Hidrológiai tájékoztató, 1978

Dr. Lászlóffy Woldemár: A magyarországi vízrajzi adatgyűjtés első emlékei

szakához (1807—1819). Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv 1. Kaposvár, 1970. 101—112. old. < Beszédes József—Hermán János—Obersteiner Antal: A Kapós mocsárjának plánuma . .. Fodor Ferenc: A magyarországi kéziratos térképek katalógusa 1867-ig. II. f. Bp. 1965. 838. és 839. sz. térképek. — A két lap a folyót és a terveket tartalmazza Dombóvárig. A hiányzó harmadik lap — a Dombóváron felüli somogyi szakasz terveivel — néhány évvel ezelőtt került elő a Somogy megyei levéltárban, Tűrök Ferenc megyei mérnök másolatában. E lap a feliratok szerint 1818—1820. között készült. Jelzete: Somogy megyei Levéltár. Térképgyűjtemény. T—639. sz. ld. még Bencze Géza: Török Ferenc, Somogy megye mérnöke (1779—1832). Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv 6. Kaposvár, 1975. 92. old. 5 Somogy megyei Levéltár (továbbiakban SmL.). Közgyűlési iratok (Kgy. ir.), 1835. 2714. sz. Prothocolum deputationis in objecto regulationis fluvii Kapós die 20-a Junii 1820. MIKLÖSVAR celebrato. » Bencze Géza: A Kapós vízrendezési munkálatai Somogyban (1820—1835). Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv 2. Kaposvár, 1971. 94. old. ' Beszédes József: Tuctományos értekezés Kapós vize Motsárának tökélletes kiszárittásáról, — melly az 1835-ik Esztendei Kapós vízi Társasági, és K. Biztossági Köz Gyülekezetre készíttetett. — A kézirat egy-egy példánya az érdekelt megyék levéltárában megtalálható, pl. SmL. Kgy. ir. 1835. 2714. sz., Tolna megyei Levéltár. Kgy. ir. 1835. 690. sz. Baranya megyei Levéltár. Kapós szabályozása. 8 Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról. Kaposvár, 1967. 175. old. Az első munkássztrájk a megyében. 8 SmL. Kgy. ir. 1835. 2714. sz. Kaposvárott kezdett, és Simontornyán 1835-k Esztdei Augustus 14-én, az Kapós berke csatornázása tárgyában végzett Királyi Biztosságnak Jegyző Könyve. 1

0 1827. évi 33 tc. A Sárvíz folyót szabályozó csatornák és töltések fönntartásáról és javításáról. — Elrendelte többek között a Kapós szabályozásának folytatását és befejezését is. 1

1 Sárközy Imre: A Kaposvizi Társulat 100 éves története 1820—1920. Kaposvár, 1923. 12—13. old. A magyarországi vízrajzi adatgyűjtés első emlékei A Vízrajzi Évkönyv közelmúltban megjelent 1975. évi kötetén hatalmas 100-as számjegy emlékeztet arra, hogy immár egy évszázadra visszanyúló, nyomtatásban hozzáférhető vízállás-adatsoraink vannak. A VITUKI Közleményeknek a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ 25 éves fennállása alkalmából megjelent ünnepi számában dr. Goda László felfrissítette azt az általam először 1955-ben közzétett

