Hidrológiai tájékoztató, 1982

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Thoma Frigyes: A vízpára diffúzió állandója és annak numerikus meghatározása

meretek átadásában mind a vízépítő hallgatók, mind más, a vízépítést majd támogató hallgatók (jövendő mérnökök) számára. A továbbiakban karonként és tanszékenként soroljuk fel a vízépítést legjobban szolgáló határterületi taná­rok nevét: 1. Építészmérnöki kar: 1.1. II. Épületgépészeti Tanszéken (1963*) Gábor László, Hornyák Endre, Fekete Iván; 1.2. Épületkivitelezési Tanszéken (1951, eredetileg Építésszervezési Tanszék): ifj. Maurer Gyula**, Kneffel Sándor, Láncos Pál; 2. Építőmérnöki Kar: 2.1. Ásvány- és Földtani Tanszéken (1864, a Tan­szék sokáig, 1956-ig a Vegyészmérnöki Karhoz tartozott): Schafarzik Ferenc, Vendl Aladár, Papp Ferenc; 2.2. Geotechnikai Tanszék (jogelődje: 1942): Jáky József, Széchy Károly, Kézdi Árpád; 3. Gépészmérnöki Kar: 3.1. Áramlástani Tanszéken (1934): Abódy Előd, Gruber József, Szentmártoni Ti­bor, Blahó Miklós; 3.2. I. Épületgépészeti Tanszéken (1950): Macskássy Árpád, Menyhért József, s mint kül­ső előadók: Egyedi László, Jakab Árpád, Koncz István; * A tanszékek neve után feltüntetjük azok alapítási évét. ** A tárgy neve: ,,A vízépítés szervezési sajátosságai". 3.3. Mezőgazdasági Géptan Tanszéken (1888): Lázár Pál, Szabó Gusztáv, Rázsó Imre, Kégl János, Rácz Elemér, Zalka András, Kund Ede; 3.4. Vízgépek Tanszéken (1899): Bánki Donát, Sasvári Géza, Pattantyús A. Géza, Pápai László, továbbá Fényes Kornél, Füzy Olivér, Treer Mór Ferenc, Verba Attila; 4. Vegyészmérnöki Kar: 4.1. Mezőgazdasági Kémiai Technológiai Tanszéken (1908): Sigmond Elek, Ballenegger Róbert; 4.2. Talajtani Tanszéken (1944, a JMGE megszűné­sével mezőgazdasági vonalra került át): Mados László. IRODALOM 1. A Budapesti (BME), illetve a József Nádor (JME). a Jó­zsef Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JMGE). az Építési (ÉME), valamint az Építési és Közlekedési (ÉKME) Műszaki Egyetem Evkönyvei. Budapest, a XIX. század köze­pétől, a mai napig. 2. Csűrös Z. és tsal: A BME Vegyészmérnöki Karának Centenáriumi Évkönyve (1871—1971.) Budapest, 1972. 3. Fodor F.: Az Institutum Geometricum (1782-től 1850-ig). Tankönyvkiadó, Budapest, 1955. 4. Salamin P.: A Vízügyi felső- -és középfokú oktatás 200 év távlatában. Magyar Vízgazdálkodás, 3. 1982. 19—20. 5. Salamin P.: A vízügyi felső- és középfokú oktatás 200 év távlatában III. Magyar Vízgazdálkodás, 4. 1982. 20—21. ' 6. Varga József: A BME Gépészmérnöki Karának Cente­náriumi Emlékkönyve (1871—1971). BME, Gépészmérnöki Kar, Budapest, 1971. 7. Zelovich Kornél: A m. k. József Műegyetem és a hazai technikai felsőoktatás története. Pátria ny. Budapest, 1922. . Dr. Salamin Pál az MHT tiszteleti tagja \ A vízpára diffúzió állandója és annak numerikus meghatározása DR. THOMA FRIGYES Bevezetés Az anyagszállítási folyamatok jelentős része légne­mű halmazállapotban levő anyagi rendszerek kapcsán fordul elő. Ilyen nagy tömegben előforduló légnemű részecskék alkotta diszperz rendszer, például a levegő. Egy másik, ugyancsak nagy tömegben előforduló disz­perz anyagú rendszer pedig a páramolekulák halmaza. Az alábbiakban ezen két légnemű diszperz anyagi rend­szer diffúzió állandójával foglalkozunk. A levegő—vízpára keverék jellemzése, és az anyagszállítás (eltételei A levegő-vízpára keverék olyan kétfázisú diszperz rendszer, amelyre az jellemző, hogy mindkét fázis hal­mazállapota egyforma, mégpedig légnemű. Ebben a diszperz rendszerben a diszperziós közeg a levegő, mely a térben nagy mennyiségben szétoszolva van jelen. A levegőben ugyancsák szétoszolva jelenlevő páramole­kulák pedig a vizsgálatunk tárgyát képező kétfázisú rendszer diszperz részeit képezik, amiről egy régebbi tanulmányban [2] esett szó. A kérdéses diszperz részek (páramolekulák) disz­perziós közegben történő haladó mozgásának, azaz az anyagszállítás létrejöttének két szükséges feltétele van, éspedig: 1. szükség van az anyagi részekre, vagyis a diszperz részecskék keletkezésére; 2. szükség van az anyagi részecskéket mozgató erőre, a párakoncentráció differencia kialakulására. Kétfázisú rendszerünk számára az anyagi részecské­ket, tehát a páramolekulákat a szabad víz felszínén végbemenő halmazállapot változása, a párolgás szol­gáltatja. A diszperz részek szállításához szükséges moz­gató erő pedig a diszperz részek koncentrációjának kü­lönbségéből származik, amely a vízfelszín feletti párá­val telített légtér — az úgynevezett határréteg koncent­rációja — és a levegő egy szomszédos (távolabbi) pont­jában levő páramolekulák koncentrációja között műkö­dik. A levegő-vízpára keverék valamely pontjában felvett „A" keresztmetszeten — egy meghatározott „dt" idő alatt, a molekuláros diffúzió révén — keresztüláramló pára mennyiségének a meghatározása az ismert dn dN = — D-A dt (1) dx összefüggés (Fick 1. törvénye) szolgál (4), ahol dN — a diffúzió révén átáramló elemi részek mennyisége, D — a pára diffúzió állandója, A — az áramló párafolyam keresztmetszeti terü­lete, 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom