Hidrológiai tájékoztató, 1978

Dr. Vitális György: 100 éves a városligeti artézi kút

téstan professzora, létesítette 1929-ben. (Talajvízszíntanulmányok a Duna—Tisza közén. Vízügyi Közlemények, 1936/1.) A karsztvízszín alakulásának rendszeres megfigyelése 1924-ben indult meg. Forráshozamokra vonatkozóan már a múlt századból is találhatók elszórt adatok az irodalomban. Az országos forráskataszter alapjait azonban csak 1950-ben vetette meg "3r. Kessler Hubert. (Az országos forrás-nyilvántartás. VITUKI, Tanulmányok és Kutatási Eredmények, 7. Bp. 1959). c) Hidrometeorológiai adatok A csapadék mérése 1782. februárjában indult meg Budán az Egyetem csillagvizsgálójában. Az adatok az „Ephemerides Societatis Meteorologicae Palatinae" c. évkönyvekben, Mannheimben jelentek meg. (Lásd Réthly Antal idézett művének 286—289. és 301. lapját). A hótakaró vastagságának mérése régtől a csapadékészlelők kötelességei között tartozott ugyan, de az adatok rendszeres feldolgozása viszonylag újkeletű. (Kéri Menyhért: Magyarország hóviszonyai 1929/30—1943/44. Magyarország éghajlata, 7. Meteorológiai Intézet, Bp. 1952). A hótakaró víztartalmának mérését dr. Salamin Pál egyetemi tanár kezdte el 1954-ben (A hóolvadásből származó belvízmennyiségek. Vízügyi Közlemények, 1956/3.). A léghőmérséklet-mérések éppen 100 évvel előzték meg a budai vízmérce felállítását. Az első rendszeres észlelések Reimann János Adám, Sáros-megye és Eperjes város főfizikusának (tiszti főorvosának) nevéhez fűződnek és 1717/18-ból származnak. Velük egyidejűek Bácsmegyei István besztercebányai orvos feljegyzései. A nagyszombati egyetem csillagvizsgálójának igazgatója, Weiss Ferenc S. J. 1755—1799 között végzett meteorológiai észleléseket, amelyeket az egyetem Budára költöztetése után 1801-től itt folytatott. Az ő érdeme, hogy Európa délkeleti részén Budapestnek van a leghosszabb egyöntetű hőmérsékleti adatsora. (Bacsó Nándor: Buda százéves hőmérsékleti közepei. (1826— 1930) Természettudományi Közlöny, Pótfüzet, 1932. okt.—dec.). A szabad vízfelszín párolgásanak mérésére 1929-ben Siófokon állított fel úszó párolgásmérő kádat a Vízrajzi Intézet, amelyet Havaida Endre tervezett. A kísérlet azonban kudarcot vallott. A párolgásmérő kádhálózat kiépítése 1957-ben indult meg. (Szesztay Károly— Vancsó Imre: Az országos párolgásmérő kádhálózat első eredményei. VITUKI, Tanulmányok és Kutatási Eredmények, 18. Bp. 1965.) Dr. Lászlóffy Woldemár 100 éves a városligeti artézi kút Zsigmondy Vilmos számos halhatatlan művének egyik legkiemelkedőbb alkotása, az 1978. évben elkészültének 100. évfordulóját „ünneplő" városligeti artézi kút, amely a budapesti artézi kutak közül sorrendben az ötödik (3). Budapesten, a Hősök terén, az Ezredéves emlékmű (Árpád fejedelem lovasszobra) és a Magyar Hősök emlékműve között — a városligeti I. sz. artézi kút helyén — az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) 1968-ban elhelyezett bronz emléktáblája mindenki számára maradandóan hirdeti, hogy „E HELYEN FAKASZTOTT 74 C-FOKŰ. PERCENKÉNT 831 LITER HOZAMÜ HŐFORRÁST TUDOMÁNYOS VIZSGÁLATAI ALAPJÁN VÉGZETT 971 MÉTER MÉLY FŰRÁSSAL 1878. I. 21-ÉN ZSIGMONDY VILMOS BÁNYAMÉRNÖK