Hidrológiai tájékoztató, 1982

2. szám, október - ISMERTETÉSEK, HÍREK - Dr. Kéri János: Dr. Baranyi Sándor szerk.: A Balaton kutatása és szabályozása. VITUKI Közelmények, 27. sz. Bp. 1980. Az I. rész 2. fejezetének ismertetése. (Könyvismertetés) - Dr. Starosolszky Ödön: Dr. Baranyi Sándor szerk.: A Balaton kutatása és szabályozása. VITUKI Közelmények, 27. sz. Bp. 1980. Az I. rész 4. és a II. rész 5-7. fejezetének ismertetése. (Könyvismertetés)

Dr. Bárányi Sándor szerk.: A Balaton kutatása és szabályozása. VITUKI Közlemények, 27. sz. Bp. 1980. 1—382, „A Balaton vízgyűjtője" és „A Balaton-vízgyűjtő gazdaságföldrajzi jellemzése". I. rész 1. fejezet (9—44. old.) és 3. fejezet (122—147. old.). Az első fejezet szerzője Juhász István, a vízgyűjtő természeti földrajzi jellemzését foglalta össze. Elég hálátlan feladat, mivel a részletkutatások eredményeit más szerzőkre volt kénytelen hagyni, míg ő maga csak azokat használhatta fel, amelyek az általános képet befolyásolják, A szükségszerű korlátozás ellenére sok új adattal fűszerezett teljes képet nyújt a vízgyűjtő általános leírásáról,. domborzatáról, talajtani és eróziós viszonyairól, a művelési ágakról, az éghajlatról és a hidrológiai viszonyokról. Mondanivalóját számos táblázat és átfra teszi szemléletessé, érthetőbbé. A hatalmas irodalmi anyagból jó érzékkel azt az 53-at emelte ki, amelyek az újabb kutatásokat reprezentálják. A 3. fejezetben dr. Mérő József és dr. Kovács László a vízgyűjtő gazdaságföldrajzi jellemzőit foglalták öszsze. Első helyre a lélekszámváltozásokat helyezik, majd utána az idegenforgalom itt domináló szerepkörével foglalkoznak, s azután következnek a hagyományos foglalkozások tömören és jól megírt összefoglalásai, végül pedig a közlekedési viszonyok tárgyalása. Az egész tanulmányon végigvonuló felismerés az intenzíven fejlődő, helyenként túlzsúfolt Balaton-part és a közvetlen háttérterület éles fejlődési, infrastrukturális és gazdasági ellentéte, aminek feloldása egyben a balatoni gondok egyik lehetséges megoldását is jelentené. Amit az infrastruktúráról szóló fejezetben a szerzők a lakások és települések csatornázási és szennyvíztisztító kapacitásáról elmondanak, minden kommentár nélkül jelzik a tó vízminőségével kapcsolatos problémákat, de azt is, hogy mily nagy és sürgős feladatok állnak előttünk e téren. „ „ . „. , Dr. Somogyi Sándor „A Balaton-vízgyűjtő földtani kialakulása, felépítése és vízföldtani viszonyai" című I. rész, 2. fejezet (46—121. old.) szerzői (dr. Lorberer Árpád—dr. Lorbererné Szentes Izabella—dr. Mike Károly) először kutatástörténeti áttekintést adnak a XVIII. sz. végétől napjainkig. A szerzők 64 oldal terjedelemben foglalják össze az irodalomjegyzékben felsorolt 193 vonatkozó szakirodalom lényeges megállapításait, azokat saját kutatási eredményeikkel és véleményükkel egészítik ki. A vízgyűjtő földtani felépítésének ismertetése során hangsúlyozzák, hogy a felszíni vízgyűjtő a felszín alatti vizek szempontjából nem tekinthető önálló egységnek. A vízgyűjtő és közvetlen környékén eddig megismert képződményeket sztratigráfiai táblázatban foglalják össze. Megállapítják, hogy a mezozóosnál idősebb képződmények vízföldtani szerepe a Balaton vízgyűjtőjében igen alárendelt. A szerkezet és fejlődéstörténet ismertetésekor vázlatos ábrákon mutatják be a felsókréta és annál idősebb, valamint az eocén, oligocén, miocén (alsó, középső, felső), alsó- és felsőpannoniai képződmények elterjedését. „A Balaton kialakulása és alakváltozásai" című alfejezetben dr. Mike Károly a tómedence kialakulásával foglalkozik. Megállapítja, hogy a tó kialakításában nem a szél (defláció), hanem a tektonikai, az erózió és , az Ös-Duna munkája játszott közre. A következő alfejezet a vízszín és a partvonal változásait ismerteti. A partvonal-változásokat különböző szerzők szerint szövegközti ábrákon szemlélteti. Külön alfejezet foglalkozik a Balaton-vízgyűjtő vízföldtanával, a képződmények kora szerinti sorrendben. Részletesen foglalkoznak a karsztvizek és rétegvizek mozgásának törvényszerűségeivel, ismertetik a Hévízitóval kapcsolatos tudományos Vizsgálatok megállapításait. Az utolsó alfejezet az emberi bevatkozások felszín alatti vizeket érintő hatásait foglalja, össze. A fejezet hasznos adatokat