Hidrológiai tájékoztató, 1978

HÍREK, ISMERTETÉSEK - Kovács Antal: A Dél-Zalai Víz-, Csatornamű és Fürdő Vállalat (Nagykanizsa) története és tevékenysége

megszűnt a vízhiány, az átlagos napi vízmennyiség, amely rendelkezésre áll, 26 ezer m

3-re emelkedett. Ennek hatására volt lehetséges, hogy 1977 júniusában a vízmű fönnállása óta először sikerült 27 500 m

3 vizet egy nap alatt a város rendelkezésére bocsátanunk, a korábbi termelési csúcs 1974 augusztusában 25 200 m

3 volt. Hangsúlyozni kell, hogy mindezek a gyors intézkedések csakis a meglevő ellátási helyzet átmeneti, kisebb mértékű javítását szolgálták, mert a Duna vízállásának kedvezőtlen állapota esetén, 100 cm-es vízszint alatt továbbra is vízhiányok várhatók, habár nem is olyan mértékben, mint az 1976 márciusában előfordult. A helyzet további javítására az OVH irányításával szocialista szerződést kötött az Ercsi Vízmű megvalósításában részt vevő valamennyi szerv, és ennek értelmében az eredeti 1979—80-as határidőt megrövidítve már 1978. júniusára lehetővé válik az Ercsi Vízmű egyes berendezéseinek részleges üzembe helyezése úgy, hogy Dunaújváros részére újabb 10 ezer m

3/nap kapacitás fog belépni. Ezzel, valamint a Szalki-sziget kapacitásával számolva most már nyugodtan lehet az Ercsi Vízmű teljes és végleges befejezését bevárni, hiszen az 1979 nyarától biztosított 36 ezer m

