Hidrológiai tájékoztató, 1978

EGYESÜLETI ESEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK - Dr. Andrikovics Sándor: Beszámoló a XIX. Hidrobiológus Napokról - Bratán Mária: A Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság Kiváló Ifjú Mérnök pályázata

Beszámoló a XIX. Hidrobiológus Napokról Tihany, 1977. október 6—8. Az 1977. évben is az MTA Tihanyi Biológiai Kutató Intézet adott otthont a hidrobiológusok országos seregszemléjének. Húsz év telt el azóta, mikor 1957-ben itt indítványozták a hidrobiológus napok megtartását. A mindössze egy év kihagyással évenként megrendezett tudományos ülésszak 1977. évi rendezvénysorozata is méltó folytatása volt az előzőeknek. A 3 napos ren-i dezvényen 92 résztvevő előtt 29 előadás foglalkozott a vizeinkbe jutó kémiai anyagok biológiai hatásával. Ez a központi gondolat folytatását képezte az előző évi atnropogén hatások vizeinkben című problémakörnek. Először dr. Hortobágyi Tibor professzor, szakosztályi elnök megnyitó szavait hallhattuk, majd dr. Ponyi Jenő tudományos osztályvezető a fennállásának 50 éves jubileumát ünneplő tihanyi intézet nevében üdvözölte a konferencia résztvevőit. A tanácskozás első napján délelőtt többek között az algológiai eredmények diverzitás számítással való értékeléséről, a Velencei-tó különböző víztereinek alganépességéről hallhattunk előadásokat. A hidrozoológia tárgykörében a Dunán naponként végzett Crustacea plankton vizsgálatok eredményeiről értesültünk. Ezek a kutatások néhány domináns dunai rákfaj produkcióvizsgálatának előkészítését is jelentette. Értékes adatokat tudhattunk meg a Duna vízminőségében beállt újabb kedvezőtlen változásokról, melyek tovább nehezítik a főváros vízellátását. A szerzők többek között megkísérelték az oxigénfogyasztás nitrát és az ammónia növekedési ütemének mértéke alapján a jövőben várható értékeket is megbecsülni. A délutáni ülésszakon előadásokat hallottunk a kommunális szennyvizek elhelyezésével kapcsolatos hidrobiológiái kutatási feladatokról, a rézszulfát algaölő hatásának alkalmazásáról hűtővízrendszerben, a szennyvíztisztító-rendszer működésének respiróméteres modellezési lehetőségeiről, és a Szarvasi Holt-ágon a különböző vízgazdálkodási funkciók által a biológiai vízminőségre kifejtett hatásairól. Esti programként dr. Entz Béla nagysikerű vetített képekkel kísért, könnyed beszámolót tartott az 1977. augusztus 7—14. között Koppenhágában megrendezett SIL kongresszusról. A tanácskozás második napján a balatoni nádasokban végzett napszakos vízkémiai vizsgálatok, majd a Balaton-fenék közeli vizében és üledékében végzett mérések eredményeit hallhattuk. A fenti három előadást a Balaton anyagforgalmában jelentős élőhelyeken, korszerű műszerekkel mért adatsorok ismertetése jellemezte. A nagy számú adat értékelésével a szerzők pontosították és kiegészítették ezekről az élőhelyekről alkotott ismereteinket. Az 'utóbbi években a balatoni fitoplanktonban bekövetkezett érdekes, úgynevezett törpülési jelenséggel ismertetett meg bennünket a következő előadás. Jól kapcsolódtak ehhez a témához a balatoni elsődleges termelés újabb vizsgálati eredményei és a Keszthelyiöböl vízminőségében 1971—1976. között bekövetkező változásokat ismertető beszámolók. Az előadások alapján sajnos elmondhatjuk, hogy a Balaton eutrofizációja tovább fokozódott, vízminősége romlott. A szennyezett vízbevezetések kedvezőtlen hatását már nemcsak a part mentén, hanem a nyílt vizén is kimutathatjuk. A