Hidrológiai tájékoztató, 1982

1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Baksa István: A vízgazdálkodás VI. ötéves terve és gazdasági szabályozói

— a költségvetési politika követelményeit megfogalmazó ÁTB határozatok; — a VI. ötéves tervi árpolitikai, hitelpolitikai, pénzügypolitikai koncepciók. A VI. ötéves tervben a népgazdaság és ezen belül a vízgazdálkodás alapvető gazdaságpolitikai célkitűzései egybeesnek és a következőkben fogalmazhatók meg. 1. A népgazdasági egyensúlyi helyzetének javítása, ezen belül kiemelten — a külgazdasági egyensúly helyreállítása, — a költségvetési egyensúly javítása. 2. A társadalmi termelés hatékonyságának növelése, vagyis a termelékenység fokozása, az eszközhatékonyság és kihasználás növelése. 3. A termelési — és termékszerkezet átalakítása. 4. Ésszerű takarékosság, a pazarlás megszüntetése és ezáltal is a ráfordítások növekedési ütemének csökkentése. 5. A költségvetési alapfeladatok (a vízgazdálkodás céljait szolgáló állami főművek fenntartása és üzemelése) ellátási színvonalának megőrzése, lehetséges javítása. 6. A nemzeti jövedelem belső felhasználási ütemének csökkentése a fogyasztás-felhalmozás arányának indokolt változtatása révén. 7. A szigorúbb gazdasági feltételeket jobban figyelembevevő gazdaságirányítás és szervezeti rendszer korszerűsítése. 8. A műszaki fejlesztés eredményeinek az eddiginél gyorsabb alkalmazása a gyakorlatban. Adottak tehát a tervet meghatározó, befolyásoló tényezők (a különböző párt és kormányhatározatok, a gazdasági szabályozók — amelyek nyilvánvalóan változnak is a tervidőszakban) és ismeretesek azok a tényleges és latens igények, amelyek a vízgazdálkodással szemben felmerülnek. Ezek egyeztetése és összehangolása a tervmunka során valósult meg és tükröződik az ágazat középtávú tervében. A szigorúbb gazdasági feltételek, gazdálkodási körülmények között különösen nehéz az igények és követelmények összehangolása. Célunk az, hogy a meglevő és a keletkező feszültségeket, ellentmondásokat a gazdaságirányítás eszköztárával oldjuk meg. A tervtörvényből adódóan a vízgazdálkodással szemben támasztott alapvető követelmények, amelyek egyben a legfontosabb feladatokat is jelentik, a következők: — a vízkészletek — megfelelő előretartással — tegyék lehetővé a lakosság, az ipar, a mezőgazdaság és az intézményhálózat indokolt vízszükségletének kielégítését ; — a szennyvízelvezetés- és tisztítás rangsorolt, koncentrált fejlesztésével a vízminőségvédelmi szempontból kiemelt területeken szükséges elsősorban javítani a vízellátás és csatornázás összhangját, s növelni a tisztított szennyvizek arányát; — a vízkárok megelőzésével, elhárításával növelni kell a lakosság élet- és vagyonbiztonságát, biztosítani kell a termelő-szolgáltató tevékenység zavartalanságát és a termőföld védelmét. A feladatok, a meglevő állóeszközök (víztermelő, szennyvíztisztító kapacitások) gazdaságos, zavartalan üzemeltetését, fenntartását, illetve felújítását, új állóeszközök létrehozását, illetve a meglevők bővítését (beruházás, rekonstrukció), általában kapacitásaink és a munkaerő ésszerű kihasználását, a termelő-szolgáltató tevékenység ütemes bővítését teszik szükségessé. Termelő-szolgáltató tevékenység A vízgazdálkodási ágba tartozó szervek előirányzott termelése «t év alatt mintegy 107,0 milliárd Ft. Az előirányzott termelési érték 52%-kai nagyobb az előző ötéves terv tényleges teljesítésénél. Az évi átlagos fejlődési ütem több mint 7% — a népgazdasági átlagot meghaladó. Ezen belül a közüzemi vállalatok termelésének