Hidrológiai tájékoztató, 1980

1. szám, április - Dr. Dobos Irma: Földtani és vízföldtani eredmények Zsigmondy Vilmos mélységi vízfeltárása nyomán

Földtani és vízföldtani eredmények Zsigmondy Vilmos mélységi vízfeltárása nyomán DR. DOBOS IRMA Vízkutató és Fúró Vállalat A XIX. századi magyar bányászat egyik kiemelkedő alakja a reformkor szülötte, Zsigmondy Vilmos (1821— 1888), aki már életében olyan nevet és tekintélyt szerzett, hogy korának legnagyobbjai közé kerülhetett. Szerencsésen ötvöződött benne az elmélet és a gyakorlat, amely életének közepén a rendkívül kedvező társadalmi és gazdasági viszonyok között alkotásaiban kibontakozhatott. A nemzeti öntudatra ébredés és az azt követő elnyomás időszakában igaz emberként harcolt a kisemberek ügyéért és a köz érdekében. Az ország vízellátásának javítására irányuló műszaki alkotásai — az artézi kutak — alapvető és újszerű megoldások voltak az országban. Bár előtte is többen próbálkoztak a felszín alatti vizek feltárásával, a tudományos megalapozottságú vízkutatás és feltárás hazánkban kizárólagosan az ő személyéhez fűződik. Tevékenysége révén nemcsak a monarchiában, hanem Európa-szerte szaktekintélye az artézi kutak tervezésének és létesítésének. Nagy szolgálatot tett munkájával a közegészségügynek és úttörője volt a hévizek feltárásának és hasznosításának. Nem elégedett meg kizárólag a kivitelezés technikai részének végrehajtásával, hanem azt elmélyült földtani és vízföldtani megismerésre alapozta, mert csak így látta megvalósíthatónak a hazai eredményes földtani kutatást, amelyről így nyilatkozott: „Ha a gyakorlat terén némi elismerést kivívnom sikerült, ezt egyes egyedül geológiai és ezzel szövetséges paleontológiái tanulmányoknak köszönhetem, melyek combinátioimnál mindig biztos alapul szolgáltak." A földtani megismeréshez jóformán minden eszközt igénybe vett. Bányamérnöki felkészülése mellett a földtani ismeretek iránti érdeklődését elsősorban kiváló selmeci tanárainak köszönhette. Később — 1844—1846 között — a Montanistisches Museum továbbképzésén tárult ki előtte valójában a földtan igazi világa. A Bányatan írása közben (1860—1864) mind nagyobb részletességgel foglalkozott a föld mélyének megismerésével. Ugyanakkor a rétegvizek kitermelésének lehetősége annyira felkeltette érdeklődését, hogy élethivatásul választotta a fúrásokkal történő vízfeltárást. Hamar rádöbbent, hogy nemcsak a bányászat, de a mélységi vízfeltárás sem nélkülözheti a vizsgált terület részletes földtani elemzését. Annak ellenére, hogy már a XVIII. és a XIX. században jónéhány különböző jellegű földtani térképet adtak közre, a részletes földtani térképezés csak 1849ben, majd 1858-ban indult meg. Ennek következtében 1867-ig kizárólag az ország északi részéről és a bánáti területről készültek részletes térképek, a többiről pedig csak átnézetes térképek álltak rendelkezésre. A tudományos alapokra helyezett vízföldtani kutatást természetesen az átnézetes térképek alapján nem lehetett megkezdeni, ezért munkaterületein helyszíni bejárással pótolta a részletes rétegtani, szerkezeti és települési viszonyokra vonatkozó ismereteket. Földtani vizsgálatainál szorosan együttműködött Szabó József egyetemi tanárral, ahogyan mondta a „nagyobb bizonyosság érdekében". Ezt a módszert követte a harkányi, alcsúti, lipiki, ránkherlányi és margitszigeti kutak telepítésénél is. Ezeken a helyeken a források ugyan jelezték a mélyfúrás telepítésének kedvező lehetőségét, de a nagyobb feladatot a földtani felépítés előzetes tisztázása és annak alapján a fúrásmélység megállapítása jelentette. Még be sem fejeződött a margitszigeti kút, amikor 1866 decemberében földtani társulati előadásában