Hidrológiai tájékoztató, 1983
1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Tavanné Bartalis Éva-dr. Molnár Katalin: Vízminőség-védelem a tatai környezetvédelmi modellterületen
ram mértékétől, a meglevő szennyvíztisztító telepek egyre inkább túlterheltté váltak. A csatornahálózaton elvezetett kb. 35 000 m-'/d szennyvíz túlnyomó része az összesen 25 000 m 3/d kapacitásra kiépített mechanikaibiológiai szennyvíztisztító telepeken jut a befogadókba. A modellterület Magyarország sűrűn lakott részeihez tartozik, hiszen népsűrűsége 250 fő/km 2 (az országos átlag 116 fő/km 2), a városokban pedig 421 fő/km 2. Bár a községekből némi elvándorlás tapasztalható és a városok lakónépessége állandóan nő, a kettő aránya mégsem azonos. Sokan települnek át más területekről újonnan. A nagy népsűrűség természetesen hatást gyakorol a környezetre, éppúgy, mint a fejlett ipar. A modellterület az ország egyik legiparosodottabb területe. Itt (Komárom megye) a legnagyobb az egy főre jutó ipari termelés és a nemzeti jövedelem (Budapestet kivéve). Első helyen kell megemlíteni a tatabányai és oroszlányi barnakőszén-medencékre települt bányászatot, az ehhez kapcsolódó hőerőműveket és más hőigényes iparágakat, a Cement- és Mészművet, az Alumíniumkohót Tatabányán, a timföldgyárat Almásfüzitőn, az olajfinomítót, Szőnyben és Almásfüzitőn, a textilipari és bőripari üzemet Tatán, és az építő-, az élelmiszer-, a szolgáltató és a vendéglátóipar sok kisebb-nagyobb gyárát, üzemét, üzemegységét. Az iparágak jellegéből következik, hogy igen nagy a felhasznált víz mennyisége. Pl. Tatabányán jelenleg több mint 20 jelentős ipari vízfogyasztó üzemel, ezek vízfelhasználása több mint kétszerese a város kommunális vízfogyasztásának. Az ipari üzemek vízellátása megfelelő, a csatornázás lényegében helyileg megoldott. A modellterület legnagyobb része alkalmas mezőgazdasági művelésre, javarészt, szántóművelés folyik. A mezőgazdasági üzemek vízellátása megfelelő, tennivalók a szennyvízkezelés és -elhelyezés jobb megoldása terén vannak elsősorban. Az intenzív haltenyésztés következtében a tavakba és a vízfolyásokba meglehetősen nagy mennyiségű szerves szennyeződés, kerül, amely rontja a víz,minőségét. Emiatt pl. a tatai Nagy-tavon meg kellett tiltani az intenzív halgazdálkodást. A tatai Nagy-tó komplex hasznosításának vízminőségi problémái A modellterület vízminőségvédelmi feladatai pontosan körülhatároltak, egyes problémákat már megoldottak, másoké még folyamatban van. Az első nagyjelentőségű környezetvédelmi beavatkozások a tatai Nagy-tó védelmét szolgálják [1], Az Által-ér vízgyűjtő területén létesítették az ország legrégebbi mesterséges tározótavát, a tatai Nagy-tavat. Történelmi források szerint a tatai Nagy-tavat a római uralom alatt létesítették. A tónak és környékének első rendezése a XVIII. sz.-ba nyúlik vissza. A munkálatok Mikovmy Sámuel, a kiváló mérnök nevéhez kapcsolódnak. 1945 után az Altal-tér vízgyűjtő területén a vízrendezési céloknak megfelelően a tatai Nagy-tavat kezdetben intenzív halgazdálkodásra hasznosították. Am a kedvező természeti adottságok, az esztétikailag szép környezet, az idegenforgalmi szempontból nevezetes Tata a Nagy-tó melletti várral — mindezek üdülési igényeket támasztottak. Kedvelt kirándulóhely lett a tó és környéke. Ezzel párhuzamosan a sportot kedvelő közönség is felfedezte a tatai Nagy-tó adta lehetőségeket, létrehozták Tatán a ország legnagyobb edzőtáborát és a Nagy-tavon sportversenyeket rendeztek. A tónak és környékének képe meglehetősen átalakult. Az 1965. év óta hivatalosan is üdülőkörzetté vált. Az üdülőterület kialakítása során számos műszaki probléma megoldását igényelte mind a tavon, mind pedig a tó közvetlen és távolabbi környezetében. Az Által-ér vizének tisztasága szempontjából a tatai Nagy-tó fekvése kedvezőtlen, mert az Altal-ér völgyének legnagyobb ipari központja, Tatabánya ipari és házi szennyvizeinek nagy része, valamint a barnakőszénmedence bányavizeinek közel 60%-a jut közvetlenül a Nagy-tó előtt az ÁltaWrbe. A hatvanas évekre a tó eliszaposodott és feltöltődése előrehaladt. Ezt a tápvíz nagyfokú mechanikai szennyeződése okozta, a lebegőanyag-szennyezés a tatabányai bányavidékről került az Által-érbe. Korlátozni kellett a tavon a fürdést is a fertőzés veszélye miatt, mert a tatai kórház, laktanya és lakótelepek szennyvizeit