Hidrológiai tájékoztató, 1978

Béres László-Béresné Juhász Ilona: A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság területének vízföldtani adottságai

felé csökkenő vízvezetőképességet, a csökkenő hidraulikus gradienst, azaz az időben növekedő sótartalmat és idővel csökkenő szivárgási sebességet. 4. Az édesvíztartó formáció vastagsága Területünkön általában vastag az édesvíztartó üledéksor. (Édesvíznek tekintjük azt a vizet, amely nem tartalmaz többet 1000—1100 mg/l összes sótartalomnál, 100 mg/l klorid ionnál és 100 mg/l szulfátnál.) Az 1,5 m-nél vastagabb édesvíztartó szintek együttes vastagsága 50—400_ m között változik területünkön. 5. A rétegvíz vegyi összetételének ábrázolási lehetőségei A leggyakoribb vegyi jellemzők a vas, mangán, klór, nitrát, szulfát, nitrit, oldott anyag, ammónia, lúgosság és újabban a gáztartalom. Igazgatóságunk felszín alatti vizek csoportjánál ezeket az adatokat kartonokon tartják nyílván. A felsorolt vízkémiai jellemzőket célszerű térképen ábrázolni, mégpedig bizonyos mélységközök szerint. Pl. 0—50 m, 5i)—100 m stb. mélységközök között húzódó vízadó rétegekre vonatkoztatva. így rendkívül hasznos térképeket kapunk, amelyek a vízföldtani szakvélemények készítését meggyorsítják, s ezenkívül a létesítendő kút tágabb környezetét is jellemzik. A minőségváltozások határai pontosan kirajzolódnak, és a határterületeken adódó bizonytalanságokkal előre számolhatunk. A 3., 4. és 5. ábra vízminőségi adatokból szerkesztett térképeket mutat. Az újabban beindult gáz—víz viszony vizsgálatok kötelezővé tételével a mérési értékek ábrázolhatók, és ily módon a területünk alatt húzódó gázmezők szépen kirajzolódnak. A jövőben létesítendő kutak helyeit a vízminőségtérképek ismeretében célszerűbben tudjuk irányítani. A beruházóknak majdnem pontosan előre tudjuk jelezni, hol lesz szükség gázleválasztókra, költséges vas- és mangántalanítókra. 6. Hévízkutak és hévízfeltárási lehetőségek 6.1. Rétegenergia viszonyok. Hévíztermelési szempontból a legfontosabb energiaforrások: rétegnyomás, réteghőmérséklet, vízben oldott gáztartalom, a víz összenyomhatósága (kompresszibilitása) és a nehézségi erő (hidraulikus gradiens). A rétegenergia nagysága sok esetben — különösen a zártrendszerű tárolókban korlátozott, a víztermelés időtartamával arányosan csökken. Ez a vízhozam mennyiségében és a kutak nyugalmi vízszínének süllyedésében egyaránt megnyilvánul. Ez a jelenség a hévízkincsünk rétegenergia készletével való ésszerű gazdálkodásra figyelmeztet. 6.2. A hévizek csoportosítása vegyi jelleg, agresszivitás és sókiválás szempontjából. A hévizek gazdaságos hasznosítási lehetőségeinek megítéléséhez kémiai összetételüknek, agresszív tulajdonságaiknak és kiválásokra (lerakódásokra) való hajlamuk ismerete nélkülözhetetlen. 6.2.1. Vegyi jelleg szerinti csoportosítás. Általában a vizek vegyi jellegét egyes kiterjedtebben előforduló anionok koncentrációja alapján lehet megállapítani. Ezek alapján vannak: 6.2.1.1. Hidrogénkarbonátos hévizek: pl. HC0

3- (mg/l) Balmazújváros, strand 1 702,2 Berettyóújfalu, strandfürdő 1 012,6 Biharnagybajom, strandfürdő 928,2 Kornádi, Kendergyár 840,0 Tiszacsege, Tukai Kendergyár 744,3 Debrecen, Kerekestelep 724,6 4. ábra. A 0—50 m-ig terjedő rétegvizek vastartalma (mg/l-ben) 6.2.1.2. Kloridos hévizek: pl. Cl- (mg/l) Sárrétudvari fürdő 13 966,0 Hajdúböszörmény, strandfürdő I. 8 100,0 Földes, Rákóczi TSZ 6 850,0 Hajdúnánás, strandfürdő 4 000,0 Kaba, Vörös Hadsereg u. 2 730,0 Debrecen, Nagyerdő 2 050,0 Hajdúszoboszló, fürdő (kincst. f.) 1 885,0 Debrecen, fürdő I. 1 840,0 Hajdúszoboszló, fürdő (I. kincst. f.) 1 690,0 Debrecen, fürdő II. 1 300,2 5. ábra. A 0—50 m mélységig terjedő rétegvizek keménysége (Nkf-ben) 1. 0—5; 2. 5—10; 3. 10—15; 4. 15—20; 5. 20—25 m 57