Hidrológiai tájékoztató, 1981

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Marsi József: Gáztalanítási kérdések Heves nagyközség környékén, és az ezzel kapcsolatos intézkedések

1. kép. A hevesi gáztalanítók A szabályozó szelep feladata a megfelelő nyomástartás, a kutak rángatásmentes indítása lett volna, de bonyolultsága és az egyedi gyártás miatt nem építettük be. Rángatásmentes indítást a QHT típ. berendezéssel oldottuk meg, melyet a kútfejen helyeztünk el, az állandó nyomás a szivattyúk megfelelő megválasztásával biztosítható. A gáztalanító és a nyomócső víztelenítését úgy oldottuk meg, hogy a búvárszivattyú visszacsapó szelepét megfúrtuk, melyen keresztül a víz leürül, másrészt a visszacsapó szelep szerepét a QHT berendezés látja el. A gáztalanító fagytalanító csonkját leürítés céljából összekötöttük az ürítő vezetékkel, így leálláskor a gáztalanító is le tud ürülni. Pozitív kutak esetén a nyomóoldali vezetéket szigetelni kell, bár a rétegek intenzív igénybevétele miatt a kutak nagy részénél a pozitívítás megszűnt. A szabadtéri acéltartály helyett 2 m

3-es műanyagtartályt alkalmaztunk, melyet az átemelővel együtt egy 2,5x4 m-es aknába helyeztünk el, így nincs fagyásveszély és a korrózió sem okoz gondot. A gáztalanítók hatásfoka minden területen jó, a vizsgálati eredmények bizonyították, hogy a 0,8 Nl/m

3 határértéket egyetlen vízműnél sem lépjük túl. A homokolásra hajlamos kutaknál (Tarnazsadány, Tarnabod) gondot okoz a fagytalanítás és időnként az üzemvitel, hisz félévenként, jobb esetben évenként a gáztalanítót szét kell szerelni és a víztérből a lerakódásokat el kell távolítani, mivel ez a gáztalanító működését lehetetlenné teszi. A gáztalanító megépítése fokozottan szükségessé tette a községekben a víz minőségének vizsgálatát. Előre kell bocsátani, hogy szinte minden gázosvízű kútnál a víz hőmérséklet 30—37 °C között van, így a gáztalanítás bevezetése előtt is jelentkeztek kifogások a víz minőségével szemben, elsősorban a víz összcsiraszáma volt nagy. A gáztalanítók beépítése után a helyzet számottevően nem változott, bár nyári időszakban a víz összcsiraszáma egyes helyeken megemelkedett és ez ingadozik. A további levegővizsgálatok és újabb légszűrők alkalmazása alapján lehet eldönteni a levegőszennyeződés nagyságát, illetve veszélyességét. Célszerű lenne azonban a mechanikai szűrőt kiegészíteni egy csirátlanító szűrővel (melyre kísérletek vannak), ezzel a másodlagos szenny eződési lehetőséget meg lehet szüntetni. További vizsgálatok szükségesek még a biztonságos vízminőség tartásához és az esetleges egyéb szennyezőforrások megállapításához, illetve megszüntetéséhez. Külön kell foglalkozni a hevesi gázos kutak és vízműrendszer problémáival, mivel a gáztalanításon túlmenően egyéb vízkémiai és víztechnológiai problémák is felmerültek. A tervezett tisztító rendszer a vas-, mangán-, ammónia és metántartalom miatt a következők szerint alakult: kutak — kessener-kefék — előtároló — átemelő — vastalanító — 2x100 m

3-es tároló — hálózati szivatytyú — hálózat. A rendszer jól üzemelt, de a gáztalanító épület állagromlása és a víz szennyeződése miatt a kesseneres 2. kép. A tarnazsadányi gáztalanító medencéket meg kellett szüntetni, helyette 3 db VLV 600-as gáztalanítót építettünk. A gáztalanítás hatásfoka megfelelő lett, de egy idő után (6—8 hónap) a vas- és mangántalanítás hatásfoka leromlott. A VLV gáztalanító levegőbevitele kb. 1200 l/p, de ennek jó része a gáztalanítóból el is távozik, így a vastalanításhoz szükséges levegőmennyiség a VLV-én keresztül nem biztosított. Többirányú vizsgálatok után a gáztalanító elfolyó vezetékében előklórozást hajtottunk végre, mivel ettől gyors javulást vártunk. 2—3 hónap elteltével a víz minősége megjavult, beállt egy egyensúlyi állapot. A 4—5 mg/l klór hatására a vas- és mangántalanítás 100%-os lett és bakteriológiailag is jó vízminőséget lehet biztosítani. A gázos kutakban történő szivattyúüzemeltetés problémájára kell még kitérni. A 40—50 Nl/m

3 metántartalmú vizeknél előfordult, hogy a búvárszivattyú behelyezése után a motor elindult, de a vízszállítás nem történt. Később kiderült, hogy a szivattyúrészben felgyülemlett gáz következtében a visszacsapó szelep nem tudott megemelkedni. A visszacsapó szelep megfúrásával a problémát megszüntettük, de a végleges és szakszerű beépítéshez az EMU gyár képviselője segítségével jutottunk el. 1. A szivattyút üzemi vízszint alá kb. 20 m-re kell a kútba behelyezni. 2. A visszacsapó szelepet szivattyúból ki kell szerelni \ és 5—6 m-re a szivattyú fölé a csővezetékbe beépí' teni. 3. A visszacsapó szelepet meg lehet fúrni, vagy el is lehet hagyni, ha a rendszerben a szivattyú leállása után állandó ellenyomás nincs. A VLV-ék beépítése, illetve gáztalanítás VLV gáztalanítóval lényeges energiatöbbletet igényel. Egy kisebb vízműnél az átemelés miatt az energiaigény többlet 80—90%, míg ha az átemelés egyébként is szükséges, előtárolás miatt az energiatöbblet igény 50—60% a VLV nagyobb nyomásigénye miatt. Tehát igen fontos a jelenlegi gáztalanítók felülvizsgálata és energiatakarékosabb (vákuumos) gáztalanítók kifejlesztése. A gáztalanítás fontosságát és szükségszerűségét senki nem vitatja, ellenben mikéntjét és mértékét vitatni és felülvizsgálni szükséges. A gáztalanított víz alsó határértéke (0,8 Nl/m

3) indokolatlanul szigorú. Meg kellene vizsgálni annak lehetőségét, hogy pl. 10 Nl/m

3 érték alatt ne, vagy ne az egész vízműrendszer vizét gáztalanítsuk, hanem ha szükséges, a nagyobb fogyasztóknál kelljen csak gáztalanítást elvégezni. Községekben, ahol nagyobb fogyasztó nincs, általában a fürdőszobában van a legnagyobb vízfelhasználás. Egy családi fürdőszobában az egyszeri vízfelhasználás nem haladja meg az 1 m

3-t (átlagcsalád havi fogyasztása 10—15 m

3). A legkisebb fürdőszobaméret is 10 lég m

3 körül van, ebben az esetben 1 m

3 víz felhasználása esetén szellőzés nélküli fürdőszobában (szabálytalan) max. 10 1 gáz gyűlhet fel, ez 0,1%-os metántartalomnak felel meg, holott a robbanási határ 5%. 38