Hidrológiai tájékoztató, 1979

1. szám, április - Farkasné Erdődi Erzsébet: Kisköre, Leninváros és Gárdony-bikavölgyi hévízfeltáró fúrások ismertetése

lehetőségekre egy-egy területre vonatkozóan jó közelí­téssel megadható a várható vízhozam, hőmérséklet, víz­kémiai összetétel. Ezeken a területeken — pl. a Délke­let-Alföldön vagy a Kisalföldön — igen sok fúrás lé­tesül úgyszólván kockázatmentesen. Más területeken viszont, ahol 20—30 km-es körzeten belül üzemelő hévízkút nem ismeretes, évekig elhúzó­dik a fúrás lemélyítése, még abban az esetben is, ha a földtani adottságok egyértelműen bizonyítják a feltárás sikerességét. Lényegében az alább ismertetett fúrások esetében is több évig húzódó kérdések oldódtak meg. A kiskörei hévízkút. Telepítésének gondolata 1967­ben merült fel, de beruházási-keret hiányában kivitele­zésére évekig nem került sor. Időközben a jásakiséri Kossuth TSZ területén 1972-ben hévízfeltárás mélyült, igen kedvező eredménnyel. Bár ez a fúrás a Kiskörén tervezettől nagy távolságban létesült, dr. Korira Kál­mán előtanulmányában a felsőpannóniai homoksorozat mélyszintjeit 1200 m körüli mélységben jelölte meg, 1400 m-es feltárási előirányzattal. A földtani felépítés pontosabb megismerése, a hasz­nosítható hévíz mennyisége, minősége, hőmérsékleté­nek meghatározása volt az elsődleges cél, ugyanakkor a kiskörei üdülőövezet strandolási lehetőségének bizto­sítása. A kút kivitelezésére végül is az Országos Vízügyi Hi­vatal által biztosított keretből került sor, a községtől északkeletre, a Jászági-főcsatorna mellett. Tervezését és kivitelezését a Vízkutató- és Fúró Vállalat végezte. A munkálatok 1976. április 10-én kezdődtek: rotary­rendszerű jobböblítéses fúrással, egy darab magminta­vétellel. A fúrás során a technikai rakatok, valamint a szűrő­cső beépítése előtt karotázs vizsgálatot végeztek: ennek alapján határozták meg a szűrőzendő szakaszok helyét. A fúrás talpmélysége 1242,0 m, a szűrőzött szakasz 1027,0—1138,0 m között van, öt szintben. A szűrőzött rétegekből maximálisan 1560 l/p víz­mennyiséget lehet kitermelni a felszín alatti —16,5 m-es üzemi vízszinten. A kút nyugalmi vízszintje +11,0 m ós +1,4 m-es üze­mi vízszinten 880 l/p vízmennyiséget biztosít. A víz hőmérséklete 60 °C, az 1190 m-ben mért talphőmérsék­let pedig 66 °C. A kútban a VIKUV kútvizsgáló osztálya által készí­tett hozameloszlási görbe alapján a 880 l/p állandósult kifolyó vízhozam mellett a szűrők az alábbiak szerint termelnek: szűrőzött szakaszok l/P % 1027,0 m-től 1032,0 m4g 28 3,18 1043,0 m-től 1054,0 m-ig 402 45,65 1064,5 m-től 1068,5 m-ig 60 6,81 1080,0 m-től 1104,0 m-ig 255 28,97 1128,0 m-től 1138,0 m-ig 135 15,34 A metánra vonatkoztatott gáz-víz viszony értéke: GVV (CH,) = 220,68 Nl/m 3 Az OKI szakvéleménye szerint: sok oldott szerves anyagot tartalmazó, alkáli-hidrogénkarbonátos hévíz, melynek metekosav-tartalma is jelentős. Kátrányos szaga a víz felhasználását megnehezíti. A leninvárosi hévízkút. Megvalósítását a Tiszai Vegyi Kombinát kezdeményezte 1971-ben, strandfürdő-ver­senyuszoda megépítése céljából. A leninvárosi hévíztermelési lehetőségekre vonatko­zó tanulmányt dr. Kaszap András készítette. A földta­ni ismeretek és a 15—20 km távolságban lévő nagy mélységű hévíztermelő kutak és geofizikai mérések alapján két lehetőséget dolgozott ki. Az első, biztonságosabb