Hidrológiai tájékoztató, 1981

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Rónaki László-Konrád Gyula: A Mecsek hegységi triász dolomitok karszthidrológiai sajátosságai

A Mecsek hegységi triász dolomitok karszthidrológiai sajátosságai RÓNAKI LÁSZLÓ—KONRÁD GYULA Mecseki Ércbányászati Vállalat, Pécs Eddigi megfigyeléseink alapján ismert a mecseki terület dolomitjainak jól karsztosodó tulajdonsága. Ez eltérő jelenség az ország egyéb tájain megfigyeltekkel, ezért ennek vizsgálata vízföldtani jelentősége miatt is figyelmet érdemel. A Nyugati Mecsek dolomitterületei az alsó- és a középsőtriász képződményeihez kapcsolódnak (1. ábra). Dolomitos betelepülések (dolomitmárga) már a Patacsi Tagozat — az elnevezéseket és rétegtani besorolásokat a Magyar Rétegtani Bizottság Triász Albizottságának 1980. évi állásfoglalása szerint alkalmazzuk — felső részén jelentkeznek. Jellemzők a Magyarürögi Anhidrit Tagozatra is. Az első jelentős dolomitképződmény a Hetvehelyi Dolomit Tagozat. Anyaga magnezites dolomitmárga és dolomitos — agyagos magnezit, valamint meszes dolomit. A Hetvehelyi Dolomit és a Magyarürögi Anhidrit Tagozatokban több magnezitdúsulás valószínűthető (Nagy E. 1968). Fenti dolomitok bepárlódó lagunákban, ultraszulfátos közegben gipsszel együtt keletkeztek. Az anizusi Vöröshegyi Dolomit Tagozat és a Báránytetői Mészikő Tagozat dolomitos rétegei kiédesült vizű epikontinentális medencékben keletkezhettek (Nagy E. 1968). Az elsődleges dolomitok mellett igen elterjedtek a másodlagos dolomitok. Ezek megítélése azonban nem egységes. A Bertalanhegyi Mészkő Tagozat fölött általánosan jelentkező cukorszövetű dolomitot több helyen önálló rétegtani szintként térképezték (Várszegi K. 1970, Konrád Gy. 1980), de ezek másodlagos jellegét Nagy E. (1968) részletes megfigyelésekkel és vizsgálatokkal igyekezett bizonyítani. Arra az eredményre jutott, hogy a dolomitosodás a mészkő diagnezise után, Mg-tartalmú oldatok hatására ment végbe. Ezek a másodlagosnak tekintett dolomitok ugyan jellemzőek a felsőanizusi rétegekre, de helyenként igen nagy vastagságban jelentkeznek az alsóanizusi képződmények között is (Jámbor A. 1966). Az egyes tagozatokban jelentkező, másodlagos dolomitmennyiség hozzávetőleges arányát a 2. ábra rétegoszlopában vízszintes kiterjedéssel szemléltettük. Hetvehely—Gorica környékén az 1:10 000-es méretarányú földtani térképezés alapján az itt is fellelhető Bertalanhegyi Mészkő Tagozatra települő dömörkapuihoz hasonló mészkő tagozat csak részben fejlődött ki, felső része már dolomitos kötőanyagú intraklasztit. Az erre folyamatos átmenettel települő cukorszövetű, ,breccsás" dolomit a még lágy, felszakadozott mésziszapüledék dolomitosodásával keletkezett. A mélyebb üledékanyagban csak az intraklasztok közötti anyag tudott dolomitosodni. Az 50—70 m vastagságú cukorszövetű dolomit fölött 200—250 m vastag, szürke, vékonyréteges, mikrokristályos dolomitösszlet található. Megfigyeléseink alapján feltételezzük, hogy a Nyugati Mecsek felsőanizusi és ladini dolomitjai csak részben nevezhetők szerkezeti vonalak mentén keletkezett másodlagos dolomitoknak. Általában a mésziszap-üledék diagenezis előtt dolomitosodásával keletkeztek, ami az üledékgyűjtő kemizmusának az aljzatmozgásokkal egyidejű megváltozására utal. Gorica, Vágotpuszta és Váralja környékén ezután elsődleges dolomit ülepedett le (Wéber B. 1962, 1978; Forgó L. et. al. 1966). A CaO/MgO arány jól megközelíti a dolomitra adott elméleti értéket (1. táblázat). A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy Vitális Gy.— Hegyi I.-né (1980) a goricai, a vágotpusztai és a váraljai dolomitokat hidrotermás metaszomatózissal keletkezett másodlagos dolomitoknak tekinti. Mindebből kiderül, hogy a Mecsek hegység egyes vidékein vékonyabb-vastagabb rétegszerű megjelenésű, vagy összefogazódott, illetve lencseszerű dolomitbetelepüléseket találunk a mészkőösszletben. A korábbi felfogás szerint a dolomit a mészkőnél rosszabbul karsztosodó kőzet és ha ez így van, akkor a lehatoló víz útjában gátat képez. Ezzel szemben a szpeleológiai megfigyeléseink a feltételezhető gáthatást cáfolják. A Mecseki Karsztkutató Csoport alapos részletességgel 1:10 000-es léptékű szpeleológiai áttekintő térképpel (Rónaki L. 1975) barlangkatasztert készít. Ennek eredményeit már eddig több kötetes kéziratos munkában 1. ábra. A Nyugati Mecsek dolomitjainak felszíni elterjedése (szerkesztette: Rónaki L. és Konrád Gy. 1980) X. Anizusi karsztos összlet; 2. Dolomitos kifejlődésű terület; 3. Forrás 30