Hidrológiai tájékoztató, 1978

Marek Miklós: Táj- és környezetvédelem Afrika északi részén

lehet és ezáltal 30—40 m magas hasznos esések is kialakíthatók a völgyzárógátak vízi erőműveiben. Az adatokat a 3. táblázat tartalmazza. Nem szerepeltettük itt az Oswiecim feletti Visztula-tározót, mivel ez már túl van a Kárpáti-övezeten. A Porakba-tározó tere 1937 óta mintegy 5 millió m

3nyit csökkent a nagyarányú hordalék-felhalmozódás miatt. E folyamat elég sok gondot okoz, úgy, hogy erősen védekeznek ellene, pl. vízmosás-megkötéssel. IRODALOM Láng S. (1970): Lengyelország. Kézirat, 1—200. Fleszar, M. (1974): A világ gazdaságföldrajza. Kossuth Kiadó, Budapest, l—482. I. és J. Dynowsky (1971): Cwiczenia z hydrografii dia géografów. Krakow, NUJ. J. Dynowsky—B. Pydzinskl—K. Wakmunkzki (1971): GuideBook on the hydrographic Problems of the Beskid Slaski. Krakow, 1—14. Táj és környezetvédelem Afrika északi részén MARÉK MIKLÓS Vízgazdálkodási Intézet 1971-től 1974-ig három éven át Algériában dolgoztam egy tervezőiroda mélyépítési osztályának vezetőjeként. Ez alatt az időszak alatt számtalan olyan problémával találkoztam, mely a körülmények és környezeti hatások eltérő volta miatt másként jelentkezett, mint azt a hazai mérnöki gyakorlatban megszoktuk. Az eltérések oka a két ország különböző földrajzi és klimatikus adottságaiban, gazdasági és népességi viszonyaiban, környezetében és történelmében rejlik. Ugyanígy a „környezetvédelem" témakörbe sorolandó problémáknál is számos, a hazai körülményektől eltérő jellegzetesség figyelhető meg. Ezért a kérdés tárgyalása előtt okvetlenül szükséges Algéria néhány jellemzőjének az ismertetése. Algéria földrajzi jellemzése. Algéria a nyugati hoszszúság 8. és a keleti hosszúság 12., valamint az északi szélesség 37. és 19. fokai között terül el. Területe 2 381 741 km

2, Magyarország területének 25,5-szöröse. Északon a Földközi-tenger alkotja természetes határát. A többi mesterséges határ, mely Tunézia és Marokkó felé a tengerpart közelében áthatolhatatlan bozótos meredek hegységeken, délebbre egyre kopárabb, kietlenebb hegyeken, míg a többi ország felől sivatagos területeken keresztül húzódik (1. ábra). Az ország északi részén az Atlasz-hegység vonulatai húzódnak. Ez az európai alpesi hegyvonulatokkal azonos szerkezetű és korú fiatal gyűrődés. Anyaga mészkő és homokkő. A tengerpart mellett a Teli-Atlasz húzódik. Tunéziától Marokkóig mintegy 1500 km hosszban szegélyezi a 1. ábra. Algéria földrajzi elhelyezkedése 1. Országhatár, 2. Hegylánc, 3. Kiépített út a sivatagban, 4. Közlekedési nyom Földközi-tenger partját. A hegyek vagy közvetlenül a vízből emelkednek ki, meredek sziklafalaikkal, vagy csak egy egészen keskeny parti síkság ékelődik a hegyek és a tenger közé. Jelentősebb síkságot csak a Chélif folyó torkolatánál, Alger mellett, és Annaba környékén találunk a tengerparton. A hegyvonulat a tengerrel párhuzamos 500—2300 m magas hegyekből áll, melyek az ország belső területeit a tengertől elzárják. A közlekedés csak egyes folyók áttöréseinél, mély szurdokok és hasadékok oldalába vágott utak mentén leheftséges. A Teli-Atlasztól 200—300 km-re délre találjuk a Szahara-Atlasz vonulatát. Ennek kezdőpontja a Marokkóban levő Anti-Atlasz, folytatása az Aurés-hegység és a Tunéziai-hátság. Az Atlasz két vonulata között helyezkedik el a Sottfennsík. Szélessége a nyugati részén 150 km, kelet felé elkeskenyedik. A fennsík nyugaiti része 1000—1500 m magasságban fekszik, ez kelet felé fokozatosan lecsökken átlag 400 m tengerszint feletti magasságig. A fennsíkot alluviális törmelék borítja. A vastag alluviumból csak helyenként merednek elő kisebb szirtek és gerincék. A Szahara-Atlasz sokkal töredezettebb és kevésbé összefüggő, mint a Teli-Atlasz, rajta keresztül a Sottfennsík, és a Szahara között a közlekedés kevésbé problematikus, mint a tenger felé. Az Atlasztól délre terül el a Szahara. Ez földtanilag ősi kőzetekből álló fennsík, melyből helyenként egyes magasabb lepusztult hegységek emelkednek ki, mint az Eglab, Tademait, Hoggar és Taszili. Közöttük törmelékkel borított (reg) és homokkal borított (erg) medencék helyezkednek el. Az egyes hegyek vulkáni és kristályos kőzetekből álló szikláiból az erózió fantasztikus holbéli tájakat alakított ki (2. ábra). Klimatikus viszonyok. Algéria több éghajlati zónára oszlik. A Földközi-tenger partján mediterrán klíma uralkodik. Az éves csapadékátlag 600—800 mm, helyenként a hegyekben 1000 mm felett van. A csapadék zöme nem egyenletesen, hanem gyakran heves felhőszakadások alakjában hullik le. Ezek alkalmával a lehullott csapadék sokszor meghaladja a 100—120 mm-t. A csapadékos időszak a tél. Nyáron gyakran vari 3—4 teljesen csapadékmentes hónap, amihez gyakran sLrocco is társul. Ilyenkor a forró szél hatására a hőmérséklet igen gyorsan 38—40 C° fölé emelkedhet árnyékban, és az erős párolgás hatására a növényzet órák alatt elfonnyad. A tengerparton átlag évi 20 siroccós nap van, szemben a Sott-fennsík évi 40 siroccós napjával. A Sott-fennsíkon az évi csapadékátlag 200—400 mm, a párolgás pedig évi 1000 mm. A csapadék szabálytalan eloszlású, évenként más-más. Általában az ősz és a tavasz csapadékos, nyáron gyakori az 5—6 hónapos szárazság. A tél hidegebb és szárazabb, mint a partvidéken. 68