tartalmaz a felszín alatti vízgazdálkodással, illetve környezetvédelemmel foglalkozó szakemberek számára. „ „. . .. Dr. Ken János „Vízkészletgazdálkodás a Balaton vízgyűjtőjén" I. rész, 4. fejezet (149—174. old.) (dr. Bárányi Sándor); „A Balaton morfológiai jellemzői, a tóvíz mozgása" II. rész, 5. fejezet (175—210. old.) (Györké Olivér, Muszkalay László, dr. Rákóczi László); „A Balaton meteorológiai és hidrológiai jellemzése" II. rész, 6. fejezet (211—225. old.) (dr. Bárányi Sándor); és „A Ba/aton vízminősége és környezet hatása" II. rész, 7. fejezet (256—286. old.) (dr. Dobolyi Elemér, dr. Jolánkai Géza, Tóth László). A Balaton vízkészletével való kiterjedtebb gazdálkodásról az 1950-es évek óta beszélhetünk, melynek alapjait a Balatonra 1921-től készített vízháztartási mérlegek, a VITUKI-ban végzett kutatások továbbá a VI21TERV-ben és a vízügyi igazgatóságokon végzett tervezések eredményei teremtették meg. A vízgazdálkodási tervekben elsősorban a távlatra vonatkozóan a Balaton vízgyűjtőjére időszakos vízhiányt és a Balaton vízfelszínének üdülés szempontjából káros, időszakos süllyedését mutatták ki. A balatoni vízgazdálkodási és fejlesztési• program (1979), s az utóbbi években végzett vizsgálatok, kutatások és vízszínszabályozási tapasztalatok figyelembe véve- megállapítja, hogy a Sió bővítése, és az új vizszínszabályozás bevezetése, a tó vízjárásának olyan szabályozását teszi lehetővé, hogy az üdülési idényben a vízállás csak igen kis gyakorisággal lesz az üdülésre hátrányos, és akkor is jelentéktelen mértékben. A Balaton térképezése, morfológiai jellemzőinek meghatározása igen nagy múltra tekint vissza. A legutolsó felmérés adatai alapján Vízrajzi Atlasz és légifototérkép készült. A tóvíz mozgásainak feltárását 1961-ben kezdték meg, és a 10 éves kutatás eredményeként meghatározták a vízszínkilendüléseket, és a hullámzás jellemzőit. A Balaton áramlási viszonyait vizes-levegős modellben és helyszíni hidrotechnikai mérések során 1969—1975. években a tó délnyugati harmadára tárták fel. A Balaton feliszapolódásával az elmúlt 20 évben nagy számú szakembergárda foglalkozott. A jelenlegi ismeretek szerint a feliszapolódás mérséklésére a vízfolyások által szállított szilárd és oldott anyag mennyiségeit csökkenteni kell, a felgyülemlett iszapot kotrással javasolják eltávolítani. Napjainkban a Balaton vízgyűjtőjén többé-kevésbé megfelelő hidrometeorológiai mérőhálózattal rendelkezünk, egyedül a tó vízhőmérsékleti viszonyainak feltárásához nincs a kor követelményeinek megfelelő mérőhálózat. A vízháztartási tényezők jellemzőinek meghatározására kidolgozott módszerek, kivéve a hozzáfolyás számítását, elegendő pontossággal nyújtanak tájékoztatást a tó állapotáról. A vízháztartási vizsgálatok keretében folytatni kell a hozzáfolyás pontosabb meghatározására irányuló méréseket és vizsgálatokat. A Balaton vízminőségi, kémiai és biológiai vizsgálata még a múlt század végén kezdődött, később a tó kutatásában jelentős fejlődést eredményezett a tihanyi Biológiai Kutató Intézet létrehozása. A Balaton eutrofizálódásának kutatását az 1960-as évek közepén a VITUKI kutatói kezdték meg, és jelenleg is folytatják. A Balaton vízminőségében tapasztalható változás okainak feltárása az utóbbi években újabb lendületet vett, megnőtt a kutatással foglalkozó intézmények és szakemberek száma, bővültek a kutatási területek is. Dr. Starosolszky Ödön ,,A Balaton part-, meder- és vízszintszabályozása" valamint „A tó vízminőségvédelmi kérdései" III. rész, 8—10. fejezet (287—310; 311—335; és 336—372. old.). Ligeti László — aki a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóságnál több mint két évtizede operatív szinten foglalkozik a Balaton szabályozásával — összefoglaló áttekintést ad a múlt század végétől napjainkig végzett tószabályozási tevékenységről. Ismerteti a part-, meder- és vízszínszabályozás, valamint a kikötők létesítésének történelmi és műszaki fejlődését, a szabályozások célját, követelményeit és módszereit, valamint a szabályozás jelenlegi helyzetét. Foglalkozik a tudományos kutatás és műszaki fejlesztés eredményeivel, a fejlesztési programok korszerűsítésével és fő célkitűzéseivel is. A szerző a 8. és 9. fejezeteket összesen 28 ábrával és 9 táblázattal illusztrálta. 38