Hidrológiai tájékoztató, 1980

1. szám, április - Vitálisné dr. Zilahy Lídia: A hidrogeológiai egység szervezeti felépítése a víz- és csatornamű vállalatok területén

I 1. táblázat A hidrogeológiai osztály szervezeti felépítése főmérnök j Hidrogeológiai csoport Hidrogeológus Geológus Geológus ítechnikus Gépíró - Tervezői csoport Hidrogeológus mérnök Kalkulátor Rajzoló Gépíró Műszaki ellenőri csoport Műszaki ellenőr Műszaki ellenőr Adminisztrátor Gépíró Kútfúró üzem Vezető geológus Geológus technikus Felelős műszaki vezető Felelős műszaki vezetőhelyettes Fúróbrigád-vezetők 2. A kútállomány fenntartása A vállalati kútállományok különböző földtani korú és szemcsetartományú vízadó képződményekre települnek, még abban az esetben is, amikor az illetékes vízmű kútjai aránylag egységes földtani felépítésű területet csapolnak meg. A kútállomány állandó ellenőrzésre és időszakos tisztításra, szükség szerint javításra szorul (tömszelence csere, szűrőcső csere stb.). Általában a nagyobb szemcsetartományú vízadó réteg megcsapolása esetében kb. ötévenként, míg a finomszemcsés homok, vagy az erősen csillámos vízadó képződményeket megcsapoló kutaknál háromévenként ajánlatos tisztító kompreszszorozást végezni. A szemcsetartomány alapján kijelölhető a vízrnűkutak rendszeres itisztítási ütemezése. Ezekhez a kúttisztításokhoz helyesen kell megválasztani a fúróberendezés típus- és darabszámát, a kutak mélységének figyelembevételével. A fúróberendezések üzemeltetéséhez annyi személy szükséges, amennyi a biztonságos munkavégzést feltétlenül biztosítja. A fizikai állomány közvetlen irányítását az OVH Elnökének rendelkezése (4) értelmében a felelős műszaki vezető (területi vezető, körzetvezető, építésvezető, főfúrómester sitb.) és helyettese végzi. A végzendő feladatok megoldására a 1. táblázatban közölt felépítési modellt tartom elfogadhatónak. 3. Szabályozásra szoruló rendelkezések Szabályozásra szorul a 34/1960. (V. É. 17.) számú főigazgatói utasítás (5). Az utasítás sok része részben módosításra került már; de a 6. § (6) a, b tételek vízkészletgazdálkodás szempontjából már elavultak. Továbbá szabályozásra szorul a víz- és csatornamű vállalatok hidrogeológiai egység vezető állásának szakmai és gyakorlati időkövetelménye is. Az OVH 3/1975. (VIII. 30.) rendelkezése (4) nem tisztázza kellőképpen a vezető geológus és a felelős műszaki vezető beosztás egymás felettiségét, vagy egymás mellettiségét sem. Ezért a geológust a felelős műszaki vezető alá, vagy mellé rendelik a vállalatok. A felelős műszaki vezető a tervdokumentáció alapján a biztonságos munkavégzésért felelős. A feltárt földtani adottságok alapján a rétegnyitás és vízfeltárás irányítását a kútfúrás idején a geológusnak kell végeztetnie, mivel szakmai '"rányításra, ellenőrzésre, végzettségénél fogva a geológus jogosult, és nem a mélyfúrás technikai munkáját irányító műszaki vezető. A felelős műszaki vezető és a kútfúrást végző egyéb fizikai beosztású állományok teljesítmény után premizált munkakörök, míg a geológus, hidrogeológus munkakör premizálási feltételeiben a kutak minőségi követelményei valamilyen formában kötöttek. Ha a geológust a műszaki vezető alá, vagy mellé rendelik, akkor nem tudja kellőképpen érvényre juttatni a szakmai követelményéket. Ez mutatkozik meg napjainkban országos viszonylatban a romló tendenciát mutató kútfúrási munkákon és az azokból eredő peres eljárásokból is. A hibás kivitelezésű kutak számos peres eljárást igényelnek, mivel a kivitelező vállalatok a selejt, vagy a csökkent értékű kutak teljes kiviteli értékét rendszeresen követelik. Ajánlatos volna a kivitelezett vitás kút állagának és rendeltetésszerű használatának hatósági elbírálása. Igen lényeges, hogy a beruházó által igényelt vízmennyiségre kiadott szakvélemény megfelelő színvonalon készült-e el, és ezt a feltételezett vízmennyiséget a kivitelezett kút szolgáltatni tudja-e? A szakvéleményben foglalt vízhozam és vízszint paraméterektől való eltérések a tároló kőzet szemcseszerkezetével, tárolóképességével arányban állnak, vagy sem? Esetleg a szakvélemény volt megalapozatlan és az igényelt mennyiséget több vízadó rétegből, vagy több, távolabbra elhelyezett kútból lehet csak biztosítani. Egyedi esetekben és országos viszonylatban a hibák mind közművesítési, mind mezőgazdasági vonatkozásokban óriási költségkihatásokat válthatnak ki. Számos esetben a kivitelezéskor, a kútépítési technológiák során több fázisban is elkövethetnek olyan hibákat, amelyek következtében a megcsapolt képződmény jó tárolóképessége ellenére sem vehető ki az a vízmennyiség, amelyre a vízadó réteg optimális kivitelezés esetén képes. Éppen ezért vitás esetekben indokolt volna a hatósági állásfoglalás. A Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat (PVCSV) saját kútfúrási és javítási munkái esetében a kiviteli összeg kb. 20%-át fordította geofizikai, hidrodinamikai vizsgálatokra, magvételekre és a fúrómagok komplex vizsgálatára. Ez az összeg egy jó információ szolgáltatására volt elegendő, kimondott mélyfúrás ipari nyersanyagkutatással arányba nem is állítható sem az összeg, sem a kapott eredmény. Az eddigi gyakorlatunk alapján azonban meg kell jegyezni, hogy ez a 20%-os anyagvizsgálati és geofizikai költségráfordítás igen indokolt volna minden fúrásnál, a földtani körülményektől függő vizsgálati módozatok jó megválasztásával. IRODALOM 1. Vitdlisné Zilahy L.: A víz- és csatornamű vállalatok hidrogeológiai tevékenysége. Hidrológiai Tájékoztató, 1979. október, 15—16. 2. 1/1975. (I. 21.) számú OVH rendelkezés. Vízügyi Értesítő, XXII. 2. 1975. február 28. 3. Vitális Gy.—Vitdlisné Zilahy L.: Pest megye vízföldtani tömbszelvénye. Hidrológiai Közlöny, 55. 5. 1975. 185—188. 4. 3/1975. (VIII. 30.) számú OVH rendelkezés. Vízügyi Értesítő, xxn. 16. 1975. október 13. 5. 34/1960. sz. főigazgatói utasítás. Vízügyi Értesítő, VII. 17. 1960. augusztus 8. 26