Hidrológiai tájékoztató, 1978

HÍREK, ISMERTETÉSEK - Rabovszky József: A Dunaújvárosi Víz- és Csatornaművek (Dunaújváros) tevékenysége

úgy, hogy az egyes kiviteli szakaszok megépülésük után azonnal üzembe helyezésre kerültek. A lépcsőzetes kivitelezés és üzembe helyezés jelentős népgazdasági eredménnyel járt, mert a kivitelezés időszaka alatt a bányákból felszínre emelt víz hasznosítása már megkezdődött. Az első kivitelezési ütem üzembe helyezése után 12 millió Ft-os megtakarítás volt kimutatható és az oroszlányi ág ideiglenes üzembe helyezésével megkezdődött a teljes bekerülési költség gyors megtérülésének időszaka. A térségi vízmű nagyságrendjére utal, hogy Tatabányától a Bakony lábánál elhelyezkedő településekig egyetlen szabályozott rendszerben oldja meg 17 település, köztük 3 város Tatabánya, Tata, Oroszlány vízellátását. Az ellátott lakosok száma meghaladja a 170 000 főt és a későbbiek folyamán további 4000 fő ellátását teszi majd lehetővé. A vízellátó rendszer jelentőségét növeli, hogy számos közegészségügyileg veszélyeztetett település vízellátását is biztosítja, ahol addig a községi ásott és fúrt kutakból nitrátos és egyéb szennyezettségű vizet tudtak csak vételezni. A körültekintő tervezésre utal, hogy a VIZITERV valamennyi településnél, ahol már előzőleg vízellátási rendszer volt kiépítve, elkészítette a települések vízellátó hálózatainak hidraulikai vizsgálatát és egyben javaslatot tett azok célszerű gazdaságos átalakítására. Az 1. ábra jól szemlélteti a víztermelés és elosztás létesítményeinek elhelyezkedését. A legfontosabb létesítményeket a víztermelő bázisok jelölik, amiből kettő karsztvízre — XlV/a és XV/c vízaknák — egy pedig — a bokodi vízmű — az Általér kavicsteraszára települt. A két karsztvízbázis szolgáltatja a víz jelentős részét. Elhelyezkedésük lehetővé teszi, hogy Tatabánya és Tata a rendszer két legnagyobb lakosú és fogyasztású települése a XlV/a a vízaknáról gravitációsan ellátható. A XV/c aknától Oroszlányba termelt vízzel csak 47 m emelőmagasságot kell közölni ahhoz, hogy a víz a város felett elhelyezkedő 2000 m

3-es víztoronyba kerüljön. A vízellátó rendszer rendkívül gazdaságosan használja ki a domborzati viszonyok által meghatározott lehetőségeket. A meglevő tározókapacitást a rendszerben épült 10 650 m

3-es befogadó térfogattal növelték az új medencék és ezzel az egész térség vízellátásának biztonságát a fogyasztási csúcsok kiegyenlítését sikerült egységesen megoldani. A szénbányászat nagy megújulása során az úgynevezett eocén-programban további víztermelő bázisok telepítését tervezik és mód nyílik a Tatabánya—Tata— —Oroszlány—Kisbér térségi rendszer Bicske és Dorog irányába való kiszélesítésére. Megfontolt tervezéssel és körültekintő kivitelezéssel megvalósítható, hogy az egész településrendszer jó minőségű karsztvízből táplálkozzék. Gordos Árpád A Dunaújvárosi Víz- és Csatornaművek (Dunaújváros) tevékenysége A vállalat speciális helyet foglal el a többi, hasonló rendeltetésű vízmű között: egyedül végez a vízügyi ágazatétői eltérő tevékenységet eredeti feladatai mellett (pl. távfűtést) és tevékenységi területe csupán egyetlen városra, Dunaújvárosra terjeszkedik ki. A vállalat működési köréből most. csak a vízellátás, szennyvízelvezetés és fürdőszolgáltatás időszerű eseményeit ismertetjük. Az ivóvízellátás terén 1976. jlúiusában igen jelentős szervezési intézkedés történt: a DRW átvette üzemeltetésre a Szalki-szigeti víztermelő telep partiszűrésű kútjait, a nyers vizet szállító főnyomócsöveket, valamint a Martinovics utcai 2000 m

