Hidrológiai tájékoztató, 1981

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Dobos Irma: A MIRA gyógyvíztelep kialakulása

Még a zuhanyozós fürdőszobák is legalább 3—5 lég m

3 nagyságúak, így max. 0,2—0,4%-os gáztartalom alakulhat csak ki. A vízben levő gáz 20—50%-a van oldatban és a gázok egy része a kútfej állványcsövén keresztül eltávozik, tehát robbanási határ ilyen körülmények között nem alakulhat ki. Az alsó határértéket felül kellene vizsgálni és reális gazdasági lehetőségeinket figyelembe véve kellene azt megállapítani. Ezzel jelentős költségmegtakarítást lehetne elérni, hisz kútjaink 20—80%-a (területenként változó) 10 Nl/m

3 alatti. Nagy vízfogyasztású helyeken, ahol fokozottan indokolt a gáztalanítás, olcsóbban, egyedi gáztalanítókat lehetne beállítani (pl. vákuumos gáztalanító). Az üzemelő vízműveknél biztonsági intézkedésekkel a felgyülemlő gáz okozta problémák kiküszöbölhetők, a tárolók szellőztetésével elérhető, hogy ne alakuljon ki veszélyes gázkoncentráció, de megfelelő műszerek beépítésével a gázkoncentrációt érzékelni lehet és nagyobb mennyiségű gáz felgyülemlés esetén a megfelelő intézkedést végre lehet hajtani. A MIRA gyógyvíztelep kialakulása DR. DOBOS IRMA Vízkutató és Fúró Vállalat Az első világháború után az ország ásvány- és gyógyvizeinek legnagyobb részét elvesztette, ezért új vízbázis kialakításával, illetve a meglevők tovább fejlesztésével kellett a hiányt pótolni. Az 1920-as évek elején Jászkarajenő határában kútásás közben tárták fel a keserű- és glaubersós vizet, ahol rövid időn belül megindult a gyógyvíztermelés. A közigazgatásilag jelenleg Tiszajenőhöz tartozó MIRA telep a községtől délkeletre, mintegy 6 km-re létesült. Földtani felépítés A Duna- és Tisza-völgy sík és a környezethez viszonyítva alacsony felszínű terület több részén a morfológiai, a földtani és a vízföldtani feltételek magnézium- vagy nátriumszufátos vizek képződését biztosították. A folyószabályozás és a lecsapolás előtt ezek mindig vízzel borítottak voltak, és még ma is igen gyakran előfordul, hogy a talajvízszín megközelíti vagy eléri a felszínt. A szufátos vizek képződését nemcsak a felszíni, hanem a felszírt alatti üledékek települési helyzete is meghatározza. Legbiztosabban kutatófúrásokkal mutathatók ki a teljesen lefolyástalan, vagy közel zárt medencealakulat vagy -alakulat rendszerek. Vizsgált területünkön a többé-kevésbé összefüggő 4 gyógyvízmezőt a végleges kutak kiképzése előtt 15 kismélységű fúrással tisztázták. Minden valószínűség szerint ennek tulajdonítható, hogy a palackozó épület is egy gyógyvíztermelésre alkalmatlan részre került, amelyet a geoelektromos vizsgálatok (1968) is bizonyítanak. A földtani felépítés rendkívül egyszerű. A kialakított teleptől keletre a mocsarasodásra hajlamos lefolyástalan terület a Tisza árterületéhez tartozik, ahol a felszíni üledékek újholocén öntésképződményekből állnak és mintegy 1,5—2,0 km széles sávban követik a Tiszát. Nyugat felé a gyógyvíztelepen is óholocén szikes iszap csatlakozik az előbbi képződményekhez. A fiatal üledékek keretét pedig nyugaton a Duna—Tisza köze jellegzetes felsőpleisztocén futóhomok és löszös képződményei képezik. Kőzettanilag a holocén és a pleisztocén rétegek a mélység felé is rendkívül változatos kifejlődésűek. Helyenként az agyagos, másutt a homokos képződmények uralkodnak és mésztartalmuk 1,5 m-en belül általában 0—5% között alakul. A kutatófúrások és a véglegesen kiképzett kutak adataiból Liffa A. a földtani felépítésre jellemző rétegsort állított össze: 0,0 — 0,75 m sötétbarna szikes agyag 0,75 — 1,05 m mészkonkréciós agyag 1,05 — 1,35 m sárga, vöröses finomhomok 1,35 — 1,75 m sárga gipsz- és limonitkristályokat tartalmazó agyag 1,75 — 2,75 m szürke gipsztartalmú agyag 2,75 — 3,75 m limonit-foltos gipsztartalmú kék agyag. őslénytani vizsgálatok is bizonyították, hogy a 0.75 m vastag óholocén szikes agyag alatt pleisztocén képződmények következnek. Vízföldtani megállapítások az első időszakban A gyógyvíztelep első földtani és vízföldtani vizsgálata Liffa A. nevéhez fűződik. A telepen feltárt keserű(magnézium-szulfátos) és glaubersós (nátrium-szulfátos) víz keletkezésének felvázolása során Szabó J. (1857) elméletét követte. Eszerint az aránylag kis területen be-