megoldás a felsőpannóniai rétegek mélyszintjeinek feltárására vonatkozott: 1200 m-es fúrás telepítésével, 1000 l/p 50 °C víz kinyerésére. A hévíznyerés másik módozata a medencealjzat feltá­rása 2500 m-es fúrási előirányzattal 90 °C víznyerési lehetőséggel. A TVK a 2500 m-es fúrás költségeit nem tudta vál­lalni, így az 1200 m-es fúrás tervezésével és kivitele­zésével a VIKUV-ot bízta meg. A munka 1976. január 21-én kezdődött meg, a várostól északra, a Sajó árvíz­védelmi töltésétől délre, a strandfürdő részére kijelölt területen. A fúrás jobböblítéses rotary-rendszerrel, öt szakasz­ban előírt magmintakivétellel történt. Itt is, mint az előző fúrásnál, a technikai rakatok és a szűrőcső beépítése előtt karotázs vizsgálattal állapí­tották meg a szűrők helyét. Az 1177,0 m-es talpmély­ségű fúrásban 921,0—1158,0 m közötti szakaszban hét vízadóréteget szűrőztek be. A kút maximális vízhozama 1200 l/p a felszín alatti —13,6 m-es üzemi vízszinten. A kifolyó víz mennyisége 840 l/p a felszín feletti +0,6 m-es üzemi vízszinten; a nyugalmi vízszint +17,0 m. A víz hőmérséklete 58 °C, 1173,8 m-ben mért talphőmérséklet: 64,5 °C. A kútban felvett hozamelosztási görbe alapján 800 l/p kifolyó vízhozam mellett a szűrők az alábbiak sze­rint termelnek: l/P % 85 10,62 nem termel 169 21,13 20 2,5 nem termel nem termel 526 65,75 szűrőzött szakaszok 921,0 m-től 926,0 m-ig 946,5 m-től 949,0 m-ig 993,0 m-től 1002,0 m-ig 1058,0 m-től 1062,0 m-ig 1073,5 m-től 1077,5 m-ig 1084,0 m-től 1091,0 m-ig 1123,0 m-től 1158,0 m-ig A metánra vonatkoztatott gáz-víz viszony értéke: GVV (CH,,) = 295,43 Nl/m 3 Az OKI szakvéleménye szerint, alkálikloridos és hid­rogénkarbonátos hévíz, mely jodid-ion-tartalma követ­keztében a jódos gyógyvizek csoportjába sorolható. A fúrások által harántolt rétegsor és korhatárai. Te­kintettel arra, hogy mindkét fúrást jobböblítéses rend­szerű, igen rossz mintavételi lehetőséget biztosító — magmintát jószerével nélkülöző — módszerrel mé­lyítették — elsősorban karotázsszelvényre alapozott szintezés végezhető el. Sajnos a fúrásból kikerült mag­minták faunát nem tartalmaznak —, a furadékminták a karotázsszelvénnyel aránylag jól egyeztethetőek vol­tak. A mintaanyag karotázsszelvénnyel történt kiértékelé­se alapján a kiskörei fúrás földtani kora és összevont rétegsora a következő: 0,0 m-től 10,0 m-ig holocén-pleisztocén: homokos anyag; 10,0 m-től 424,0 m-ig pleisztocén: homok (túlnyomó­részt középszemcsés, 285—309 m között durvaszemcsés), iszapos homok, iszapos agyag, agyag; 424,0 m-től 898,6 m-ig levantei: agyag, iszapos agyag, iszapos homok, 3—4 m-nél nem vastagabb homokréte­gekkel ; 898,6 m-től 1242,0 m-ig felsőpannóniai: homok (túl­nyomóan középszemcsés kevés durvaszemcsével), isza­pos homok, iszapos agyag, agyag; A leninvárosi fúrás földtani kora és összevont réteg­sora: 0,0 m-től 0,4 m-ig holocén: agyag 0,4 m-től 203, 6 m-ig pleisztocén: kavicsos-murvás homok, homok, vékony iszapos homok, iszapos agyag közbetelepüléssel; 203,6 m-től 479,0 m-ig levantei: agyag, iszapos agyag, iszapos homok közbetelepült homokréteggel; 479,0 m-től 1177,0 m-ig felsőpannóniai: homok, ho­mokos kavics, iszapos homok iszapos agyag, agyag, több szintben lignit betelepüléssel, 1000 m alatti sza­kaszban homokkő, agyagmárga. 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom