Hidrológiai tájékoztató, 1978

Dr. Láng Sándor: Hidrológiai rendszerek Dél-Lengyelországban

A főbb víztározók a Lengyel-Kárpátokban (Láng S. 1975) 3. táblázat A völgyzárógát és a tó neve <11 > 0) C •o >> N 5 « TJ '00 .a w .a >. o oo >> rt oo C rt c .a i < 8 a oo •rt c/i vi a oo CB s -ffl 00 rt 60 3 >> cl rt 'rt oo o .C >m oo c oo 0) O 6 w o N 3 rt S rt 00 'O O « c£ 00 01 (U f—i w <D •oS ~ 2 < ő rt 'ói 0) c c0J S> .5 M "> "aJ * i-l Hí! > iSJ <u w -aj N <U '57 <1) XI a « Czarna Wiselka (FeKete Visztula) / ua. 553 ' 35 föld 280 4,5 36 1975 2. Tresna Sola 346 39 föld 300 100 1000 A V E(21) 1966 3. Porabka Sola 322 38 beton 260 28,4 376 A V E(120) 1937/54 4. Czaniec Sola 298 11,8 föld 670 1,3 45 V C 1966 5. Roznów I. Dunajec 220 49 beton — 250 1000 A E 1970 6. Roznów II. Dunajec 180 12 föld — — — A c — 7. Solina San 400 30 — — 250 — A E ? 1973 * Az 1—7. sorszámú völgyelzárások helyét lásd az 1. ábrán is. valószínűségű, míg a bővebb lefolyást biztosító és kisebb-nagyobb téli-tavasz eleji árvizekkel járó 100 mm-es téli csapadék valószínűsége 35% (minden harmadik évre jut egy-egy eset), míg a nagyon nagy csapadékok valószínűsége (150 mm körüli összeg, 65— 70%) többlettel a normálishoz képest (mintegy 8%). A hegységekben a jelzett mm-értékeknek (Tátra, Beszkidek) kb. a kétszeresével lehet számolni. A terület csapadékviszonyaira — a táblázatokban foglaltakon kívül még az is jellemző, hogy a havi abszolút maximumértékek a hegységekben — 1000 m magasság felett — a Krakkóra érvényes értékekhez képest — amint már említettük — a nyári félévben is kb. a kétszeres értékeket is meghaladhatják. Ezek a csapadékösszegek az egyes nyári félévi hónapokban — 1000 m felett — elég nagy valószínűséggel (20—40%) 300—500 mm-t, kivételesen 600 mm-t is elérhetneki Annak ellenére, hogy az ilyen 1000 m feletti területek aránya az összes dél-lengyel területekhez képest csak 4—5%, a nagyon nagy csapadékú időjárási szakaszok a nagy folyók vízgyűjtőjén a nyári félévben óriási árvizeket okozhatnak, mint pl. a Felső-Visztula, a Sola, a Raba, a Dunajec és a San vízgyűjtőjén is. Hóban a lengyel kárpáti szakasznak különösen a nyugati oldala gazdag és a bő hócsapadék és a vastag hótakaró (0,5 m) már október végétől egészen május végéig bezárólag jelentkezhet, s a hirtelen olvadás a téli félévi-tavaszi nagy árvizek kialakulásához vezethet. A legnagyobb árvizek még a Visztulán is a középvízhozamoknak mintegy a 30-szorosát teszik ki, a szélsőséges legkisebb vizeknek pedig kb. a 100-szorosát. A kisebb folyókon ezek az utóbbi arányok még szélsőségesebbek és az 1:200-as arányt is túlléphetik. A vízhozam szélsőségek társulva a domborzat élénkségével, a kárpáti homokkő gyorsabb mállásával és lepusztulásával, a folyók jellege közeledik a torrenciálishoz. Ezért a hegységi folyóknak (legfelső Visztula, Sola, Skawa, Raba, Dunajec, Wislok, San) az év %—% részében száraz és kavicsos, homokos bélésű a medrük, s a nedvesített mederszelvény a teljes mederkeresztmetszetnek a tizedrészét sem éri el. A lengyel kárpáti folyók nagyon szélsőséges vízjárása és igen szélsőségesen alakuló vízhozama vezetett a dél-lengyel hidrológiai rendszerek fokozatos kiépítéséhez. Ezzel a kiépítéssel a rendelkezésre álló vízkészletek optimális hasznosítása felé nyílt meg az út, azzal, 69 hogy egy-egy vízgyűjtő medencében több millió, többszáz millió m

3 folyóvizet tározhatnak és tarthatnak vissza a nagyon gyors lefolyástól, mivel egy-egy nagy árvíz sokmillió m

3-es vízhozama 24 órán belül gyorsan távozik a nevezett folyók vízgyűjtő területéről, tekintettel a hegységi felszín meredekebb lejtéseire és esésgörbéire. Az említett hidrológiai rendszerek főbb gyakorlati haszna, többek között a) a völgyzárógátas vízduzzasztással a veszélyes árvizek hatásának csökkentése, mivel a legnagyobb árvízi hozamok vízmennyisége 30—40%-nyit vagy még többet is csökkenhet, b) folyóhordalék-visszatartás, c) vízienergia-hasznosítás, d) vízellátás, e) üdülőterületek kialakítása a mesterséges tavak partjain, fürdőhelyek, f) a tavakon sportolási lehetőségek kiépítése: vitorlázás, evezés stb., g) egyedül a skawinai-csatorna esetében hajózó út kiépítése. Mivel a völgyzárógátas tavak a rajtuk áthaladó folyók évi közepes vízhozamának általában csak a töredékét képesek befogadni, a fő befogadóra, vagyis a Visztulára gyakorolt vízjárás-szabályozó hatás egyelőre csak mérsékelt. A nagyobb kiterjedésű mesterséges tavak, mint pl. a Sola folyón a Zywiesi-tó, a Roznowi-tó a KözépsőDunajecen és keleten a San folyón, Sanok városa közelében a Solinai-tó festőin szép, új tájelemek. Víztükrük hol kiszélesedik, hol szűkül, partjaikon gyakorta meredek dombok erdős hegyek emelkednek, néhol mesés kis szigetek vannak bennük, medencéjük a hajdani, meanderező völgyek helyén szépen kanyarog, partjuk laposabb részein nyáron különösen élénk forgalmú tarka-barka üdülőtelepek, régi falvak, városkák sorakoznak szép műemlékekkel, meg szállodák, campingok is, jó úthálózattal és közlekedéssel. Az említett nagyobb tavak vízfelülete kellően feltöltve a 10 km

2-t is meghaladhatja. A jelentékenyebb folyók hidrológiai jellemzőit a 2. táblázatban foglaltuk össze. A már működő völgyzárógátak jelentékeny mennyiségű vizet duzzasztanak vissza, tekintettel a LengyelKárpátok völgyeinek nagy esésére, amely 2—3 m/km is