Hidrológiai tájékoztató, 1983

1. szám, április - DIPLOMATERV PÁLYÁZATOK - Katula Zsuzsanna: A lébénymiklósi "Lenin" Mgtsz nárai üzemegységének vízrendezési és drénezési terve

A vízminőség javítására 1978-ban a Vízügyi Igazgatóság által bevezetett folyamataos vízátfolyást biztosító üzemmóddal sem sikerült a környezeti ártalmak jelentős csökkentése. Ez az állapot további vízkormányzási intézkedésekkel már nem javítható. Mindezek figyelembevételével vizsgáltam a szennyvíz más befogadóba történő bevezetését is. A Kettős-Körösnek közvetlen szennyvízbefogadóként való vizsgálatai kimutatták, hogy gazdaságosan e célra nem használható. Ahhoz, hogy a kitűzött II. osztályú vízminőség megmaradjon, a szennyvízmennyiségek ütemszerű növekedésével 73% és 85% hatásfokú tisztítótelep kialakítása szükséges. Ezt csak biológiai tisztítás biztosítaná és plusz beruházási és üzemköltségként jelentkezne a szennyvizek kijuttatása a Kettős-Körösig. így a tervezésnél a tisztítótelep hatásfokát az Élővízcsatorna terhelhetőségének megfelelően határoztam meg. A vízminőségi modellezés során a mérőszelvényekben (1, 2, 3, 4) egyrészt a minőségre, másrészt az összegződött anyagáram levezetéséhez szükséges minimális víz^ hozam értékre tűztem ki határértéket. A választott eljárás alkalmazhatóságát és a számítások során eszközölt egyszerűsítések helyességét a jelenlegi állapotra felállított vízminőségi mérlegből visszaszámolt KOIp és a törzshálózati mintahelyeken ténylegesen mért értékek öszevetésével ellenőriztem. Az Élővízcsatornán a Sikkonyi zsilip békési mérőszelvényében kitűzött célállapot KOI

p 20 mg/m

3, III. osztály biztosításához a visszatartandó szennyezőanyagmennyiség 2718 kg/d 14 000 m

3/d szennyvízbevezetésnél. Ehhez 90% hatásfokú tisztítótelep kiépítése szükséges, a meglevő mechanikai tisztítótelep korszerűsítésével. A továbbiakban 28 000 m

3/d és 56 000 m

3/d szennyvízmenyiség tisztítása során 90% és 94%-os hatásfokú tisztítótelep kiépítése válik szükségessé. Ki nem épülés esetén az Élővíz rendszerének védelmére kitűzött vízminőségi célállapotok nem biztosíthatók, sőt a jelenlegi helyzetnél kritikusabb helyzet kialakulása várható. Békéscsaba szennyvizeinek tisztítása során döntő a nagy szervesanyagtartalom. Ezért kétfokozatú biológiai tisztítás szükséges. Az I. variáns eleveniszapos medencékben, a II. variáns műanyagtöltetű biológiai csepegtetőtesten oldja meg a kétfokozatú biológiai szennyvíztisztítást. Megvalósításra javasolt a II. variánsú technológia, amit műszaki és gazdasági elemzésekkel támasztottam alá. A műanyagtöltető csepegtetőtestes változatot kisebb üzemeltetési költsége teszi kedvezőbbé. Ez a változat jobban ütemezhető, gyorsan szerelhető és így a mindenkori beruházásra rendelkezésre álló anyagi eszközök szerint építhető. A telep túlterhelése esetén a HEXACELL töltet részbiológiai tisztítóberendezésként működik, ami a jelenlegi helyzetnél mind környezetvédelmi, mind vízminőségvédelmi szempontból kedvezőbb. A Jáki „Petőfi" Mgtsz nárai üzemegységének vízrendezési és drénezési terve* PÉCSINGER JUDIT „Nagymező" Mgtsz, Répcelak Országunk nyugati szélén 1963-tól kiterjedt meliorációs munkák folynak. Az „Örségi kiemlt program" keretében 8 kiemelt területen 100%-os állami támogatással végeztek nagyüzemi munkákat. Az őrségi tájegység szélén fekvő Jáki Mg. Tsz. az 1982. évtől meliorációs munkák indítását tervezte. Az Mg. Tsz. területén levő talajok elnedvesedését nem a magas talajvíz, hanem a felszíni erdetű, pangóvizek okozzák. E talajok szemcseoloszlásuk alapján iszapos homokliszt talajok, plasztikus indexük 20—40% közötti. Folyósódásra rendkívül hajlamosak. Minden valószínűség szerint duzzadási folyamatok következtében tartós telítettségi állapotban a talaj peptizálódik, a szemcsék diszpergálódnak, így gyakorlatilag elvesztik áteresztő képességüket. Az üzemegység domborzati szempontból kedvező képet mutat, a szántóföldi művelés alatt álló táblák legnagyobb rásze az 5% alatti lejtőkategóriába tartozik. A domborzati adottságok legnagyobb problémát a pangóvizek elvezetésénél jelentenek. Ezeken a táblákon bizo-» nyos esetekben csak drénezés útján lehet szabályozni a talajvízszínt. Az üzemegység a Rába vízrendszerében, a Jáki-sorok vízgyűjtőjéhez tartozik. 1975-ben a főbefogadó mellékágainak mederrendezése megindult, ezzel lehetővé vált a termelőszövetkezet területének üzemi vízrendezése. A tájegység éghajlatára jellemző, hogy a tenyészidőszakban lehullott csapadék az évi csapadékösszegnek 62,5%. A levegő nedvességtartalma az ország más tájaihoz viszonyítva jóval nagyobb. * Az MHT 1981. évi Diplomaterv Pályázatán főiskolai kategóriában III. díjat nyert diplomamunka kivonata. A diplomamunka a DATE a Mezőgazdasági Főiskolai Karán (Szarvas) készült. A Géczy-féle talajtérkép, valamint a talajfizikai vizsgálatok szerint, az üzem területe a barna erdőtalajok főtípusába sorolható. Az altalaj rendkívül nagy változa-J tosságot mutat. A KATE talajlabor adataiból leszűrhető legfontosabb tapasztalatok a következők: — eketalp réteg jelenléte; — nagy glejesedés a szelvényben levő levegőtlen körülmények miatt, ösz. 'uggésben a talajfizikai adottságokkal; — a feltalaj meglehetősen savanyú pH 4,0—5; — a vízáteresztő képességi tényező ,,K'' 2,5 • 10~

4 cm/sec; — a plasztikus index értékei magasak. A felszíni víz elvezetésére, az útárkok és meliorációs árkok szolgálnak. A felszín alatti lecsapolórendszer kiviteli tervét két ütemben kell megvalósítani. Az elsőben a nyílt árokhálózat és a közlekdési műtárgyak, majd utána a drénezés és műtárgyainak építése. Valamennyi szívóvonalán, a munkaárok mindkét oldalán levő földet mészkőporral kell bekeverni. Folyóméterenként 6 kg-ot és ezt a drénárokba visszatölteni. Hidraulikai számítások Fajlagos vízhozam számítása. A nyílt árokhálózat, valamint a közlekedési műtárgyak méretezéséhez szükséges felszínen lefolyó fajlagos vízmennyiség meghatározása: VMS—113—72—M 8 segítségével Levezetési igény: i órás csapadék — 2 éves gyakoriság mellett — 6 óra alatti levezetése 50%-os fajlagos esővízhozam 65 mm q(m

3/s-ha) = 65' 10 6-3600 45