Hidrológiai tájékoztató, 1979

2. szám, október - EGYESÜLETI ESEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK - Károlyi Zoltán: Beszámoló az 1978. május 24-26-i tiszai tanulmányútról

esetleges hibákból okulni kell, és le kell vonni a megfelelő következtetéseket. E munka sikere érdekében őszintén fel kell tárni a hibákat, de az eredményeket is. A Borsodi Területi Szervezet elnöke, Vezse Sándor a területi szervezetek és a vízügyi igazgatóságok nevében üdvözölte a tanulmányút résztvevőit. Rámutatott a Tisza nagy jelentőségére mind a vízgazdálkodási feladatok, mind a népgazdaság szempontjából, hiszen az ország területének mintegy fele a Tisza-völgyben helyezkedik el. Itt él a lakoság 40%-a és ide összpontosul a nemzeti vagyon 42%-a. Ez a terület adja a mezőgazdasági termelés több mint felét, az ipari termelés 30%-át. A Tisza vízgazdálkodási jelentőségére világít rá, hogy az ország vízszükségletének 75%-a a Tiszavölgyben jelentkezik, a térség hasznosítható vízkészlete azonban mindössze 20%-a az ország felszíni vízkészletének. Ez indokolta a vízlépcsők építését. Véleménye szerint az egyetlen kedvezőtlen tény az, hogy az egyes vízlépcsők építése hem követte egymást folyamatosan. A tanulmányút témájához kapcsolódó problémákat öt témacsoportban vitatták meg. A rendezőbizottság a szakterületeken jártas szakemberektől előzetesen vitaindító tanulmányokat kért, amelyeket a résztvevők előzetesen megkaptak. Az előkészítés témakörében négy tanulmány érkezett. Ezek, a tervezésnél a tiszai vízlépcsők létesítésével kapcsolatos hidrológiai vizsgálatok szerepével a folyami vízlépcsőknek a duzzasztott és alvízi szakasz mederváltozásaira gyakorolt hatásával, valamint a kismintakísérleteknek a tiszai vízlépcsők létesítésének előkészítésében betöltött szerepével és eredményességével foglalkoztak. A vita során kapott hangsúlyt a megfelelő vízrajzi észlelőhálózat megtervezésének, megépítésének és az előkészítés időszakában a rendszeres észlelésnek a szükségessége. Mindez az eddig megépült vízlépcsőknél meg is történt, de a tapasztalatok birtokában ma már úgy látszik, hogy az előkészítés időszakában végzett észlelések eredményeit célszerű lenne a mű építése előtt nyilvánosságra hozni. Tervezés témakörében 11 tanulmány érkezett. A munkák a Tiszalöki, és a Kiskörei Vízlépcső rendszerének, a böge és a tározó kialakításának, a tározó menti megcsapolórendszer hatékonyságának, a kapcsolódó belvízfejlesztésnek, a Csongrádi Vízlépcső műveinek, a Körösök csatornázásának, a Körösladányi Vízlépcső tervezésének átfogó és egyes részletkérdéseivel foglalkoztak. Tanulmány mutatta be a Tisza folyószabályozási kérdéseit és a tiszai hajózás helyzetét, valamint a Gabcikovó—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megvalósításának jelenlegi állását. A tanulmányok rámutattak azokra a leginkább érdeklődésre számot tartó témákra, amelyek a szakemberek körében is a legtöbb vitára adnak okot. A vizsgálatoknál feltétlenül abból kell kiindulni, hogy a korábbi műveknél jelentkező esetleges hiányosságokra a bekövetkezett fejlődés ismeretében lehet rámutatni. A hazai és a nemzetközi tapasztalatok birtokában a még épülő vízlépcsőknél fokozottabban kell gondolni az esztétikai kialakításra. A tapasztalat megmutatta, hogy a tározótöltések létesítésénél a holtágak áttöltését talajcserével együtt célszerűbb elvégezni, ez drágább megoldás, de biztonságosabb és gazdaságosabb. A vízlépcsők vonzásterületén a belvízvédelmi csatornahálózat sűrűsége hatszorosára nőtt, a levezetési kapacitás kétszeresére. Ennek ellenére helyenként jelentkeznek problémák, amelyek egy része a művek kapacitás-kihasználatlanságának a következménye. A rendszer kényes helyei a bújtatok, mert nem rendelkezünk a tisztításukhoz gépi technológiával, bár e műtárgyak kialakítása olyan, hogy a hordaléklerakódás viszonylag csekély. A hozzászólások foglalkoztak a vízlépcsőkkel összefüggő folyószabályozási munkákkal. A vízlépcsők műszaki-gazdasági célkitűzései között szerepel a folyószabályozás fejlesztése. A művek megépítése e célokat nem elégíti ki maradéktalanul, mert a kanyarulati viszonyok megjavítását eddig csak kapcsolódó beruházásként irányozták elő. Célszerű lenne ezeket alapberuházásként kezelni. A tervezés témakörében a legélesebb vita a tározótér körül létesülő, illetve kialakított szivárgórendszerrel kapcsolatban volt. A hazai szakemberek körében korábban nem volt még egyértelműen tisztázott a szivárgórendszer szerepe és működése. A tanulmányút során a közvetlen véleménycsere segített megállapítani azokat az elveket, amelyeket a szivárgók építésénél a jövőben követni kell. A rendszer megtervezésénél fokozottabban kell biztosítani a talajfeltárást és a szelvényméretek meghatározásánál a gépi fenntartás lehetőségeit. A duzzasztás megkezdésével egyidőben a kivitelezésnek is be kell fejeződnie. Nagy figyelmet kell fordítani a tervezett fenékszintek pontos betartására. Az üzemeltetésnél be kell tartani a tervezett vízszintekre vonatkozó üzemelési előírásokat. Az eddig elkészült szivárgók vizsgálata bizonyította, a helyes talajfeltárás alapján tervezett csatornák állékonyak, a kivitelezés során nem szabad a tervtől eltérni. Az engedélyezés kérdéseit vitaindító tanulmány körvonalazta. A Kiskörei Vízlépcső megvalósítása során végzett hatósági tevékenység tapasztalatai felvetik, hogy szükség van a vízlépcsővel összefüggő valameny

