Hidrológiai tájékoztató, 1983

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Tavanné Bartalis Éva-dr. Molnár Katalin: Vízminőség-védelem a tatai környezetvédelmi modellterületen

Vízminőség-védelem a tatai környezetvédelmi modellterületen TEVANNÉ B A RT A US ÉVA—DR. MOLNÁR KATALIN Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság, Győr — MTA Földrajztudományi Kutató Intézet Magyarországon a környezetvédelmi munkálatok legrégebben talán éppen a vízgazdálkodás területén eredményesek. A környezet alakítására irányuló vízgazdálkodási munkálatok tulajdonképpen a múlt században kezdődtek a nagy folyók szabályozásával. Am a síkvidéki, mély fekvésű területeknek még mindig jelentős részét borítják el időszakosan belvizek. A hegy- és dombvidékeken az erózió elleni védelem, a volgytalpi vízrendezés, a vizek tárolása ugyancsak elsőrendű feladatai a környezetvédelemnek a vízgazdálkodásban [3]. Városaink, községeink fejlődése miatt egyre növekednek az igények a közműves vízellátás és a csatornahálózat fejlesztésére, újabb szennyvíztisztítók építésére az általános településhigiénia érdekében. A felhasznált vizek tekintélyes része jelenleg még minden tisztítás nélkül kerül vissza a természetbe, növekvő veszélyt jelentve a vizek élővilágára, és korlátozva a vizek újrafelhasználását. Ezért a vízgazdálkodás egyik legfontosabb feladata az utóbbi években a vízszennyezés elleni védelem és az átfogó vízminőségszabályozás. A magyarországi környezetvédelmi modellterületen [2, 4). a tatai mintaterületen különösen élesen jelentkeznek ezek a problémák. Egyrészt azért, mert ez Magyarország egyik fontos iparterületét is magában foglalja, másrészt — ezzel összefüggésben — a kis területen viszonylag sűrű népesség tömörül, melynek kommunális vízellátását, sportolási lehetőségeit is biztosítani kell a tájképileg vonzó, nevezetességekkel, idegenforgalmi létesítményekkel rendelkező területen. A tatai modellterillet gerince az Altal-ér vízrendszere (1. ábra). Az Altal-cr vízgyűjtő területének természetföldrajzi viszonyai Az Altal-ér völgye lényegében a Gerecse és a Vértes nyugati, illetve északnyugati oldalán helyezkedik el. A patak a Vértesaljai-dombságon, a Bársonyosban ered, t kezdetben délkeleti irányban folyik, majd törésekkel előrejelzett völgyben északkeleti irányban fut tovább. Közben felveszi a Vértes északnyugati és északi lejtőinek vizét. Két jelentős vízfolyás ömlik bele: az Oroszlány— Kecskédi-vízfolyás és a Galla-ipatak. Ezután ÉNy—DK-i irányú völgyben folyik tovább és felveszi a Gerecse több apró vízfolyását. Tata város után északi irányban halad, és hossza éppen 50 km, amikor a Győr—Tatai19 teraszvidék szegélyén, Dunaalmásnál beletorkollik a Dunába. A patak tehát csaknem végig medencében folyik, széles, mocsaras árterülete van. Eredetileg tóvá egyetlen helyen sem duzzadt fel a vize. Vízgyűjtő területe kb. 520 km

2. Ennek 65%-a dombvidéki, kisebb része (24%) hegyvidéki, az alsó szakasz pedig síkvidéki jellegű. A vízgyűjtőt számos ÉNy—DK-i és ezzel ellentétes irányú mellékvölgy tagolja. Ezek mindegyikében van állandó vagy időszakos jellegű vízfolyás, melyek közvetve vagy közvetlenül az Által-érbe torkollnak. Az Altal-ér vízrendszerének kisebb mellékvöl-