felvázolta a pesti terület várható földtani felépítését. Ehhez a Földtani Intézet felvételei alapján szerkesztett térkép nagy segítséget jelentett, de mint korábban, most is a budai források környezetében saját helyszíni vizsgálatai adták meg a városligeti hévízkút tervezéséhez az egyik legbiztosabb támpontot. Részletes földtani térképezését minden esetben kiegészítette vízföldtani megfigyelésekkel. E közben elkerülhetetlen volt, hogy a hévizek keletkezésével, a fedett és fedetlen karszt, valamint a felszálló és leszálló karsztvizek problematikájával ne foglalkozzon. E munkájához szorosan hozzátartozott a források rendszeres hőmérséklet és vízmennyiség mérése, de az interferenciavizsgálat sem volt ismeretlen előtte. Ilyen megfigyeléseket először a harkányi kút és a környék forrásai között végzett. A kőzetek vizsgálata ebben az időben már egyre komplexebbé vált, sokasodtak az őslénytani alapon álló rétegtani értékelések. A dorogi paleogén üledékekben a Foraminiferák rétegtani szerepére először Hantken Miksa bányatiszt figyelt fel. Kutatásainak eredményességéhez nagymértékben hozzájárult Szabó József is, amikor vizsgálatainak elvégzését 1858-ban mikroszkóppal segítette. Kitartó munkával azután sikerült bevezetnie a mikrofaunák horizontális és vertikális elterjedése alapján — akkor egyedülállóan — a finomabb sztratigráfiai beosztást. Zsigmondy Vilmos földtani ismereteit igen rövid időn belül őslénytanival is kiegészítette. Az annavölgyi bányánál alkalmazott újabb földtani kutatási módszer csakhamar konkrét gyakorlati eredményt hozott. Az addig ismert és termelt aránylag vékony felszíni és felszínközeli oligocén képződmények mellett mikrofauna vizsgálatok segítségével megtalálta és feltárta a jóval értékesebb alsóeocén barnakőszéntelepeket. Ezzel a bánya szénvagyona jelentősen megnövekedett. A bányaművelés elmaradottságának felszámolására reformokat sürgetett. Hangsúlyozta, hogy a művelés egész rendszerét új alapokra kell helyezni. Az elmaradottság egyik okát abban látta, hogy sem a geológia, sem pedig — ahogy ő nevezte — a „mechanikai" tudományok vívmányai nincsenek kellő mértékben átültetve a bányászatba. Az alapvető hiányosság szerinte — Hantkennal egyetértésben — már ott jelentkezik, hogy „A fúrpróbák megőrzése — sajnálattal legyen mondva — eddigelé hazánkban azon gondossággal, melyet a tárgy fontossága igényelt volna, nem vétetett foganatba, s nem mulaszthatom el, miszerint itt mindenkinek, s ki valamely fúrás felügyeletével megvanbízva, szívére ne kössem, hogy az említett próbák gondos s hív megőrzését soha elnemulassza, miután ezen mulasztás a tudomány ellenében elkövetett bűnnek volna tekintendő." E sorokban kifeitett szilárd állásfoglalásának következetes végrehajtása vitte — többek között — sikerre munkáját. A városligeti fúrás kőzetanyagának folyamatos vizsgálatával mindenkor meg tudta állapítani a továbbfúrás szükségességét. Itt már más helyről is ismert 216 fajon kívül 25 új Foraminiferát és több, addig még nem ismert Ostracoda fajt határozott meg Stürzenbeum József segítésgével. A makrofauna vizsgálatában Lóczy Lajos és Hofmann Károly volt kitűnő segítőtársa. A kút mélységét a margitszigeti fúrásban észlelt kiscelli agyag 5°-os dőlése alapján eredetileg 419 mre tervezte, de ez a közel 920 m vastagságú miocén és oligocén rétegösszlet kifejlődése miatt 970,48 m-re módosult. A nem várt földtani eredmény alapján azután megállapította, hogy a triászi időszaki víztároló dolomit mélyeb helyzetét az oligocén és a miocén kor között lezajlott szerkezeti mozgások okozták: „Kétségen kívül süllyedésnek kellett beállnia, mely ezen rendkívüli dislocatióra szolgáltatott alkalmat." Ezzel 11