1, majd továbbfejlesztve 1966-ban angolul

2 és 1974-ben franciául

3 is megjelentetett kimutatást, amely a vízrajzi és hidrometeorológiai megfigyelő hálózat kiépítettségén kívül az egyes elemek észlelésének megindulási évszámáról tájékoztat. Had' egészítsem ki az évszámokat a megfelelő források megnevezésével itt a Hidrológiai Tájékoztató hasábjain azért, hogy ezek a becses kultúrtörténeti adatok minél szélesebb körben váljanak ismeretessé. Írásomban a Vízrajzi Évkönyv felépítését követem. a) Felszíni vizek Az első vízmércéket a Duna-mappáció megindulásakor, 1817-ben, állították fel Budán, majd később Pozsonyban, Komáromban és Péterváradon (= Üjvidék), de az árvizek magasságát már korábban is megjelölték. Réthly Antal „Időjárási események és elemi csapások Magyarországon. 1701—1800-ig" (Akadémiai Kiadó, Bp. 1970) c. munkájának 142. lapján közli — Rómer 1871. évi cikke nyomán — egy ma már eltűnt 1732. évi pesti árvízjegy képét. Az 1775. évi árvíz magasságát az I. kerület" Döbrentei utca 15. sz. házon ma is tábla jelzi. A budai vízmércén naponta leolvasott vízállást 1817. május 1-ével kezdte el közölni a hetenként kétszer megjelenő „Vereinigte Ofen-Pester Zeitung". Az ötvenes években kialakult országos mércehálózat ölrendszerben feljegyzett adatait az 1886-ban felállított Vízrajzi Osztály 1876-ig visszamenően méterrendszerre átszámítva adta ki a mai Vízrajzi Évkönyv elődjében, „A magyar állam jelentékenyebb folyóiban észlelt vízállások" c. kiadványsorozat köteteiben. Az első kötet „Vízállások a Tiszában 1876—1887. években" alcímmel 1888-ban jelent meg. 1892-től aztán évente adták ki a „Vízállások" köteteit. Vízhozammérési eredményt elsőként Vásárhelyi Pál közölt — a budapesti Duna-szakaszon 1838. október 31-én Woltman-szárnnyal végzett pontonkénti mérés 1 A magyar vízrajzi szolgálat 70 éve. Lásd: Beszámoló a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1954. évi működéséről. Bp., Műszaki Kiadó. 1955. — 5—35. lap. 2 Hydrology in Hungary. Lásd: The New Hungárián Quarterly, Vol. VII., Nr. 24. Bp. 1966. — 129—140. lap. 8 Le développement de l'hydrologie en Hongrie. Lásd: Historical development of hydrological activities in the World". UNESCO, SC. 74/Conf. 804/Col. 2. Paris, 1974. — 39—60. lap. minden részletével — a Magyar Tudós Társaság Évkönyve 1845. évi VI. kötetében. (A világirodalomban is első ilyen közlés! A külföldi szerzők korábbi tanulmányai csak a mért vízhozamokat adják meg.) Az első hazai műszeresmérést azonban, az Országos Levéltárban őrzött eredeti rajz tanúsága szerint nem Vásárhelyi, hanem Huszár Mátyás végezte Pozsonynál 1825ben (O. L. S 80, Nr. 16:2 Duna). A vízhőmérséklet alakulását ismertető legrégibb közlemények Greguss Gyulától származnak: 17 hónapos összefüggő adatsor 1865/66-ból. (A Dunavíz hőmérséklete. Mathematikai és Természettudományi Közlemények, IV. kötet, Bp. 1866 és V. kötet, 1867.). A vízállással együtt a jégviszonyokat is feljegyezték. A Duna beállásának és a jég megindulásának az 1817/18—1835/36. évi teleken Budán észlelt időpontját Vásárhelyi Pál közölte „A budapesti állóhíd tárgyában" c. tanulmányában. (Athenaeum. Tudományok és Szépművészetek Tára, II. évf. Pest, 1838)-. A jégviszonyok folyamatos alakulását először Arenstein József piarista, a József ipartanoda tanára, írta le (Eisverháltnisse der Donau, beobachtet is Pesth in den Jahren 1847/48 und 1848/49. Sitzungsberichte der kaiserlichen Akademie der Wissenschaften, Wien, 1849, Bd. V.) Tanulmányát különnyomatban adták ki a Habsburg monarchia valamennyi vízmérce-észlelőjének! A lebegő hordalék mennyiségéről, — amit rendszeres vízminőségi vizsgálatai kapcsán mért — elsőként Balló Mátyás közölt adatokat. (A Duna folyam vegyi viszonyairól Budapest mellett, Mathematikai és Természettudományi Közlemények, 1876.). A görgetett hordalékra vonatkozó mérések úttörője Tőry Kálmán volt (1933), az első közlemény azonban a munkát folytató Bogárdi Jánostól származik. (Hordalékmérési kísérletek a Felső-Dunán. Vízügyi Közlemények, 1939/1.). A mederanyag kőzettani és szemcsenagyság szerinti elemzését a Tisza zátonyairól 74 helyen vett minták alapján 1891-ben végeztette el a Vízrajzi Osztály. A számszerű adatok elkallódtak. Csupán a milleneumi kiállítás ismertetéséből tudjuk, hogy a kiállított tárgyak közt a tiszai hordalékminták is szerepeltek. (Bogdánfy Ödön—Kováts S. Aladár: Vízépítészet az 1896. évi ezredéves országos kiállításon. Bp. 1897.). b) Felszín alatti vizek TaZajuízszín-megfigyeléseket Suess E. végzett először; 1866-ban a pest—szolnoki vasútvonal mentén található kutakban. Rendszeres mérések folytak 1910-től az ógyallai meteorológiai obszervatóriumban (Kenessey Kálmán: Talaj vízszín-megfigyelések 1915. évben Ógyallán. Vízügyi Közlemények, 1916/5.). Az első csőkúthálózatot azonban Rohringer Sándor, a műegyetem vízépí-