fokozott eutrofizáció hatása már Tihany térségében is jelentős, holott ez a vízterület leginkább mentes antropogén hatásoktól. Indirekt számítások és izotópos mérén sek egybehangzóan tanúsítják, hogy Tihanynál a primer-produkció az utóbbi öt évben megkétszereződött, és a Keszthelyi-öbölben pedig már 1973-ban elérte az elméleti maximumot. A növényvédőszerek vízi szervezetekre gyakorolt hatásaival foglalkozó, nagy érdeklődéssel várt előadások jól illeszkedtek a XIX. Hidrobiológus Napok programjához. Hazai viszonylatban a növényvédőszerek közül a legkiterjedtebb toxikológiai vizsgálatokat a Dikonirttal és a különböző foszforsavészterekkel végezték. Hai tásukat tanulmányozták algákra, különböző rákfajokra, kagylóra és néhány halfajra. Az ülésszak során kiderült, hogy a Balaton domináns Copepoda fajának, az Eudiaptomus gracilis nőstényei! nek peteszáma és a peték kikelési aránya jól indikálja a különböző balatoni vízterek eltérő tápanyagkészletét. Hasznosan egészítette ki a Hidrobiológus Napok programját Láng István, az MTA főtitkárhelyettese által a primer-produkció kérdéséről szervezett tudományos vita. Itt először a kérdés meghívott specialistái röviden ismertették legújabb kutatási eredményeiket, majd a hallgatóság bevonásával kötetlen tudományos vita alakult ki az elsődleges termelés módszertani problémáiról, és az elkövetkezendő tudományos feladatokról A Hidrobiológus Napok harmadik napján először a Margalef-féle pigment extinció ráta (PER) vízminősítésben való alkalmazási lehetőségeiről hallhatunk élői adást. A beszámoló alapján kívánatosnak tűnik a PER bevezetése a vízügyi gyakorlatba, mivel rutinszerűen a klorill-mérésekkel párhuzamosan elvégezhető meghatározásról van szó, mely az algák kritikus állapotát, a fitoplankton instabilitását jelzi. Ezután a műtrágyázás és az algadiverzitás kapcsolatáról, fürdővízben végzett algátlanítási kísérletről és egy szennyvíztisztító tórendszer komplex hidrobiológiái vizsgálatáról értesülhettünk. Dr. Hortobágyi Tibor szakosztályi elnök zárszavában összefoglalta a 3 napos tanácskozás legfontosabb tapasztalatait, s további jó munkát kívánva elbúcsúzott a XIX. Hidrobiológus Napok résztvevőitől. V Az eddigiekhez hasonlóan az előadások tartalmi kivonatát ízléses kivitelben a konferencia résztvevői kézhez kapták. A rendező szervek: az MHT Limnológiai Szakosztálya, az MTA Biológiai Kutatóintézete és az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottsága 1977-ben is egybehangolt lelkes szervező munkát végzett, amely nagyban hozzájárult a XIX. Hidrobiológus Napok vitathatatlan szakmai sikeréhez. Dr. Andrikovics Sándor A Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság az 1977. évben is meghirdette a Kiváló Ifjú Mérnök pályázatot. A Magyar Hidrobiológiái Társaság Középdunántúli Területi Szervezete elősegítette a pályázat színvonalának emelését azzal, hogy a beérkezett legjobb pályamunkákat vitaülés keretében nyilvánosságra hozta. A pályázat elbírálásánál "pontot jelentett az előadásmód és a vitában való részvétel is. Valamennyi pályamunka a területi gyakorlat köréből vette témáját, amelyet matematikai és közgazdasági eszközökkel igyekezett kidolgozni. A legjobb pályamunkák a következők voltak: Antal Gábor: „A Cikolai tározó komplex hasznosítása" Tóth József: „Felszíni vizeink minősége" (1969—1975.) Freiszmuth Imre: „Bodajk község vízrendezése" Ragó Károly: „Az 1977. év eleji belvizek hidrológiai elemzése". • Bratán Mária 88