J nyi művet tartalmazó összefoglaló tervdokumentációra. A hozzászólások során felmerült az is, hogy célravezetőbb lenne, ha egy-egy vízlépcsővel kapcsolatban minden engedélyt egy hatóság adna ki. A kivitelezés tapasztalatait három tanulmány tárta fel. Ezek a Tiszalöki és a Kiskörei Vízlépcső építése során szerzett kivitelezési tapasztalatokat elemezték. A két mű építésének körülményein volt lemérhető az a nagy fejlődés, amely a kivitelezésnél előállt, az eltelt 20 év alatt. Az alapozástól, a földmunkákon keresztül, műtárgyépítésig, minden területen ugrásszerűen megváltozott a technika és a technológia. A kivitelezésben bekövetkezett változást a tervezésben is figyelemmel kell kísérni, ami általában meg is történik, de a kivitelezés során önkényesen nem szabad a tervektől eltérni, mert ez általában a fenntartás rovására megy. Az üzemelés témakörében a tapasztalatokkal négy tanulmány foglalkozott. A főbb témák a Tiszalöki Vízlépcső hatása a duzzasztott térben, a Kiskörei Vízlépcső üzemelési tapasztalatai, az öntözőrendszerek üzemi tapasztalatai, és a tisza-völgyi vízlépcsők együttműködése voltak. Ez utóbbi témakörből külön is említést érdemel az a tapasztalat, hogy a két vízlépcső üzemelése kellően nem koordinált együttműködés esetén megnövelheti a jégtorlaszképződés valószínűségét a Tisza e szakaszán. Törekedni kell arra, hogy a jég lehetőleg a bögében, a hullámtéren olvadjon el. Számos hozzászólás volt a vízlépcsőknél szerzett tapasztalatokról. Megállapították, hogy a Tiszalöki Vízlépcső bögéjében már jelentős a feliszapolódás, eltávolítását érdemes és szükséges megkezdeni. Mindkét vízlépcsőnél a mérések jelentős mértékű mederátrendeződést mutatnak. A Tiszalöki Vízlépcsőnél a tervezés során több feltételezést tettek, amelyek helyességéről az idő győzhette meg a szakembereket. Az eltelt idő mérései és vizsgálatai azt mutatják, hogy a feltételezések jók voltak, az újszerű felfogásban tervezett műtárgyrészek (felvízi partfal stb.) állékonyak. Egyedül a kásajég jelent ma is problémát, amin csak úgy lehet segíteni, hogy a jégtakaró kialakulását elősegítik, gyorsítják. A Kiskörei Vízlépcsőnél a jelenlegi — a véglegesnél alacsonyabb — duzzasztási szint mellett problémát okoz a jég leeresztése. E duzzasztási szint nem elegendő ahhoz, hogy az összetört jégtáblákat az elzárótáblák felett átbuktassák, ezért a táblák alatt kell leereszteni. A táblák után kialakuló hengeráramlás nem engedi a leúszott jégtáblákat a duzzasztótól eltávolodni. A forgó jégtáblák könnyen összefagyhatnak, nehezen távolíthatók el a veszélyes zónából. Ez is felhívja a figyelmet arra, hogy a duzzasztók felett nem mindenütt célszerű mindenáron jégtörést végezni. A vízlépcsők üzemelésével kapcsolatban a fentieken kívül még számos kérdés merült fel, adott esetben egyes érdekek ütközhetnek is. A rendezés érdekében feltétlenül szükség van egy komplex szemléletű üzemelési szabályzatra, amely az egész tisza-völgyi vízlépcső27