3-es víztároló és átemelő telep létesítményeit. Ezzel az intézkedéssel megszűnt a vállalat sáját víztermelő tevékenysége, a jövőben a város ellátásához szükséges ivóvíz-mennyiséget vásárlás útján szerezzük be a DRVV-től, és tevékenységünk csupán az átvett víz szétosztására és tározására fog korlátozódni. A végrehajtott szervezést a Dunaújvárosban évekkel korábban kialakult vízellátási helyzet indokolta. A város az ország egyik leggyorsabban fejlődő városa, lakossága megközelíti a 60 ezer főt, és az évenkénti bővülés mértéke 700—800 lakás, és ebben 3 ezer fő. A város ivóvízellátása a Szalki-szigeten telepített 5 db csáposkútra, valamint kisebb jelentőségű mederkútsorra, csőkutakra támaszkodott. Ezek éves átlagos vízadó képessége 20 ezer m

3/nap volt, azonban a Duna vízállásának és víz hőmérsékletének függvényében ez az érték 14 és 25 ezer m

3/nap értékek között változott. A természeti adottságok kedvezőtlen alakulása esetén, különösen téli időszakokban egyre gyakrabban tartós vízhiányok léptek fel a városban, így 1975 novemberében, valamint 1976 február és március hónapjaiban. Ez utóbbi vízhiány már szinte katasztrofális volt; a város napi vízigényének csupán 70%-át lehetett kielégíteni. Ismerve a város további fejlesztésének elképzeléseit, valamint azt a tényt, hogy a Szalki-szigeti víztermelő bázis jelentősebb mértékben már tovább nem fejleszthető; azért évek óta tervezések folytak az Ercsi község melletti kavicsteraszról napi 25 ezer m

3 víznek Dunaújvárosba történő szállítására. A különböző pénzügyi és műszaki problémák miatt elhúzódott tervezési munkák után végülis 1973. végén indultak be a megvalósítás munkálatai, amelyeknek során 12 db nagy átmérőjű csőkutat, 35 km 0 600 mm-es távvezetéket. Kulcs térségében 2X5000 m

3-es víztárolót és ugyanitt nyomásfokozó szivattyútelepet kell létrehozni. A munkálatok nagyságrendje miatt, valamint azért, mivel a 35 km-es távvezeték mentén 5 község helyi vízellátása is megtervezésre került, az egész Ercsi vízműberuházás regionális jelleggel indult be, a lebonyolító az OVIBER lett. Az üzemeltetésre nézve már a kivitelezés megindulásakor az OVH olyan döntést hozott, hogy az Ercsi Vízművet a DRW Velencei-tavi üzemigazgatósága működteti egészen Dunaújváros határáig, és a kijelölt átadási pontnál veszi át a mért vízmennyiséget elosztásra a Dunaújvárosi Vízművek. A teljes beruházás, aminek elkészültét 1979—80-ra tervezték, 300 millió Ft körüli költséget igényel, ebben a város hozzájárulása 60 millió Ft. Az Ercsi Vízmű jó ütemben haladó kivitelezési munkái közben azonban a már említett katasztrofális vízhiányok Dunaújvárosban olyan helyzetet teremtettek, hogy 1976-ban nyilvánvalóvá vált: a város fejlődésének' ütemét kellene megszakítani ahhoz, hogy 1980-ig, az Ercsi Vízmű belépéséig a vízellátás folyamatosságát biztosítani lehessen. A város súlyos gondjainak megoldására, a meglevő vízhiány enyhítésére akkor lépett közbe főhatóságunk az OVH, és úgy rendelkezett, hogy a végleges és távlati vízellátás, vagyis az Ercsi Vízmű belépését megelőzve egy gyors- fejlesztési programmal kell időlegesen megoldani a dunaújvárosi ivóvízellátás helyzetét. Ennek az intézkedésnek a hatására került átadásra a DRW részére a meglevő víztermelő telep, és ott a DRW 1976 végén mintegy 6 ezer m

3/nap mértékű víztermelő kapacitás bővítést hozott létre új csőkutak fúrásával, korábban a termelésből kivont csőkutak felújításával, felszíni vízdúsító rendszer kiépítésével stb. A példás gyorsasággal végrehajtott kapacitásfejlesztés eredményeként Dunaújvárosban 1977. januárja óta 92