csökkentése, örvendetesnek mondható, hogy a Vándorgyűlésünk I/a. témacsoportjába sorolt dolgozatok összességükben az említett egység felismert szükégesésgét érvényesítik és jelentősen járulnak hozzá helyreállításához. Ebből a szempontból különösen értékesek azok a dolgozatok, amelyek a vízgazdálkodási gyakorlatnak a vízrajzi tevékenységgel szemben támasztott igényeit fogalmazzák meg, valamint azok, amelyek a rutinszerű adatgyűjtés eredményeképpen rendelkezésre álló adatoknak az igényelt csoportosítású információkká való átalakításával foglalkoznak [1]. 2. „Előzmény nélküli" dolgozatok Másik, kevésbé kedvező és kevésbé általános észrevételem azzal a már-már divatossá vált szokással kapcsolatos, hogy egyes szerzők nem tekintik át és nem értékelik témájuk előzményeit, hanem minden előzményre való hivatkozás nélkül, vagy csak önmagukra hivatkozva fejtik ki gondolataikat (amit élcelődve úgy is lehet jellemezni, hogy „csak tiszta forrásból merítenek"). Ez a publikációs gyakorlat veszélyes tünete lehet az azonos célra irányuló szellemi erőfeszítések széttöredezettségének, az előzmények és párhuzamos vizsgálatok kényelemszeretetből, vagy tudatos elhatározából való negligálásának, a mindig mindent újra való felfedezésre törekvésnek. Különösen káros lehet ez a szerzői magatartás átfogó témák, irányelvek kidolgozása esetében. 3. Hidrológiai kutatásaink gyakorlatra orientáltak A tárgyalt dolgozatoknak a nemzetközi hidrológiai szakirodalmi mezőnyben való beillesztése nem feladatom egyrészt a terjedelmi korlátok miatt, de főképpen azért, mert e 13 tanulmány csak nagyon esetleges válogatás lehet a Hidrológiai Bibiliográfiában évenként regisztrált 700—1000 magyar tanulmányból. Annyit azonban — általános benyomásként — megjegyzek, hogy véleményem szerint a bemutatott dolgozatokra a nemzetközi szakirodalomból megszokottnál sokkal inkább jellemző a problémára orientáltság, a népgazdasági, il1 letve vízügyi szakágazati elvárásoknak való megfelelés igénye. Ezzel együtt jár, hogy a bemutatott dolgozatok szerzői józan önmérséklettel alkalmazzák az oly divatossá — és sokszor öncélúvá — vált matematikai apparátust. Ez különösen nagy érdem napjainkban, amikor — jellemző módon — éppen a matematikai orientáltságú hidrológia egyik neves képviselője VÍT KLEMES, a tározószámítási módszerekről szóló szintetizáló tanulmányában [8] egyebek között a következő ironikus megállapítást teszi: „Kiváló képességű kutatók regimentjének több, mint egy évtizednyi összpontosított erőfeszítései után, valamint dagályos és homályos zsargonban írt diszertációk tornyosuló tömege után (amelyekben fölös mennyiségben hemzsegnek az egyenletek, többszörösen kimerítve