3/nap vízmennyiség fedezetet ad a város meglevő igényeinek, fejlesztési elképzeléseinek, valamint az ipar ivóvíz-igényének kielégítésére is. Dunaújváros szennyvízelvezetése ugyancsak jelentős problémákkal működött, ha ezek nem is oly nagymértékűek, mint az ivóvízellátásé. A város szennyvizeinek és csapadékvizeinek összegyűjtésére egyesített csatornahálózat került kiépítésre még az 50-es évek elején. Ez a rendszer a város fejlődése miatt, amely területileg jóval meghaladta az eredeti elképzeléseket, mintegy 2—3-szorosan túlterhelésre került, ami abban nyilvánult meg, hogy záporok esetén egyre gyakrabban keletkeztek pinceelöntések, visszaduzzasztások. Az áldatlan helyzet megoldására a közelmúltban nyílt alkalom. A város további fejlesztése során egy újabb, 10 ezer lakásos területre, a Béke városrészre terjedtek ki a tervezési munkák, és erről a területről már nem lehetett a domborzati viszonyok miatt a meglevő egyesített csatornarendszerbe vezetni a szennyvizeket. Ezért új, a megl<*"'őtől teljesen független második szennyvízelvezető rendszer kiépítését határozták el, ez már elválasztó rendszerben működik megépülése után. A második csatornarendszer kiépítését a Városi Tanács saját költségére elkezdte, és ennek során folyamatban van a Baracsi úton a 600 mm-es új főgyűjtő megépítése, egy új átemelő telep, valamint a Duna partján egy 3 km hosszú, 600 mm-es szennyvíznyomócső megvalósítása. Amikor ezek a létesítmények elkészülnek, várhatóan 1979-ben, nemcsak a tervezésben szereplő Béke városrész szennyvízelvezetése oldódik meg, hanem átkapcsolásokkal tehermentesíteni lehet majd a meglevő gyűjtőhálózatot is, sőt lehetőség fog arra is nyílni, hogy Dunaújváros eddig még szennyvízelvezetéssel el nem látott területeit (a régi Pentele község lakóházait) is bekapcsoljuk a közműves ellátásba. Sajnos továbbra is megoldatlan, és a közeljövőben nem is várható fejlődés a szennyvizek tisztítása terén. Dunaújváros részére a város alapításakor nem terveztek szennyvíztisztítót, mivel az akkori enyhe vízvédelmi előírások miatt még úgy látszott, hogy a Duna kártétel nélkül terhelhető a városból összegyülekező háztartási szennyvízzel. A Duna minőségének védelme miatt azonban az előírások egyre súlyosbodtak, és így 1970 óta vállalatunknak kb. évi félmillió Ft büntetést kell a tisztítatlan szennyvíznek a Dunába történő bevezetése miatt kifizetnie. A helyzet megoldására különböző szinteken tervezési munkálatok folytak. Sajnos a terepadottságok, és a közismert löszpart állékonysága miatt nincs mód arra, hogy a szennyvíztisztítót a Duna jobb partján lehessen elhelyezni, hanem a tervek szerint a Duna alatt a Bács-Kiskun megyei partra kellene a vizeket átvezetni, és az ott történő tisztítás után nyílna lehetőség a Dunába történő visszavezetésre. Mindezek a munkálatok olyan költségkihatással járnak, kb. 250—300 millió Ft, amelynek viselését a helyi szervek egyedül nem tudják, elvállalni, központi erők belépésére volna szükség. Mindezek miatt a kérdésben 1990 előtt fejlődés nem várható. A fürdőellátás terén az 1977. évben igen jelentős létesítménnyel gazdagodott városunk. Korábban egy idényjellegű, 50 m-es nyitott uszodát, valamint egy Duna parti szabadstrandot üzemeltettünk. 1977. áprilisában két évi kivitelezési idő után vállalatunk részére átadtak egy igen modern, az országban pillanatnyilag a legkorszerűbb fedett uszodát. A város állami és pártvezetősége felmérte azokat az igényeket, amelyek fejlődő szotialista városunkban az iskolai úszásoktatás, a sportolási lehetőségek hiánya, valamint a lakosság egészséges szabad idő eltöltése miatt jelentkeznek, és ezért társadalmi és vállalati erőkkel létrehozta az új 50 m-es fedett uszodát. Vállalatunk új létesítménye a fedett uszoda az országban jelenleg a víztisztítási technológiában, valamint a medence V.i részének változtatható fenéksüllyesztésével egyedülálló, ebből kifolyóan az úszásoktatás gyermeke részére könnyen megoldható. Városunkban hévíz hiányában a fürdővíz felmele^ gítése, a Dunai Vasmű hőenergia ellátásán keresztül történik. Az új uszoda, üzemeltetésének eddigi féléves tapasztalatai azt bizonyítják, hogy mindenképpen kielégíti a városunk lakosságának, valamint a város környékén élők igényeit. Uszodánkról az 1977. augusztus 20-án megrendezett „Uszonyos és búvárúszó Európa-bajnokság" rendezői és résztvevői is elismeréssel szóltak. Üj uszodai létesítményünk mindenkor szívesen lát minden kedves vendéget az ország egész területéről. Rabovszky József A Dél-zalai Víz-, Csatornamű- és Fürdő Vállalat (Nagykanizsa) története és tevékenysége Vállalatunk működése Dél-Zala területére — a volt letenyei és a kanizsai járásokra — terjed ki, nagykanizsai székhellyel. Az 1921-ben létrehozott üzem alapját, az 1916—17. években Nagykanizsán épített monarchia területi hadikórházának víz és elválasztórendszerű csatornaműve képezte. A húszas évek második felében a vízmű, a 28 000 fős város lakosságának mintegy 40%-át látta el vezetékes vízzel. A város belső területére korlátozódva, egyesített rendszerű csatornahálózat üzemelt, a jelenleg is működő mechanikai szennyvíztisztítóval. Az olajipar letelepedésével (1940) a mű víztermelése újabb mélyfúrású kutak létesítésével, több, mint másfélszeresére emelkedett. A második világháború alatt a víz és csatornaművek jelentősebben nem károsodtak viszont a városi strandfürdő szűrőüzeme, és az ugyanott települt műhely, eli pusztult. A felszabadulás évétől 1948-ig fejlesztés — a város újjáépítésének terhei miatt — nem volt lehetséges. Az üzemet 1950-ben vállalatt4 szervezték. 93