Hidrológiai tájékoztató, 1980

2. szám, október - EGYESÜLETI ESEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK - Dr. Szeifert Gyula: 20 éves a Magyar Hidrológiai Társaság Nyíregyházi Területi Szervezete

rendszert ismertették. Májusban ankéton tárgyaltuk meg a Vas megyei hévizek hasznosításának további lehetőségeit. Az ankéton Somos András egyetemi tanár is felszólalt. Május 17-én mutattuk be az ország minden részéről összesereglett érdeklődőknek az üzembe helyezett szombathelyi szennyvíztisztítót. Július 18—20 között a Békés megyei területi szervezet tagjai ismerkedtek Nyugat-Dunántúl vízgazdálkodási létesítményeivel. Élénk vitát váltott ki októberi előadóülésünk a keszthelyi lápi szennyvízelhelyezés tapasztalatairól. November 16—17-én a MTESZ Zala megyei szervezetével és a Magyarhoni Földtani Társulat Déldunántúli Területi Szakosztályával közösen rendezzük meg a Zala megyei földtani és hidrológiai napokat. Itt Horváth Lajos, Lotz Gyula és Menyhért Barna tagtársaink tartottak előadásokat. A résztvevők megtekintették a nagykanizsai tározót és a zalakarosi hévízfürdőt is. 1978. áprilisában Brenner Árpád és Horváth Lajos előadóülésén ismertettek Vas megye vízellátásának távlati koncepciótervét. Májusban Prikoszovich Mihály ismertette a zalakarosi nyárfás szennyvízelhelyező telep eddigi tapasztalatait. 1978. május 24—25-én Szombathelyen, területi szervezetünk közreműködésével rendezték meg a víz- és csatornaművek üzemeltetésének V. szemináriumát, mintegy 150 fő részvételével. Az ülésszakok elnökei Nagy L. Dénes, dr. Krempels Tibor, Németh Bertalan, Valló Sándor és dr. Benedek Pál voltak. Szeptember 27—28-tán a Szennyvíz Szakosztály látogatását fogadtuk. Ez alkalommal Szombathely, Kőszeg és Zalaegerszeg szennyvíztisztító telepeivel ismerkedtek a szakosztály tagjai. Októberben a Szolnok megyei Területi Szervezet látogatta meg Nyugat-Dunántúl hévízfürdőit és szennyvíztisztító telepeit. 1977 végére taglétszámunk 141 főre emelkedett. Tagjaink zöme — közel 100 fő — Szombathelyen lakott, de voltak tagjaink Kőszegen, Celldömölkön, Körmenden, Sárvárott, Zalaegerszegen, Nagykanizsán, Keszthelyen, Lentiben is. A nagy létszámú, eléggé szétszórt tagságú területi szervezet összefogása mind nehezebbé vált. Ilyen körülmények között mindinkább időszerű lett a területi szervezet keretén belül külön Zala megyei körzeti csoport alakítása. Ennek feltételeit 1978 elején sikerült biztosítani. A Zala megyei Körzeti Csoport alakuló ülését 1978. május 28-án tartotta Zalaegerszegen. Bázisa a két Zala megyei (Észak-Zalai és Dél-Zalai) Víz és Csatornamű Vállalat, valamint a Zala megyei vízitársulatok. Az alakuló ülés — körzeti csoport elnökévé Palkovits Dénest, az Észak-Zalai Víz és Csatornamű Vállalat igazgatóját, titkárává Czigola Károlyt, a vállalat osztályvezetőjét választotta meg. A Zala megyei körzeti csoport megalakulásával létszámunk 179 főre emelkedett, ebből 55-en tartoznak a körzeti csoporthoz. Területi Szervezetünk anyagi helyzete 1977 végéig igen jó volt, központi támogatást egyáltalán nem kellett igényelni. A díjazás ellenében készülő koncepciótanulmányokból származó bevételek teljes mértékben fedezték a Szervezet kiadásait. Az azóta életbelépett új szabályozók bevételeinket lényegesen csökkentették, így ismét központi támogatósra szorulunk. Fentiekben röviden igyekeztünk számot adni a 15 éves jubileum óta eltelt 5 év főbb eseményeiről. Valamennyi