közvetlenül, tisztítatlan állapotban vezették a tóba [6], A tónak vízkárelhárítási és tározási szerepe is van, az alvízi vízhasználók részére öntözővíz, ipari víz és halgazdasági tápvíz. A tatai Nagy-tó rendeltetéséről — az előbb említett nagy üdülési és sportolási igények miatt — 1969-ben végleges döntés született. Ennek értelmében az átlagosan 2.4 m mély tónak elsődlegesen az üdülés és a sportolás céljait kell szolgálnia. Ez a rendelkezés a minőségvédelmi intézkedések megtételét megelőzően átfogó vizsgálatot sürgetett. A VÍZITERV 1966-ban a „Tatai Nagy-tó Vízminőségvédelmi Regionális tervé"-ben javaslatot tett a szükséges műszaki munkák elvégzésére. A terv javaslatai alapján a legfontosabb feladat ekkor a tó szennyeződésből eredő iszapjának eltávolítása, a mechanikai szennyeződések távoltartása és a közvetlen szennyvízforrások megszüntetése volt. A munka főbb fázisai a következők voltak: Az 1969. és az 1972. év között 750 000 m 3 iszapot távolítottak el a tóból. E munka során a nádas terület nagysága lényegesen csökkent, hiszen a tó déli részén szétterült nádtermő helyek talaját is eltávolították. Az elő- és utóülepítők tervezése és kialakítása az 1969. évben kezdődött meg. Az 1972. évig megszüntették a közvetlen szennyvízbevezetéseket. A haltenyésztést korlátozták ugyan, a halak takarmányozását azonban engedélyezték. Az iszap eltávolítása után növényevő amurokat is telepítettek a tóba. amivel a tó hínárosodását megszüntették. Az 1973—74. évben befejeződött az evezőspálya kialakítása és a szabadstrandok kiépítése. A Tatabányai Szennyvíztisztító Telep kapacitását 1977— 1981. évek között az V.—VI. ütem üzembehelyezésével növelték, hogy ezzel az Altal-ér szerves anyag-terhelését csökkentsék. Időközben a I.—IV. ütem műtárgyainak műszaki állapota szükségessé tette a felújítási munkák sürgős megkezdését. így a telep tisztítási hatásfoka az üzemeltetési nehézségek miatt átmenetileg — várhatóan 1982. év végéig, a felújítási munkák befejezéséig — rosszabb lesz. A tatai Nagy-tó feletti ülepítőrendszer rekonstrukciós munkáit 1979-ben fejezték be. A munkák során a tatai Nagy-tó védelmére az Altal-ér utóülepítőjének jobb kihasználását és az érkező nagyvizek biztonságos levezetését oldották meg. E vízgazdálkodási-környezetvédelmi intézkedések eredményeként sikerült megakadályozni a tó feliszapolódását, a makrovegetáció (hínár, nád) előretörését, megszűnt a tó fertőzöttsége, s mindezek eredményeképpen esztétikai értéke nőtt, a tó vizének biológiai állapota azonban nem javult. A tó vízminősége jelenleg elsősorban a halgazdálkodásnak kedvez. Vize a nyári időszakban a nagy mennyiségű mikroszkópi méretű algák miatt zöldes színű, átlátszatlan. A tó ilyen irányú vízminőségváltozásának oka a víz bő növényi tápanyagforrása, elsősorban foszfortartalma. A tó foszforÍorgalmában a két legfontosabb tényező az Által-ér vízgyűjtő területén folytatott emberi tevékenység és a lóban folyó halgazdálkodás. A tápvíz minősége az elmúlt években lényegesen nem változott, annak ellenére, hogy a tiszta bányavizek, így a hígítóvíz menynyisége kis mértékben csökkent, mivel az utóülepítő rendszer működése hatékonyabbá vált a rendezési munkák befejezésével. A tóban folytatott halgazdálkodás termelési mutatói az 1977. évig növekvő tenden J ciájúak voltak, az 1977. és az 1981. évek között pedig egyenletesen állandóak maradtak. így a halászati tevékenységgel a tóba juttatott közvetlen szennyezés is az elmúlt öt évben állandónak mondható. A halgazdálkodásnak a vízminőséggel szemben támasztott igényei teljesen ellentétesek az üdülés, a sportolás céljait szolgáló hasznosítás követelményeivel. Egy halastóban az eutrofizálódásra (termőképesség-növelés) kifejezetten szükség van, hiszen az ezzel járó produkciónövekedés a tápanyaglánc minden szintjén mutatkozik, beleértve a halakat is. Az algák mennyiségének az emberi vízhasználat szempontjából optimális szint (Magyarországon 200 mg m : 1 a-klorofill értékig) fölé emelkedése viszont kellemetlen következményekkel jár. A víz ekkor már nem a megszokott színtelen, szagtalan, íztelen folyadék, hanem undort keltővé, az egészségre károssá válik, így emberi használatra alkalmatlan lesz. Márpedig a tatai Nagy-tó egyik hasznosítása az üdülés, a sportolás céljait szolgálja, környezete pedig rekreációs terület (idegenforgalom, hétvégi pihenő- és kirándulóhelyek stb.). 21