E MA IS MŰKÖDŐ FORRÁS TETTE LEHETŐVÉ A VÁROSLIGETI ARTÉZI FÜRDŐ LÉTESÍTÉSÉT" A 970,48 m mély, 73,875 C° hőmérsékletű és közvetlenül a felszínen 7370 hl/24 óra vízhozamú kútra vonatkozó technikai és földtani adatokat maga Zsigmondy V.: „A városligeti artézi kút Budapesten" című — egy színes földtani térképet, három kőnyomatú táblát és öt táblázatot tartalmazó — munkájában foglalta össze (12). Az 1868. november 15. és 1878. január 22. közötti időszakban mélyített, és 1878. május 15-ig a foglalással befejezett fúrásra vonatkozó földtani irodalmat Majzon L. és gr. Teleki G.: „A városligeti II. sz. mélyfúrás"-ról szóló tanulmánya (5), az egyéb kapcsolódó irodalmat pedig a „Budapest történetének bibliográfiája" II. kötete (11), összefoglalóan ismerteti, míg az újabb munkák közül Csengeryné Nagy Zs. (1) és Thaly T. (8), könyvére, Juhász J. (4) tanulmányára, valamint Székely L. (7), Vitális S. (9) és Dobos I. (2) megemlékezésére, valamint a VITUKI műszaki és hidrológiai adataira (10) hívjuk fel a figyelmet. Jelen megemlékezésünkkel nem kívánjuk a kút történetét, földtani, vízföldtani és technikai adatait ismertetni, ez ugyanis a hivatkozott irodalomban részletesen megtalálható, hanem elsősorban Zsigmondy Vilmos nak arra az erős hittel párosuló széles látókörű szakmai felkészültségére, mértéktartó szerénységére, és mintaszerűen lelkiismeretes munkájára kívánjuk a figyelmet felhívni, amellyel ezt a művét is mesterien megalkotta. A fúrás megindítása előtt, az artézi kútfúrások területén már szaktekintélynek számító Zsigmondy V. igen alaposan tanulmányozta a főváros földtani viszonyait, melyfiek ismerete, és a vízföldtani adottságok — korát messze megelőző — előrelátó mérlegelése nélkül nem is érezhetett volna erkölcsi alapot a munka eredményes kivitelezésére. A kimagasló földtani szemlélettel rendelkező kitűnő bányamérnök — szoros összhangban Hofmann Károly, Lóczy Lajos és Stürzenbaum József geológusokkal — már 100 évvel ezelőtt a gyakorlatban is bebizonyította a szakmai határterületeken való gyümölcsöző együttműködés lehetőségét, valamint érdemes

xés fontos voltát. A fúrási anyag mintaszerű földtani feldolgozása, és a kapott adatok dokumentálása, majd vízföldtani értékelése olyan bámulatos energiát és pontosságot tükröz, amely csak egy a hazája földjét igazán szerető és mélyen ismerő egyéniségből áradhat ki. A városligeti I. sz. artézi kút 100 évvel ezelőtti fúrása (1. ábra) nemcsak páratlan technikai teljesítményt, és az önmagáért beszélő hévíz mesterséges felszínre hozatalát jelentette, hanem a pesti oldalt felépítő kőzetféleségek és egyúttal Budapest főváros földtani viszonyainak gyakorlati megismerését (2. ábra) is lehetővé tette. A fúrás műszaki feladatainak megoldásában figyelme mind az akkor lehetséges legjobb felszerelés beszerzésére, mind a közvetlen munkatársak (Dávid Vilmos és Zsigmondy Béla) megválasztására kiterjedt. Nem pazarolta a közösség pénzét, hanem a munka minden egyes mozzanatáról — a kényelmi szempontokat félretéve — a lehető leggondosabb kimutatást készíttetett, mintául arra, hogy miként kell és lehet a pénzzel, az anyaggal és az idővel megfelelően gazdálkodni. 10