Hidrológiai tájékoztató, 1980

1. szám, április - Dr. Pásztorné Karner Anna: Ipari vízgazdálkodók vízügyi képzése

— a víztermelőtelepek védőterületeinek eddiginél gazdaságosabb, ugyanakkor a vízadó rétegeket szenynyeződéstől hatékonyabban védő mezőgazdasági hasznosítás lehetőségeinek kialakítása; — a nagyrészt elavult hazai szerelvények minőségi felülvizsgálata alapján korszerű típusok kifejlesztése; — csőtörések gyors javításához komplett kisgéplánc, szerszámkészlet és technológia kidolgozása; — hévíz vezetésére alkalmas poliészter csővezeték üzemi próbája; — fürdőmedencék fagyvédelmére alkalmas eljárás kísérletezése; — hazai fürdővíz szűrő-forgató berendezés kifejlesztése; —• mobil szennyvíziszap víztelenítő berendezés kifejlesztése a kis szennyvíztisztító telepek ellátására. A FORRÁS Egyesülésben tömörült 39 tanácsi és OVH vízügyi vállalat gyümölcsöző együttműködésének tízéves pozitív tapasztalatai a biztosíték arra, hogy terveink megvalósítása érezhetően hozzájárul tagvállalataink technikai színvonalának gyorsabb ütemű fejlődéséhez. Németh Bertalan Ipari vízgazdálkodók vízügyi képzése DR. PASZTŐNÉ KARNER ANNA VIZDOK Vízügyi Továbbképző Központ Az ipari vízgazdálkodás napjainkban korszakváltáshoz érkezett. Az ipari termelés és a víz kölcsönhatásban nem ez az első korszakváltás. Kezdetben a háziipar és a kézműipar, majd később a manufaktúra nem használt jelentős vízmennyiséget. A víznyerést helyi eszközökkel oldották meg, az igények decentralizáltan jelentek meg és nem, vagy alig gyakoroltak befolyást a természetes vízkészletre. Az ipari forradalom már ipari centrumokat hozott létre, ezek nagy vízmennyiséget igényeltek. A vízigény koncentráltan jelentkezett. Az ipartelepek folyók, tavak bő vízforrások mellé települtek. A víz jelenléte az iparban meghatározó tényezővé vált. Az utóbbi évtizedekben az eddig soha nem látott társadalmi igények kielégítése során az iparosodás folyamata felgyorsult. A termelés növekedése, a termékek szélesedő skálája exponenciálisan növelte az ipar vízigényét. A vízigények kielégítése a helyi források kihasználásával kezdődött, majd esetenként az igények és a rendelkezésre álló készletek közötti ellentmondás konfliktus-helyzethez vezetett. A hatósági szabályozások, így a vízkészlethasználati díj, szennyvízbírság, a vízzel való gazdálkodásra hívták fel a figyelmet. Ez a gazdálkodás azonban a mai napig ösztönös maradt, és az össznépgazdasági igényeket figyelmen kívül hagyva, csupán üzemi, esetleg területi csoportérdekeket szolgált. ötletszerűen itt-ott létesült egy-egy ipari vízmű, egy-egy szennyvíztisztító telep. Ma, amikor az exponenciálisan jelentkező vízigény kielégítéséhez csak okszerű vízgazdálkodással a nagytérségi szemlélet alapján álló hosszú távú vízgazdálkodási tervekkel juthatunk el, az ipari vízgazdálkodás területén az üzemek belső vízgazdálkodásánál szemléletváltozás szükséges. A szennyezőanyag-kibocsátás csökkentésének ma már nem egyedüli módszere a szennyvíztisztítás. Ma már több nagyüzem példája bizonyítja a korszerű vízminőség-szabályozási szemlélet helyességét, hogy a szennyvíztisztítást a technológia szerves részének kell tekinteni, és sok esetben kiderül, hogy olcsóbb a szükséges technológiai intézkedéseket megtenni üzemen belül, mint minden szennyező anyagot szennyvíztisztító telepen tisztítani. Az üzemnek mérlegelnie kell, hogy nem érhető-e el lényeges megtakarítás: víztakarékossággal; kisebb vízigényű gyártástechnológia bevezetésével; olyan technológiai átalakításokkal, melyeknél kevesebb, vagy könynyebben tisztítható szennyvizek keletkeznek. A regionális vízrendszerekkel, szennyvízgyűjtő hálózatokkal, és szennyvíztisztító telepekkel kell a népgazdasági költségoptimumot keresni. Vizeink megóvása és az ipar vízigényének biztosítása érdekében készült az 1/1963. GB. sz. határozat és a 24/1963. OVH sz. végrehajtási utasítás, amely szerint mindazok az üzemek és vállalatok kötelesek üzemi vízgazdálkodási ügyintézőt kijelölni, melyek vízfogyasztása a rendeletben előírt határokat eléri. A vízgazdálkodási felelősök az üzem vízgazdálkodási feladataitól függően mérnöki, vagy technikusi alapképzettséggel rendelkező szakemberek. Az új korszakváltás idején tehát szemléletváltás, a szemléletváltáshoz jól képzett, modern szemlélettel rendelkező szakemberek szükségesek. Ebből következik, hogy az eredményes korszakváltás kulcsa az anyagi és technikai feltételek mellett a vízügyi oktatás. Az Országos Vízügyi Hivatal szakemberei az ipari vízgazdálkodásban dolgozók képzéséről és továbbképzéséről rendelkezés-tervezetet készítettek és elkészítették az ipari víz gazdálkodók felső és közép fokú tanfolyamainak szakmai követel-, ményrendszerét, valamint az ipari vízelőkészítési és szennyvízkezelési betanító tanfolyami tematikákat. A szakmai követelményrendszer a felső és középfokú vízgazdálkodók tanfolyamain azonos. Az egyes témakörök különböző szintű kidolgozása teszi alkalmassá a tananyagot a felső és középfokú tanfolyamokon való oktatásra. Az ipari vízgazdálkodói képesítés az alapképesítéstől függően különböző óraszámú tanfolyamokon szerezhető meg. A tervek szerint: Felsőfokú ipari vízgazdálkodói képesítést — a Budapesti Műszaki Egyetem Vízépítőmérnöki karán végzett mérnökök, — a BME Vízgazdálkodási Főiskolai Kar Vízellátási és Csatornázási ágazatán végzett üzemmérnökök, — az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola Építőipari Kar Városgazdasági szakán végzett üzemmérnökök. 80—120 órás felsőfokú vízgazdálkodói tanfolyam elvégzésével szerezhetnek. Más felsőfokú végzettségű mérnökök és üzemmérnökök 180—200 órás felsőfokú vízgazdálkodói tanfolyam elvégzésével szerezhetnek képesítést. Középfokú ipari vízgazdálkodói képesítést — a vízügyi szakközépiskolák víz- és szennyvíztechnológiai szakán érettségi bizonyítványt szerzett középfokú végzettségű szakemberek szerezhetnek 60—80 órás középfokú vízgazdálkodói tanfolyam elvégzésével. 16