Hidrológiai tájékoztató, 1981

2. szám, október - DIPLOMATERV PÁLYÁZATOK - Láncos László: A számítástechnika alkalmazása a vízépítőmérnöki gyakorlatban

bak, akik a pontozási lehetőségből csak a 0—7 intervallumot, míg kevésbé szigorúak, akik az 5—10 tartományt használták fel az értékelésre. Ezt a különbséget a végső értékelésnél kellett korrigálni. A Bizottság öszszetétele az elmúlt években állandósuló tendenciát mutat, ami az azonos szintű pontozás irányába hat. Ez segíti a pályázatok gépi értékelésének objektivitását. A gépesített előkészítés ugyanakkor nagyabb precízséget követel a bírálóktól is. A számítógépi értékelés algoritmusa egyszerű: Az előkészítést két mátrix szorzatára és az eredménymátrix oszlopainak sorbarendezésére vezeti vissza. Legyen az értékelés eredményét adó alapmátrix A, mely mátrix sorainak száma n a pályázatok számát, oszlopainak száma m pedig az értékelési szempontok számát (jelen pályázatnál m = 10, a mátrix elemei pedig a 0—10 közé eső értékelések). A Bíráló Bizottság által javasolt súlyozásokat az S mátrix jellemzi, ahol a mátrix sorainak száma m (az értékelési szempontokat jelentik), míg az oszlopok száma p a súlyozási alternatívákat jelenti (5 ilyen alternatívát vizsigáltak az elmúlt két esztendőben). A két mátrix szorzataként kapott R = AX S mátrix n sora az egyes pályázatok jóságát jellemző számokat adja (0—10 között), ami az értékelési pontok súlyozott összegét jelenti. Az egyes oszlopok a különböző súlyozási alternatívák szerinti értékelést adják. A mátrix oszlopok s'zerinti sorbarendezése a pályázat sorrendjét adja a pályázó számának és a súlyozott értékelési pontszám feltüntetésével. A számítógépi programot a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat COMPUTER szocialista brigádja készítette a Társaság részére; ugyanitt futott le az értékelés programja is. Dr. Salamin András Búzás Zsuzsa az Oktatási Bizottság az Ifjúsági Tanács titkára (titkára * # # Az 1980. évi diplomaterv pályázatok kivonatát — kezdő szakembereink szakmai ambíciójának előmozdítása érdekében — a Hidrológiai Tájékoztató hasábjain a következőkben tesszük közzé (Szerk.). A számítástechnika alkalmazása a vízépítőmérnöki gyakorlatban* LÁNCOS LÁSZLÓ Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság, Szombathely Párbeszédes és automatizált vízgazdálkodási döntésclőkészítcsi módszerek A számítástechnika rohamos fejlődésével és elterjedésével mindinkább lehetőség nyílik műszaki-gazdasági feladatok számítógépi úton történő optimalizálására. A mérnöki tevékenységet alapvetően két lényeges szempont határozza meg: — a feladat megoldása a lehető legmagasabb műszaki és szakmai színvonalon, — a tervezés és megvalósítás során az adott körülmények mérlegelésével a gazdaságilag is optimális megolás, döntés illetve módszer kiválasztása. E tevékenység során felmerülő feladatok optimalizálásának módszerével egy viszonylag új, dinamikusan fejlődő tudományág az operációkutatás foglalkozik. A vízépítő mérnöki gyakorlatban számos olyan jellegű optimalizálási problémával találkozunk, amelyek megoldására hatékonyan alkalmazhatók az operációkutatásból ismert eljárások. A nagy mennyiségű adathalmaz, az aprólékos előkészítési munka, a sok számítási és kiértékelési művelet, az ezek során előálló pontatlanságok, hibák mind a számítógépes feldolgozás mellett szólnak. A gépi felhasználásnak hazánkban jelenleg két elterjedt formája a kötegelt (batch), illetve a párbeszédes (interaktív) feldolgozás. A továbbiakban a vízgazdálkodásban is eredményesen alkalmazott eljárások rövid ismertetésére szorítkozom (kiemelve az egyes programok alkalmazási lehetőségeit) a korlátozott terjedelem miatt. 1 A MHT 1980. évi Diplomaterv Pályázatán egyetemi kategóriában I. díjat nyert diplomamunka kivonata. A diplomamunka a BME Vízgazdálkodási Tanszékén készült. Többkritcriumú döntésclőkészílési módszer (ELECTRE) A műszaki-gazdasági életben szakemberek, vagy azok csoportjai gyakran kerülnek olyan döntési feladat elé, hogy állítsanak fel preferencia sorrendet úgynevezett komplex rendszerek között. Eszerint a döntéshozók célja alternatívák, vagy tervváltozatok halmazának elemeit jósági sorrendben rendezni az adott körülmények mérlegelésével bizonyos szempontok szerint. Komplex rendszernek tekintünk minden olyan rendszert, amelyet egyidejűleg több tulajdonság alapján minősítünk. Az ELECTRE módszert olyan műszaki-gazdasági feladatok megoldására alkalmazzák, amelyek során a szakemberek közvetlenül nem számszerűsíthető dolgok sorrendjéről döntenek. Mivel a döntésekben különböző egyéni vélemények tükröződnek, ezért a módszert a szubjektív optimalizálás csoportjába sorolhatjuk. Természetesen ha több dolgot akarunk rendezni, akkor az csak közös tulajdonságai alapján lehetséges. Ezért a komplex rendszerek értékeléséhez elengedhetetlenül szükséges a jellemző paraméterek megbízható ismerete. Az ELECTRE eljárás a páros összehasonlításokra épül, ahol a döntés az alternatívák között az értékelési tényezők együttes vizsgálata alapján történik. A páros összehasonlítások során csak azt kell megadni, hogy a két változat közül az épp időszerű szempontban melyiket preferáljuk (részesítjük előnyben) a másikkal szemben. Ezt az összehasonlítást (minősítést) szakemberek végzik úgynevezett mérési skálán — interjú módszer —. Az értékelési tényezők eltérő fontosságát azok „súlya" szimbolizálja. Az ELECTRE program minden alternatívára meghatároz egy concord indexet (előnymutatót) és egy discord indexet (hátránymutatót). Ezen indexek figyelembevételével és az általunk felvett küszöbindexek szisztematikus megválasztásával csökkenthetjük azon változatok számát, amelyek kielégítik az adott kritériumokat. Ezt mindaddig folytatjuk, amíg csak egyetlen változat a legpreferáltabb marad meg, s ez a cél. Az eljárásra 21