Hidrológiai tájékoztató, 1979

1. szám, április - Králikné Garamvári Katalin: Karsztvízföldtani-barlangtani megfigyelések a beremendi kőbányában

Karsztvízföldtani-barlangtani megfigyelések a beremendi kőbányában KRALIKNÉ, GARAMVÁRI KATALIN Cement- és Mészművek Beremendi Gyára, Beremend Földtani és vízföldtani adottságok A Beremendi hegy fő tömegét alsókréta mészkő alkotja, amely rögként emelkedik ki a pannóniai medenceüledékekből. Fedőkőzete a hegy lábánál a pleisztocén elején képződött törmelékes szint, amely a mészkőfelszín meredekebb szakaszán, a tető felé kiékelődik. Ezen a területen a mészkő közvetlen fedőjét pleisztocén löszös agyagösszlet képezi. Fekükőzete nem tisztázott — a Villányi-, illetve a Harsány-heggyel való analógia alapján valószínű maim-, illetve dogger mészkő. A mészkő erősen karsztosodott, tektonikai igénybevétel hatására nagymértékben repedezett. A repedéseket utólagos hévforrás-tevékenység tovább oldotta, kiüregelte és kitöltötte. A mészkő repedéseit kitöltő anyag igen változatos: terra rossa, átkalcitosodott vörösagyag, mészkőtörmelékes agyag, zónásan színezett kalcitréteg stb. A mészkőréteg dőlése 10° körüli érték. A hegy fő törésirányai megegyeznek a Délbaranyai szigetrögök szerkezeti irányaival. A területen változatos karsztos formák találhatók. Nagyobb, tágasabb járatok, üregek elsősorban a tektonikai vonalak mentén alakultak ki a preformált helyeken. De megtalálhatók a területen az alulról feltörő hévíz oldotta járatok, üregek. Előfordul, hogy az eredetileg hévíz által kioldott járatokat, barlangokat később, a felszínről induló „hideg" karsztos folyamatok alakították tovább. A víz oldó hatása mellett fontos szerepe volt a víz és elsősorban a vízzel szállított görgeteges, mészkődarabos hordalék mechanikai hatásának. A felszínről bejutó víz a nagyobb esőzések során hordalékot szállított a járatokba, amelyek alulról felfelé feltöltötték a járatokat. A karsztvíz szintje a területen a + 97 mB.f. és a + 100 m B.f. között változik és egyben meghatározza a mészkőművelés alsó szintjét. A karsztvíz utánpótlódása lényegében a területre lehullott csapadékból történik. A területen és környékén nagy hozamú vízfolyások, források nincsenek. A korszerű, nagy volumenű cementgyártás nyersanyagigényeinek megfelelő művelés következtében egyre nagyobb területen kerül lefedésre a löszös-agyagos fedőösszlet, valamint az alsó, + 100 m B.f. mészkőszint jövesztésével nő a karsztvízszinthez közeli területek aránya. Természetesen ez a tény megváltoztatja a csapadékutánpótlódás mennyiségi-időbeli hatásának folyamatát a karsztvízszintre. Barlangtani megfigyelések A mészkő kitermelése a cementgyártáshoz 1910 óta folyik. Az 1971-ig eltelt időszak barlangtani megfigyeléseiről nincs tudomásunk, kivéve a máig is fennmaradt, víznyerés céljait szolgáló +116 m B.f. szinti kútzsombolyt, valamint egy tektonikailag preformált helyen levő, napjainkban szeméttel, törmelékkel félig töltött barlangot az ún. Zucker-bányában. Bendefy L. cikkében említett hévizes barlang — amelybe 1935 augusztusában a bányaudvaron egy jövesztéssel feltárt üregen keresztül lejutott — a jelenlegi salakdomb helyén volt a régi bányászok elmondása alapján. Nagy a valószínűsége, hogy ez a hévizes barlang is, mint ahogy a +116 m B.f. szinti kútzsombolytól kb. 100 m-re levő, ugyancsak robbantással feltárt üregen keresztül feldezett vizes barlang is kapcsolatban van a karsztaknával. Az utóbbi vizes barlangot nem sikerült tökéletesen feltárni a Barlangtani Intézet Amphora könnyűbúvár csoportjának, ezért munkájukat a közeljövőben szeretnék folytatni. 200[mJ 1— 2c 3 »m/3 4 5 6 o> 1. ábra. A Beremendi hegyen jelenleg is meglevő, illetve a már lefejtett területeken észlelt karsztos üregek, barlangok, zsombolyok 1. Mészkőfal rézsű; 2. A +116 m B.f. szinti karsztakna; 3. A + 100 m B.f. szinti mészkőfúrás; 4. Vizes barlang; 5. Meglevő, 6. Lefejtett karsztos üreg, zsomboly. Említésre méltó az az üregrendszer, amelyet 1976 tavaszán egy új termelő szint nyitási munkái során harántoltunk, és amellyel a további alsó szintek (+116 m B.f. és +100 m B.f. szintek) jövesztésénél, mint komoly fúrási-robbantási problémával számolnunk kell méretei miatt. A kioldásos üregrendszer felső részét harántoltuk a fúrással. A fúrás talpszintjén volt a legszélesebb az üreg. Itt elágazott három irányba, amelyek nem érték el a mészkő felszínét. A kb. 65°—70°-os dőlésű főágban az előző robbantásból belekerült mészkőtörmelék, valamint a bemosott barlangi laza üledék utánpergése miatt lehetetlen volt továbbjutni. Ugyancsak 40 m-ig volt feltárható az a zsomboly is, amelyet a II. sz. Belaz út átrobbantásakor az egyik szelvény jövesztésekor tártunk fel. Az eddigi tapasztalatok alapján a nagyobb méretű üregek, barlangok elsősorban a tektonikusán preformált helyeken, az uralkodó törésirányokban és a hegy szárnyrésein alakultak ki (1. ábra). Gyakorlati megfontolásokból a mészkőfrontok fúrásakor a felső és alsó, talpfúróknál folyamatosan regisztrálják a fúrás közben észlelteket (agyagkitöltés, repedezett mészkő, kiüregelődés, barlang stb.) az erre a célra rendszeresített adatlapokon. A tatabányai Bányászati Kutató Intézet (BKI) kidolgozott egy mérési módszert, amely a fúrólyukakban történő méréssel határozza meg a fúrólyuk által harántolt üregek helyét és nagyságát. A szondába beépített fényforrás által kibocsátott fény a fúrólyuk faláról visszaverődik. A visszavert fényt egy lencse összegyűjti, majd fényelemen áthaladva elektromos árammá alakul. Üreg esetében csökken a visszavert fény intenzitása, így arányosan változik az áram erőssége is. A szondát kísérleti jelleg32