Hidrológiai tájékoztató, 1983

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Tavanné Bartalis Éva-dr. Molnár Katalin: Vízminőség-védelem a tatai környezetvédelmi modellterületen

gyeiben viszonylag sok vízmosás található. A karsztos és karsztosodó kőzetből felépült röghegységek, a Vértes és a Gerecse lábánál felszínre bukkanó, az Által-ér vízrendszeréhez tartozó vízfolyások oligocén összletre települt, homokos kifejlődésű, 10—12 m vastag folyóvízi pleisztocén és holocén képződményeken folynak. A vízgyűjtő terület déli részén felsőpannóniai homokra települt pleisztocén lösz borítja a felszínt [7]. A modellterület éghajlati jellemzői kettős hatást tükröznek, a déli részeken a Dunántúli-középhegység, az északi részen pedig a Kisalföld mezoklímájának vonásait. Ennek megfelelően a dombvidéki rész hűvösebb nyarú, közepesen csapadékos. Az északi rész nyáron hajlamos a szárazságra. Ott sok a hőségnapok száma, de erősek a téli hidegek is. Az Által-ér vízgyűjtő területén meglehetősen sok csapadékészlelő állomás működik, ezek észlelési adatsorai 1901-ig is visszanyúlnak. Ezekből megállapítható, hogy az évi csapadékmennyiség 40%-a május és augusztus között hull le. Ugyanezen hónapokban bármikor bekövetkezhet olyan felhőszakadás is, amely nyomán 24 óra alatt, sőt még rövidebb időn belül is, 50—100 mm csapadék hull le. Tározórendszer a vízgyűjtőn Az Által-ér vízjárása a múlt százai második feléig, az első szabályozásig rendkívül szeszélyes volt, károkat okozott a mezőgazdaságilag hasznosítható területeken, a patakra épült malmokban, megrongálta a hidakat stb. A szabályozás során a medret kiegyenesítették, az ártéri mocsarakat pedig lecsapolták. Létrehozták a jelenlegi tórendszer néhány tavát, amelyek biztosítani tudták a folyó vízjárásának kiegyensúlyozottságát. A patak másik szabályozási korszaka 1945 után volt. Ez a folyamatos munka az ipari vízkövetelményekhez igazodott; jellemző része a tavak rendszerének kiépítése volt. Ma a vízgyűjtő területen számos tó található, melyek különböző nagyságúak. Közös jellemzőjük, hogy kivétel nélkül mind mesterséges tározótó. A tavak jelentősen hatnak a lefolyás alakulására. Az 50 km patak vízminősége szorosan összefügg a tavak vízminőségével [5]. Alig 10 km-rel az Által-ér forrásától van egy 104 ha nagyságú tó Bokod mellett. Ez hűtőtó, mely 1963-ban készült el, és az Oroszlányi Hőerőművet látja el hűtővízzel. Nagy tározókapacitása az ország egyik legnagyobb dombvidéki tározójává teszi. A tónak túlfolyása nincs [10], A vízgyűjtő terület másik fő ágán, az Oroszlány— Kecskédi-vízfolyás mentén, a régészeti-történelmi szempontból nevezetes Majkpusztán, majd pár km-rel lejjebb is halastórendszer húzódik, összesen 11 ha nagyságú vízfelülettel. A két ág összefolyása alatt a tórendszer következő tava a 29 ha nagyságú, erősen feliszapolódott Környei-tó. Jelenleg halastó, de öntözővizet is nyernek belőle. A Tatabányai Erőmű hűtővízellátását is szolgálja a tórendszer következő része, a 38 ha nagyságú Bánhidaihűtőtó. Az Által-ér völgyének legnagyobb tározótava a torkolattól kb. 10 km-re a Tata melletti Nagy-tó. A patakot ma sok helyütt autóút vagy vasút íveli át, a malmok többsége már nyomtalanul eltűnt. Az Által-ér több helyen — így pl. Tatabánya területén — mesterséges, összeszűkített, kövezett mederben rohan. A tavak északi végében csaknem mindenütt duzzasztómű létesült. A tavak déli partjai bizonytalanok, ebben az irányban növelhetők. Ezek mocsaras területek. Ma az Által-ér vízjárása kiegyenlített. A patak méreteihez viszonyítottan nagy tavak a legnagyobb záporok vizét is befogadják, és egy kialakult árhullámot hamar kiegyenlítenek. A patak vízminőségi szempontból igen változatos. Az Eszakdunántúli Vízügyi Igazgatóság (Győr) rendszeres vizsgálatai [9, 8] szerint az Által-ér vízminőségi szempontból a mellékvízfolyások-, és fontosabb szennyező források bevezetését figyelembe véve a következő öt szakaszra tagolódik: 1. kép. A Galla-patak torkolata az Által-érbe Tatabánya területén Az eredettől az Oroszlány—Kecskédi-vízfolyás beömléséig sótartalma és keménysége az Oroszlányi Szénbányákból kitermelt bányavizek bevezetése miatt, valamint az Oroszlányi Hőerőmű pernyeülepítőjéről elszivác-gó nagy CaSOi-es víz hatására megnövekszik. A Bokodi-tó és a Környei-tó közötti szakaszon az Oroszlány—Kecskédi-vízfolyás hígító hatása annak ellenére érvényesül, hogy -Oroszlány jó hatásfokkal tisztított szennyvizét vezeti el (sótartalom csökken). A Környei-tó zárógátjától a Galla-patak torkolatáig szerves szennyezést okoz a Kömyei Állami Gazdaság jól Uszított szennyvize. A Bánhidai-hütőtó sótartalmát a Síkvölgyi-patakon bevezetett bányavizek nem emelik. A hűtőtóról elfolyó víz a Galla-patak torkolata fölött közepes sótartalmú (450—550 mg/l), jelentősen csökken a szervesanyag és növényi tápanyag koncentrációja. A Galla-patak torkolatától a vértesszőlősi szelvényig tartó szakaszon jelentős lebegőanyag, kisebb mértékű szervesanyagés olaj terhelést jelent a Galla-patak. A Tatabányai Központi Szennyvíztisztító telepről elfolyó, ezen szakaszon beömlő szennyvíz szennyező hatása az oldott oxigéntartalom csökkenésében (70%). majd ezt követően a tisztulási folyamatok eredményeként jelentkező növényi tápanyagok mennyiségének a növekedésében mutatkozik. A szennyvíztisztító telep kapacitásának növelése jelentős beruházási összegeket emészt fel és jelenleg sem tud lépést tartani a telepre érkező tisztítandó szennyvíz mennyiségével. A telep névleges kapacitása jelenleg az V.—VI. ütem (levegőztető medencék és a hozzájuk tartozó műtárgyak) 1981. évi üzembehelyezésével az 1977. évi 19 000 m

3/d-ról 22 800 m

3/d-ra emelkedett, a telepre érkező szennyvíz mennyisége pedig csak kis mértékben növekedett, 25 500 m

3/d-ról 26 200 m'/d-ra. A vértesszőlősi szelvénytől a Nagy-tó torkolatáig újabb szennyezés már nem éri a patakot. Ennek a 2.6 fkm-es szakasznak az itt megépített ülepítőtérrel (ülepítő rendszer) együtt jelentős szerepe van az öntisztulásban, a növényi tápanyagok kivonásában, és a lebegőanyagtartalom csökkenésében. Tatabánya után alig 10 km-re helyezkedik el a 226 ha nagyságú tatai Nagy-tó. A tóból kilépő víz a Dunáig jelentősebb módon már nem szennyeződik. A Dunába az Által-ér közpesen szennyezett vizet szállít. Vízellátás cs vízhasznosítás A modellterület településeinek vízellátási helyzete összességében — hasonlóan az ország legnagyobb részéhez — felemás képet mutat. Ui. a városok (Oroszlány, Tatabánya, Tata) vízellátottsága igen jó, a belterületi lakónépességre vonatkoztatva 97% körüli, ami az országos átlagnál sokkal kedvezőbb. A községek vízellátási helyzetére az átmeneti állapot jellemző: a különböző típusú községi vízművek építése folyamatban vagy tervben van. Az ellátottság 45% körüli, ez szintén jobb az országos átlagnál. A csatornával való ellátottság arányát tekintve a terület valamivel meghaladja az országos átlagot, de az egyes településeket tekintve nem ilyen kedvező a helyzet. Közüzemi csatornarendszer gyakorlatilag csak a városokban épült ki, a községek még nem rendelkeznek számottevő csatornahálózattal. Csupán egyes ipari lakótelepek (pl. Almásfüzitő) egyedi rendszere említhető meg. A szennyvíztisztítás jelentősen elmarad az intenzív lakásépítési prog-