fejlődési üteme — a volumenfelfutást és a díjak emelését is beleszámítva — az átlag felett (10% körül), a vízügyi igazgatóságoknál és a társulatoknál pedig az átlag alatt (2—3%) várható. A közüzemi vállalatok termelésén belül az alaptevékenység részaránya növekszik. A reális igények szerinti színvonalas szolgáltatás ellátása mellett a meglevő építőipari és ipari kapacitást, szinten kell tartani, továbbfejlesztése nem indokolt. A vízügyi igazgatóságoknál a meglevő kapacitások korszerű szintentartását kell megvalósítani, törekedve a minél jobb kihasználásra. A terv a társulatok termelőkapacitásának szintentartásával számol, az elért termelési színvonal stabilizálása a feladat. A VI. ötéves terv eredményelőirányzata összességében 1980. évhez képest 29%-os növekedéssel számol (kb. évi 6%). Az eredmény előirányzott növelését a ráfordítások emelkedésének mérséklése útján kell elérni, számolva a vízügyi exportfővállalkozás bővülésével és gazdaságosságának fokozódásával. A terv a következő feszültségeket is figyelembe veszi : — a tervidőszakban továbbra is bizonyos kapacitásokból (víztermelés, szennyvíztisztítás) hiány lesz; — meglevő kapacitásaink iránt csökken a fizetőiképes kereslet (pl. építőipari tervezés); — egyes területeken (pl. építő- és műhelygépek) az egyébként is alacsony kapacitás-kihasználtság miatt nehéz a kihasználtság és az eszközhatékonyság fokozása, ezért — a szigorodó gazdasági feltételek között is külső, lehetőleg vízgazdálkodási célú megrendeléseket kell keresni, ami a vásárlóerő-korlátozás miatt egyre nehezebb. A vízgazdálkodás rendelkezésére álló kapacitások kihasználását nehezíti még, hogy esetenként speciális, nehezen konvertálható erőforrásokkal rendelkezünk, az igények egyes területen nemcsak csökkentek, hanem eltolódtak a megszokott szükségletekhez képest pl. földmunka volumene és aránya csökken) és ez a munkaösszetétel-változás tartósnak ígérkezik. A kapacitások dinamikus szintentartásához szükséges pénzeszközök szinte egyedüli forrása a saját fejesztési alap, így a termelő-szolgáltató tevékenység igény szerinti változtatása nem mehet végbe egyik napról a másikra. Ilyen körülmények között a vízgazdálkodás termelőszolgáltató tevékenységében elkerülhetetlen — a munkaszervezés, a kooperáció javítása; — a piaci versenyben való részvétel és piacszerzés (külföldi is); — a vízügyi rendszerexportban rejlő lehetőségek legteljesebb kihasználása; — a fenntartási és beruházási munkákon az alvállalkozók lehető legkisebb igénybevétele; — a felesleges, illetve elavult eszközök hasznosítása, ésszerű selejtezése; — az intenzív fejlődés kibontakozása, a minőség előtérbe kerülése; — a hatékonyság szélesebb és szűkebb értelemben vett javítása; — az eredményesség növelése a ráfordítások ütemének mérséklése révén a takarékosság, az ésszerű foglalkoztatás és a korszerű technológiák alkalmazása mellett. A termelő-szolgáltató tevékenységhez szorosan kapcsolódik a gazdálkodás, amely közül ki keill emelni — az anyag- és készletgazdálkodás hiányosságainak megszüntetését tervszerűségének fokozását; — az eredményérdekeltség, a tervezett és realizált eredmény fontosságát, ugyanis a központi (költségvetési) pénzeszközök és a különböző támogatások szűkülésével a nyereség és a nyereségágon képezhető alapok egyre nagyobb szerepet töltenek be a gazdálkodásban, így a vállalati és személyes érdekeltség fokozásában, a fejlesztések finanszírozásában, a gazdálkodás biztonságának megteremtésében; — súlyt kell helyezni az energiákkal való ésszerű takarékoskodásra is.