Hidrológiai tájékoztató, 1982
2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Thoma Frigyes: A vízpára diffúzió állandója és annak numerikus meghatározása
meretek átadásában mind a vízépítő hallgatók, mind más, a vízépítést majd támogató hallgatók (jövendő mérnökök) számára. A továbbiakban karonként és tanszékenként soroljuk fel a vízépítést legjobban szolgáló határterületi tanárok nevét: 1. Építészmérnöki kar: 1.1. II. Épületgépészeti Tanszéken (1963*) Gábor László, Hornyák Endre, Fekete Iván; 1.2. Épületkivitelezési Tanszéken (1951, eredetileg Építésszervezési Tanszék): ifj. Maurer Gyula**, Kneffel Sándor, Láncos Pál; 2. Építőmérnöki Kar: 2.1. Ásvány- és Földtani Tanszéken (1864, a Tanszék sokáig, 1956-ig a Vegyészmérnöki Karhoz tartozott): Schafarzik Ferenc, Vendl Aladár, Papp Ferenc; 2.2. Geotechnikai Tanszék (jogelődje: 1942): Jáky József, Széchy Károly, Kézdi Árpád; 3. Gépészmérnöki Kar: 3.1. Áramlástani Tanszéken (1934): Abódy Előd, Gruber József, Szentmártoni Tibor, Blahó Miklós; 3.2. I. Épületgépészeti Tanszéken (1950): Macskássy Árpád, Menyhért József, s mint külső előadók: Egyedi László, Jakab Árpád, Koncz István; * A tanszékek neve után feltüntetjük azok alapítási évét. ** A tárgy neve: ,,A vízépítés szervezési sajátosságai". 3.3. Mezőgazdasági Géptan Tanszéken (1888): Lázár Pál, Szabó Gusztáv, Rázsó Imre, Kégl János, Rácz Elemér, Zalka András, Kund Ede; 3.4. Vízgépek Tanszéken (1899): Bánki Donát, Sasvári Géza, Pattantyús A. Géza, Pápai László, továbbá Fényes Kornél, Füzy Olivér, Treer Mór Ferenc, Verba Attila; 4. Vegyészmérnöki Kar: 4.1. Mezőgazdasági Kémiai Technológiai Tanszéken (1908): Sigmond Elek, Ballenegger Róbert; 4.2. Talajtani Tanszéken (1944, a JMGE megszűnésével mezőgazdasági vonalra került át): Mados László. IRODALOM 1. A Budapesti (BME), illetve a József Nádor (JME). a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JMGE). az Építési (ÉME), valamint az Építési és Közlekedési (ÉKME) Műszaki Egyetem Evkönyvei. Budapest, a XIX. század közepétől, a mai napig. 2. Csűrös Z. és tsal: A BME Vegyészmérnöki Karának Centenáriumi Évkönyve (1871—1971.) Budapest, 1972. 3. Fodor F.: Az Institutum Geometricum (1782-től 1850-ig). Tankönyvkiadó, Budapest, 1955. 4. Salamin P.: A Vízügyi felső- -és középfokú oktatás 200 év távlatában. Magyar Vízgazdálkodás, 3. 1982. 19—20. 5. Salamin P.: A vízügyi felső- és középfokú oktatás 200 év távlatában III. Magyar Vízgazdálkodás, 4. 1982. 20—21. ' 6. Varga József: A BME Gépészmérnöki Karának Centenáriumi Emlékkönyve (1871—1971). BME, Gépészmérnöki Kar, Budapest, 1971. 7. Zelovich Kornél: A m. k. József Műegyetem és a hazai technikai felsőoktatás története. Pátria ny. Budapest, 1922. . Dr. Salamin Pál az MHT tiszteleti tagja \ A vízpára diffúzió állandója és annak numerikus meghatározása DR. THOMA FRIGYES Bevezetés Az anyagszállítási folyamatok jelentős része légnemű halmazállapotban levő anyagi rendszerek kapcsán fordul elő. Ilyen nagy tömegben előforduló légnemű részecskék alkotta diszperz rendszer, például a levegő. Egy másik, ugyancsak nagy tömegben előforduló diszperz anyagú rendszer pedig a páramolekulák halmaza. Az alábbiakban ezen két légnemű diszperz anyagi rendszer diffúzió állandójával foglalkozunk. A levegő—vízpára keverék jellemzése, és az anyagszállítás (eltételei A levegő-vízpára keverék olyan kétfázisú diszperz rendszer, amelyre az jellemző, hogy mindkét fázis halmazállapota egyforma, mégpedig légnemű. Ebben a diszperz rendszerben a diszperziós közeg a levegő, mely a térben nagy mennyiségben szétoszolva van jelen. A levegőben ugyancsák szétoszolva jelenlevő páramolekulák pedig a vizsgálatunk tárgyát képező kétfázisú rendszer diszperz részeit képezik, amiről egy régebbi tanulmányban [2] esett szó. A kérdéses diszperz részek (páramolekulák) diszperziós közegben történő haladó mozgásának, azaz az anyagszállítás létrejöttének két szükséges feltétele van, éspedig: 1. szükség van az anyagi részekre, vagyis a diszperz részecskék keletkezésére; 2. szükség van az anyagi részecskéket mozgató erőre, a párakoncentráció differencia kialakulására. Kétfázisú rendszerünk számára az anyagi részecskéket, tehát a páramolekulákat a szabad víz felszínén végbemenő halmazállapot változása, a párolgás szolgáltatja. A diszperz részek szállításához szükséges mozgató erő pedig a diszperz részek koncentrációjának különbségéből származik, amely a vízfelszín feletti párával telített légtér — az úgynevezett határréteg koncentrációja — és a levegő egy szomszédos (távolabbi) pontjában levő páramolekulák koncentrációja között működik. A levegő-vízpára keverék valamely pontjában felvett „A" keresztmetszeten — egy meghatározott „dt" idő alatt, a molekuláros diffúzió révén — keresztüláramló pára mennyiségének a meghatározása az ismert dn dN = — D-A dt (1) dx összefüggés (Fick 1. törvénye) szolgál (4), ahol dN — a diffúzió révén átáramló elemi részek mennyisége, D — a pára diffúzió állandója, A — az áramló párafolyam keresztmetszeti területe, 6