Hidrológiai tájékoztató, 1982

1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Kremszner Miklós: Mélyfúrásgeofizikai módszerek alkalmazása vízkutak felderítő vizsgálata során

Munkaerő- és bérgazdálkodás A vízgazdálkodás termelő-szolgáltató tevékenység ellátásának alapvető feltétele a dolgozni kész és képes, megfelelően képzett munkaerő. A népgazdasági munkaerőhelyzettel és a feladatokkal összhangban az ágazat létszáma a terv szerint évenként 1,0—1,5%-kial emelkedik. A létszámnövelés csak a közüzemi vállalatoknál valósulhat meg a vízügyi igazgatóságoknál és társulatoknál a foglalkoztatottaik számának csökkenésével indokolt számolni. Különösen fontos ezért, hogy a mindenkori munkaerő megfelelő összetételben, konvertálható szakismeretekkel, elhivatottsággal és alkotókészséggel álljon rendelkezésre, amelynek teljesítőképességét a belső érdekeltség következetes és személyenként is érzékelhető alkalmazásával, az erkölcsi és anyagi elismerés indokolt bővítésével, a munka menynyiségéhez és minőségéhez igazodó bór- és keresetpolitika megvalósításával, a szociálpolitikai intézményrendszernek az erőforrásokat is mérlegtelő működtetésével fokozni szükséges. A vízgazdálkodás előirányzott átlagbérnövekedése — a népgazdasági követelményekkel összhangban, amely szerint feladat az életszínvonal elért, színvonalának megőrzése — öt év alatt 32,5%, évenként 5,8%. A VI. ötéves tervben is kiemelt feladat a dolgozókról való szociális gondoskodás (munkásszállítás, étkeztetés, munkásszállás, üdültetés stb.). Állóeszköz-gazdálkodás, beruházás A VI. ötéves terv vízgazdálkodási feladatai végrehajtásának fontos előfeltétele az állóeszközgazdálkodás javítása, a tervbe vett beruházások megvalósítása. A tervidőszakban a szocialista szektor beruházásainak 5,3—5,5%-át, 54—57 milliárd Ft-ot a vízgazdálkodási beruházások teszik ki. Megállapítható, hogy a vízgazdálkodás — mint termelő infrastruktúra — jelentőségéhez mérten részesedik a népgazdaság fejlesztési eszközeiből. A rendelkezésre álló összeg változatlan áron összességében az V. ötéves tervidőszaki volumenéhez közeli vagyis az elmúlt két ötéves terv dinamikáját ugyan nem követi, de magas szinten állandósul a terv szerint. A tervben a vízgazdálkodás összes beruházásainak 73—74%-a víziközművek fejlesztésére, 14%-a vízkárelhárítási célokra kerül felhasználásra. A fejlesztések megvalósításának eredményeként: — a közműves vízműkapacitás mintegy 600 ezer m

3/d növekszik, így a tervidőszak végére a lakosság 81— 83%-a, a lakásállomány 59—60%-a részesül közműves vízellátásban; — a közüzsemi szenny vízitisztító kapacitásállomány kb. 400 ezer m

3/d értékkel nő, ezáltal a közcsatodnahálózatban bekapcsolt lakások aránya eléri a 35— 37%-ot és a tisztított szennyvizeik arányia 50% körül fog alakulni; — 190—220 km-rel növekszik az előírt méretre kiépített árvízvédelmi töltések hossza, a belvízrendszerek főművi kiépítettségének aránya 79—81% körül alakul a tervidőszak végére. Folyamszabályozás 40—50 km, ,vízfoiyásrendezés 280—320 km hosszon valósul meg; — a mezőgazdasági vízszolgáltatás 12 mr'/s főművi kapacitással bővül. A fejlesztési követelmények és lehetőségek ismeretében a tervidőszakban növelni kell a koordinációt és szervezettséget. Folyamatos ellenőrzéssel és az ágazati irányítás eszközeivel is elő kell segíteni, hogy a beruházások a jóváhagyott határidőre, a tervezett költségekből, az előírt műszaki tartalommal valósuljanak meg. Gazdasági szabályozás A vízgazdálkodás gazdasági szabályozórendszere a népgazdasági szintű szabályozás keretein belül általában meghatározott. A szabályozórendszer működtetéséneik célja: a gazdaságpolitika valóra váltása, a gazdaságirányítás segítése. A vízügyi igazgatóságok szabályozórendszere tovább korszerűsödött. Az új szabályozórendszer a vízgazdálkodás célkitűzéseinek elérésére, a termelékenység, a bér- és eszközhatékonyság javítására, a takarékos gazdálkodásra ösztönöz, továbbá a nyereség révén elősegíti a szervezetek fejlesztésének és jövedelempolitikájának megvalósítását. A vízgazdálkodásban érvényesülő bér- és keresetszabályozás biztosítja, hogy az itt dolgozók életszínvonala a népgazdasági tervben rögzítetteknek megfelelően alakuljon. Az 1980. évben bevezetett árrendszer keretében az életszínvonal-politikával összhangban kell változtatni az ivóvíz, csatornaszolgáltatás és a fürdőszolgáltatás fogyasztói árait. A termelő áraknak (ivóvíz, csatornaszolgáltatás, mezőgazdaság öntözővíz) követniiök kell az indokolt ármozgásokat oly módon, hogy egyrészt biztosítsák a közüzemi vállalatok minimális anyagi érdekeltségét, másrészt okszerű, takarékos vízfelhasználásra ösztönözzenek. Az ipari vízszolgáltatás gazdaságosságát indokolt megőrizni. A vízgazdálkodásban a hitelezés eszközeit elsősorban a forgóeszközök átmeneti finanszínozására és a gazdaságos exporttevékenység bővítésére célszerű igénybe venni. Összefoglalva: A VI. ötéves terv vízgazdálkodási feladatai reálisak és jelentősek. Megvalósításával az ágazat elősegíti a népgazdaság további fejlődését, a lakosság életszínvonalának emelését. Mélyfúrás-geofizikai módszerek alkalmazása vízkutak felderítő vizsgálata során* KREMSZNER MIKLÓS Vízkutató és Fúró Vállalat A vízkutató fúrások mélyíúrásgeofizilcai vizsgálata hazánkban az ötvenes évek elején kezdődött. A módszer gyorsan terjedt, s a hatvanas évek második felében a vízkutató fúrások szelvényezése rendszeressé vált. Ezen időtől kezdve, gyakorlatilag minden vízfúrás* Az MHT Hidrogeológiai Szakosztály ós a MGE Mélyfúrásgeofizikai Szakosztályának Szolnokon 1981. szeptember 3-án rendezett kútvizsgálati ankétján elhangzott előadás kivonata. ban legalább az alapmérések megtörténtük (ellenállás, természetes potenciál). Ezt az időszakot zárta le a Központi Földtani Hivatal 9/1973. számú utasítása, amely egységesen szabályozta a hazai nyersanyagok kutatását és termelését célzó fúrásokban kötelezően elvégzendő mélyfúrásgeofizikai vizsgálatok, s ezek között a vízkutató fúrásokban végzendő mérések rendjét is. Ezek az előírások kizárólag az új vízkutak létesítéséhez kapcsolódó mélyfúrásgeofizikai vizsgálatokról 11