Hidrológiai tájékoztató, 1978

Béres László-Béresné Juhász Ilona: A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság területének vízföldtani adottságai

"Rakamoz 20[km] 2. ábra. A terület hidrodinamikus gradiens térképe (vízadók mélysége 100—400 m) (Erdélyi M.: A Magyar medence hidrodinamikája c. tanulmány ábrái alapján) 1. A negatív függőleges hidrodinamikus gradiens területe (15-től nagyobb, 10—15, 0—10), 2. Gyenge felszínközeli negatív függőleges gradiens. 3. Pozitív függőleges hidrodinamikus gradiens területe (5-től nagyobb, 2—5, 0—2) Berettyó Sebes-Körös köze: ez a területrész az Alföld legmélyebb része. A tiszántúli folyók finom hordalékának többnyire ez a medencerész volt a befogadója. Durva üledékeiket a peremekhez közel lerakták, s ide a finom szemcséjű üledékek jutottak. A Berettyó—körösi mélyvonal jellemző rétege az újholocén réti agyag, összefüggő nagy területen Bakonszegtől nyugatra található. A talajvíz a fedőrétegektől függően 1,5—2,5 m, 20 [Km] 3. ábra. A 150—300 m mélységű rétegvíz klorid tartalma (mg/l-ben) 1. 0—10; 2. 10—20r 3. 20—30; 4. 30— illetve 4—5 m mélyen található a felszín alatt. A Mezősas—Biharkeresztes—Ártánd által határolt háromszögben a talajvíz igen közel (0,5—1,0 m) helyezkedik el a felszínhez. 2.2. A rétegvizek áramlási rendszere. Területünk alatt több elkülönült víztartó képződmény található. Az egyes víztartók között gyakorlatilag dinamikai kapcsolat van, mert tökéletesen vízzáró képződmény nincs, különösen ha földtani időmértékben számolunk. A víz az egyik víztartóból a másikba szivároghat a vízrekesztő rétegen át, ha közöttük nyomáskülönbség van. A többszintes áramlási rendszerekben háromféle nyomásállapot lehetséges. 2.2.1. Ugyanazon formációban a nyomás lefelé többkevésbé egyenletesen növekedik. A lefelé növekedő nyomás esetén a sekélyebb rétegvíz szintje lejjebb van, mint a mélyebb rétegvízé. Ennek következménye, hogy a zárórétegen át felfelé szivárog a víz. 2.2.2. Az áramlási rendszernek vannak olyan nagy területű részei, ahol az egymás alatti vízadókban lefelé csökken a nyomás. A lefelé csökkenő nyomás jelzi, hogy az egyes vízadók utánpótlódása (a zárórétegen át) felülről történik. 2.2.3. Semleges nyomás alakul ki a lefelé csökkenő és lefelé növekvő nyomású területek között. A különböző nyomásállapotnak egyéb okai is lehetnek* így pl. az áteresztőképességben mutatkozó nagy különbség is lehet magyarázat. 2.3. A rétegvizek hidrodinamikája. A kutak nyugalmi vízszínének alakulása a vízadó rétegben uralkodó nyomást jellemzi. A függőleges hidrodinamikai gradiens két réteg vízszínének különbségéből számítható. Területünk egyik részén lefelé csökken a nyomás, míg a másik részen lefelé növekszik. A lefelé csökkenő potenciálú területeket vastag pleisztocén folyóvízi összlet jellemzi, melynek fedője több, mint 80%-ban futóhomok, vékony löszös homok és lösz, olyan üledékek, melyeken át a csapadékvizekből jelentékeny az utánpótlódás. A lefelé növekvő potenciálú területeken a felszínt főleg löszös iszap borítja, a mélyedéseket pedig teljesen vízzáró szik. Igen kevés a felszíni homok, a víztartó folyóvízi homok kibúvása. A terület mély medencerészeit jellemzi a finomszemcsés kőzetanyag túlsúlya, az üledéksor kicsiny dőlésszöge, s ezzel összhangban a rétegvizek medence belseje felé növekedő sótartalma. A függőleges hidrodinamikus gradiens térkép (2. ábra) a felszín alatti 100—400 m közben mutatja a függőleges nyomásváltozást. (A függőleges gradiens értékeket az eredeti nyomásadatokból számítottuk, tehát a nagymérvű termelés előtti időkből.). 3. Vízkémiai viszonyok A víz vegyi összetétele idővel változik. A felszín alatti víz mozgásban van, ezért a vegyi változás térbeli változást is jelöl. A legtöbb üledékes terület felszín alatti vize (kivéve a talajvizet) bizonyos határok között lefelé növekvő oldottanyag-tartalmat mutat. Ez részben azért van, mert a sósvíz nehezebb az édesvíznél. A sótartalom növekedése a következménye annak, hogy a mélyebben levő vízre olyan tényezők hatnak (nagyobb nyomás és hőmérséklet, oldott széndioxid jelenléte), melyek a sótartalmat növelik. Belső mélyedéseink sósabb vize kőzettani, hegységszerkezeti, vegyi, morfológiai és hidrodinamikai tényezők következménye. A mélyedésekben — kevés kivételtől eltekintve — minden szintben a víz sósabb, mint környezetében. Ennek egyik oka a finomszemcsés üledékek aránya, a rétegek kicsiny dőlése, sőt vízszintes települése, s bennük a víz kicsiny szivárgási sebessége, s ezzel nagymértékű oldódás lehetősége. A klorid (3. ábra) és összes oldott sótartalom növekedése vízszintes irányban tükrözi a medence belseje 56