előadóülésről, kisebb rendezvényről hely hiányában sem emlékezhettünk meg. Továbbra is az a törekvésünk, hogy a munkabizottságok működésének elmélyítésével maximálisan kielégítsük a társaság működésével kapcsolatban mind erőteljesebben fellépő társadalmi igényeket ezáltal hozzájáruljunk NyugatDunántúl vízgazdálkodásának általános fejlődéséhez. Gaál Ferenc 20 éves a Magyar Hidrológiai Társaság Nyíregyházi Területi Szervezete Több mint két évtizede, hogy a Felső-Tisza vidéken dolgozó műszaki szakemberek bekapcsolódtak a Magyar Hidrológiai Társaság munkájába. Kezdetben a társaság debreceni csoportjánál tartott üléseken vettek részt, majd 1960 márciusától nyíregyházi rendezvényeket kezdeményeztek és ugyanezen év október 28-án, 44 fő részvételével megalakították a Magyar Hidrológiai Társaság nyíregyházi csoportját. Nyíregyháza földrajzi elhelyezkedésénél fogva — a vízügyi igazgatósági szervezettel rendelkező városok közül — a legtávolabb fekszik a főváros szakmaiszellemi életétől. Ezért a Budapesten rendezett előadások a Mérnök Továbbképző Tanfolyamok, vagy a szakmérnökképzés csak kevesek számára nyújthatott továbbképzésre, ismeretszerzésre alkalmat. Ez a körülmény volt területi szervezetünk megalakításának egyik indoka. Szerettük volna elérni, hogy műszaki szakembereink lépést tartsanak a fejlődő műszaki élettel. Ismerjék az új módszerek, megoldások, tapasztalatok skáláját, eljusson hozzájuk is a külföldön megforduló szakemberek többletismerete. Szervezetünk létrehozásának másik indoka az a felismerés volt, hogy az 1960-as években kibontakozó nagyarányú társadalmi-gazdasági fejlődés a vízgazdálkodás előtt is olyan széles körű lehetőséget nyit és igényt támaszt, aminek megfelelni csak korszerű, és egyre bővített ismeretek megszerzésével lehet. így vált területi szervezetünk megalapításának és működésének legfontosabb mozgatójává: a társadalmigazdasági élet támasztotta igény és a szakmai érdeklődés. A visszaemlékezés során az embernek az az érzése támad, hogy az elmúlt 20 év alatt bekövetkezett esemény és fejlődés általában több, mint amennyire annakidején gondolhattunk. Fokozottan így tűnik ez területünk vízgazdálkodásának húszéves változásait, fejlődését szemlélve. Állításom alátámasztására — részletezés nélkül — szeretnék néhány ismert körülményt felidézni. 1960 előtt a tiszavölgyi vízgazdálkodás nagy teherpróbái az 1941—42. évi belvizek, az 1888-as árvízi maximumok voltak. Ezekre a „régi rendkívüli eseményekre" nagy tisztelettel és nem kis szorongással tekintettünk vissza, miközben abban reménykedtünk, hogy talán nem is ismétlődnek meg ezek az események. Nem így történt. 1966—67-ben az 1941—42-es évhez hasonló belvízi helyzet 1970-, 1974-, 1979-ben az eddigi maximumokat elérő — sok helyen jelentősen méghaladó tiszavölgyi árvíz következett be. Ezek közül csu

r pán az 1970-es Szamos menti árvíz járt töltésszakadással — különösen nagy pusztítást végezve. Rendkívüli teherpróbának alávetve a vízügyi szolgálatot és azokat, alak leküzdésében segítettek, — nem beszélve az érintettekről. Nem kisebb a változás, a fejlődés a gazdasági élet területén sem. Elég utalni a mezőgazdaság nagyüzemi átalakítására. Ezzel összefüggően a vízrendezés, vízhasznosítás, az iparszerű termelés új igényeire, problémáira és azok egyre javuló megoldására. Az ipar területén — a felszín alatti bányászat kivételével — csaknem minden ágazat kisebb-nagyobb 50