Hidrológiai tájékoztató, 1979

1. szám, április - Eszes István: A békésszentandrási és a békési duzzasztó működésének számítógépek vizsgálatáról

A Gárdony—Bikavölgy-i szerkezetkutató és hévízfeltáró fúrás. Létesítésének gondolata a Velencei-tavi Intéző Bizottság, a tó környékének fejlesztési terveivel kapcsolatban került előtérbe. Az akkori elképzelések szerint 1974-ben Gárdonyban, azt követően oedig Velence községben került volna sor kutatásra. Az idevonatkozó szakvéleményt 1973-ban dr. Kaszap András készítette, amelyben három területet jelölt meg hévíznyerésre feltehetően alkalmasnak a tó környékén: 1. Dinnyés község területén; 2. Kápolnásnyék és Kisvelence között; 3. Gárdony területén a Bika-völgyben. A kutatófúrás pontszerű helyét végül is az ELGI felszíni geofizikai mérése alaoián jelölték ki. A kutatófúrást a KFH beruházásaként a VIKUV tervezte és kivitelezte. A munkálatok 1977. július 4-én kezdődtek, jobböblítéses rotary-rendszerrel, szakaszos magvétellel, illetve 830,0 m-től a talpig teljes magvétellel. Az iránycső elhelyezése után, 533 m-ig teljes szelvénnyel fúrták, a nyitott szakaszban elvégzett karotázsvizsgálatok után 244 mm 0 rakatot 0,0—524,8 m-ig építették be, ezt követően palástcementezték. A cementkötés után szakaszos magmintavétellel továbbfúrták, 830 m-ben a nagyarányú iszapveszteséf? miatt szükségessé vált a már lefúrt szakasz kicsövezése, ezért sor került a 178 mm 0 cső, 482,5 m-től 849,1 m-ig történt beépítésére. Palástcementezést nem készítettek, hogy a nyelőréteget szükség esetén megnyithassák. A fúrás továbbmélyítése 910 m-ig, vagyis a talpig magfúrással történt. Ezután került sor az előre perforált szűrőcső beépítésére. A szűrőcső 791,3—910,0 m, a perforált szakasz pedig 850,0—909,9 m között helyezkedik el. Tömszelencét 482,5 és 791,3 m-ben tettek. Az így megépített kútból 212 órás kompresszorozás után 700 l/p vízmenynyiséget termeltek ki, a felszín alatti üzemi vízszintről. A kútvizsgáló osztály mérési eredményei alapján a kút nyugalmi vízszintje —30,96 m; a kitermelhető legnagyobb vízmennyiséget 720 1/p-ben állapították meg —58,6 m-es üzmei vízszinten. A kitermelt víz hőmérséklete 50 °C. A kút tengerszintre átszámított magassági adata: 136,851 m B.f, A kútban készül hozameloszlási görbe alapján a szűrő egyenletesen termel. Az OKI szakvéleménye szerint: alkálihidrogénkarbonátos, szulfátos és kloridos ásványvíz, amelynek fluorid-ion tartalma is jelentős (2,5 mg/1). Vegyi szempontból nagyobb vastartalma (1,89 mg/l) a víz felhasználását megnehezíti. A fúrás során felszínre hozott magminták vizsgálata a MÁFI-ben történik, melynek összefoglaló jelentése eddig még nem készült el. Összefoglalás Megállapítható, hogy mindhárom feltárás vízhozam és vízhőmérséklet szempontjából egyaránt kedvező eredménnyel zárult. Figyelemre méltó a leninvárosi és a gárdonyi kutak ásvány—gyógy víz-jellege, melynek a gyógyászatban lehet fontos szerepe. A kiskörei fúrás a jászsági, a leninvárosi a Sajó sülylyedékterületén, megerősítette a felsőpannóniai összlet mélyszintjeire vonatkozó, korábban feltételezett elképzeléseket. A gárdonyi kutatás pedig a Velencei-hegység mélyszerkezetének megismeréséhez nyújt segítséget, rávilágít az esetleges további hévízfeltárási lehetőségekre. A Békésszentandrási és a Békési Duzzasztó működésének számítógépes vizsgálatáról ESZES ISTVÁN Országos Számításteohmka-alkalmazási Iroda „A vízkészletek optimális szétosztása, mennyiségi és minőségi védelme csak olyan területeken oldható meg tökéletesen, amelyeken a vízgazdálkodás egységes üzemirányítását emberi felügyelettel, kiválasztott matematikai modellek szerint működő számítógépek végzik, az információk beszerzésétől egészen az intézkedések következményeinek az elemzéséig" (EGB Vízügyi Bizottság washingtoni szimpóziuma). A probléma felvetése A fenti megjegyzés hazánkra fokozottan is érvényes, vízkészletünk 95%-a országhatáron kívülről érkezik. Vízgazdálkodási feladataink állandóan nőnek, és ezzel együtt minden rendelkezésre álló készlet jó kihasználására kell törekedni. A munkaerő-gazdálkodáshoz hasonlóan itt is a már meglevő készletek jobb, hatékonyabb felhasználásával számíthatunk csak a növekvő igények kielégítésére. Előre kell bocsátanom, hogy nem vagyok vízgazdálkodási szakember. Képzettségemet tekintve tervmatematikus szakon végzett közgazdász vagyok. A vízgazdálkodás területén azonban számtalan olyan probléma van, ami szinte magától kívánja matematikai modellezését, rendszerszemléletű közelítését. Ez „csábított" engem is arra, hogy diplomamunkámat erről a területről írjam. A békési és a békésszentandrási víztározók működését vizsgáltam meg számítógépes modellek segítségével, s az itt alkalmazott pazarló vízgazdálkodásra kívánom felhívni a figyelmet. A tározóknál adott egy, a tározó működéséhez elengedhetetlenül szükséges minimális és egy maximális vízszint. A kettő közötti különbség adja a hasznos tározótérfogatot. A jelenlegi rend szerint a felhasználástól függetlenül állandó, a maximális vízállásnak megfelelő vízszintet tartanak. Felvetődik a kérdés, szükség van-e erre? Nem lehetne-e a várható fogyasztáshoz és hozamokhoz jobban alkalmazkodni? így ugyanis túl bőkezűen bánunk a vízzel, s számos esetben felhasználás nélkül folyatjuk át a rendszeren a máshonnan elvont vizet. Maga az alaphelyzet kísértetiesen hasonlít a vállalati készletgazdálkodás fordítottjához. A feladat Feladatom kettős volt, egyrészt egy már lezajlott időszak adatai alapján megvizsgálni, milyen vízgazdálkodási intézkedések lettek volna elegendőek (I. MODELL) a működés zavartalan biztosításához, másrészt előrejelzést adni (II. MODELL). A modell alapelve Vizsgálatom kezdetén a tározókban meghatározott vízmennyiség van (Ml és M2). Ez a mennyiség nőhet egyrészt a természetes hozamok által (Hl és H2), másrészt a környező tározók vízleadása által is (x2, x4, x5, 46