Hidrológiai tájékoztató, 1981

2. szám, október - DIPLOMATERV PÁLYÁZATOK - Takács Imre: Aktívszénpor-adagolás hatása az eleveniszapos szennyvíztisztítás teljesítményére

készített számítógépi program a feladatok megoldása során maximum 20 értékelési tényezőt és 20 alternatívát képes figyelembe venni. A párbeszédes felhasználás esetén lehetővé válik: — az azonnali és közvetlen kapcsolat a számítógéppel, — az adatbeviteli hibák futás közbeni javítása, — tetszés szerinti adatbeviteli formák megválasztása (file-ból, vagy terminálról), — érzékenység vizsgálatok végzése, — a küszöbindexek rugalmas változtatása. A programot hazai viszonylatban hatékonyan alkalmazták öntözőberendezések, valamint vízépítési 1c sítmények kész tervváltozatai közül a legmegfelclc . kiválasztására. Vízgazdálkodási feladatok megoldása automatikus Out of Kilter modell előállítás alkalmazásával A rendszerelemzést és rendszermodellezést egyre szélesebb körben alkalmazzák mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban. Ez a tendencia érződik a vízgazri; kodási döntések és beavatkozások területén is. Külföldön Ven The Chow és Janus Kindler, hazánkban Ijjas István és Dimitrov Péter foglalkoztak mélyrehatóbban a hálós-folyammodellek tanulmányozásával. Céljuk vízszétosztó és vízelvezető rendszerek szimulálása és az optimális cirkulációs folyam meghatározása. Magyarországon a vízgazdálkodási gyakorlatban vízkészletek térbeni és időbeni optimális elosztására, valamint síkvidéki vízelvezető rendszerek (belvízelvezető csatornahálózat) szabályozásának optimalizálására hatékonyan alkalmaztak hálós-folyammodelleket. Ezek megoldására, a lineáris programozással szemben az Out of Kilter algoritmus bizonyult a leggazdaságosabbnak, az igen jelentős számítógépidő megtakarítás miatt. A módszer további előnye a grafikus ábrázolás, amely lehetővé teszi a durva modellalkotási és adatelőkészítési hibák elkerülését. Az Out of Kilter algoritmus csak egytermékű feladatok megoldására alkalmas és a vízszétosztási és szabályozási feladatok ezek csoportjába tartoznak. A hálós-folyammodell élekből és csomópontokból áll, ahol az éleken bizonyos korlátok között mennyiségek folynak (egyidejűleg csak egy irányban), és a csomópontokra vonatkozó egyenletek kielégítik a hidraulikából ismert egyensúlyi feltételt. Az összes élen áramló folyamok együttesét cirkulációs folyamnak nevezzük. A cél olyan cirkulációs folyam meghatározása, amely kielégíti a korábban említett feltételeket és emellett a minimális cirkulációs költséget szolgáltatja. Többcélú programozás A mérnöki gyakorlatban többször előfordulnak olyan típusú feladatok, amelyek optimalizálását két, esetleg több szempont szerint is elvégezhetjük. Az említett esetekben általában az a követelmény, hogy a megvalósítás során mindegyik cél érvényesüljön bizonyos mértékig. Például egy vízszintes síkú tereprendezés földszállítása esetén a szállítás optimalizálás célfüggvénye az első esetben lehet a szállítás összvolumene (a szállítási hossz és szállítási mennyiség szorzatösszege) a második esetben a földszállítás költsége, amelyet a program EKN szerinti szállítási egységárak figyelembevételével határoz meg. A programmal maximálisan 400 szállítási útvonalat tartalmazó feladat oldható meg. 0—l-es egészértékű programozás A 0—l-es egészértékű programozást általában olyan feladatok megoldására alkalmazzák, ahol az ismeretlen az úgynevezett megvalósulási tényező (ezek a bázis változók), melyek értéke csak 0 vagy 1 lehet (tehát nem valósul meg vagy megvalósul). Ilyen feladat lehet például: — vízfolyás rendszer vízminőségének szabályozása, amely történhet szennyvíztisztító telepek kész tervváltozatai közül a legmegfelelőbb kiválasztásával és több időlépcsős kiépítés esetén a fejlesztés optimális időpontjának megválasztásával. — csőhálózat optimális csőátmérő összetételének meghatározása adott hidraulikai és gazdasági feltételek mellett. Az egyes módszerekre élő számítógépi programok vannak, amelyek megkönnyítik a hatalmas számítási igényű feladatok megoldását. Aktívszénpor-adagolás hatása az eleveniszapos szennyvíztisztítás teljesítményére* TAKÁCS IMRE Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, Budapest 1. Bevezetés Hazánkban legelterjedtebb szennyvízkezelési módszer az eleveniszapos szennyvíztisztítás. Széles körű használatát viszonylagos egyszerűsége, olcsósága indokolja. Vannak hátrányos tulajdonságai is (pl. érzékenység toxikus anyagokra, hatástalanság biorezisztens vegyületekre, viszonylag rossz iszapülepedés stb.), melyek a biomassza felhasználásából fakadnak. Azok az eljárások, melyek képesek megbirkózni az előbb említett problémákkal, ugyanakkor igen költségesek. Széles körű kutatás folyik olyan új módszerek után, melyek rendelkeznek az eleveniszapos eljárás előnyeivel, ám ennél intenzívebbek és szükség esetén jól szabályozhatóak. * A 1980. évi Diplomaterv Pályázatán egyetemi kategóriában I. díjat nyert diplomamunka kivonata. A diplomamunka a BME Mezőgazdasági Kémiai-Technológiai Tanszékén készült. Munkám során egy ilyen lehetséges eljárás vizsgálatával foglalkoztam. A módszer lényege aktív szénpor adagolása a levegőztető medencében tartózkodó eleveniszaphoz. A kísérleti munka célja az új rendszer összehasonlítása volt a hagyományos biológiai módszerrel a következő területeken: — az elfolyó víz minősége általában (szervesanyag, lebegőanyag stb.); — biorezisztens anyagok vizsgálata; — kinetikai konstansok vizsgálata. Az eredmények felhasználása a folyamat mechanizmusának felderítésére. Ez utóbbi célkitűzéssel kapcsolatos a kísérletek előtt végzett elméleti munkám, mely során kifejlesztettem egy szervesanyag lebontást leíró matematikai modellt, melyet felhasználtam a kísérleti eredmények kiértékelésénél. A modell az ismert szervesanyag lebontási modellek (Eckenfelder, Benedek, Farkas) továbbfejlesztett változata. 22