Hidrológiai tájékoztató, 1977

Jósa Ernő-Nyitrai Tibor-Szabó Margit: Ivóvíztároló homokösszletek geofizikai kutatása

adó réteg vasitagsága viszonylag kicsi, a felszíni geofi­zikai mérések interpretációja nehézségbe üitközik. Ilyenkor olyan módszer szükséges, amelynek felbontó­képessége jobb, de költségei a fúrási költségeknél je­lentősen kisebbek. Ilyen pl. a Geofizikai Intézetnél ki­fejlesztett mérnökgeofizikai szondázás. Ennél — vibrációs vagy egyéb módszerrel — mérő­szondákat juttatnak a vizsgálandó felszíniközéli össz­letbe; mérjük a harántolit rétegek fizikai paramétereit és ezekből megismerjük a részletes földtani, vízföld­tani felépítést. Mivel ez a módszer nem igényel nagy technikai felkészültséget, a geofizikai kutató csoport a felszíni mérésekkel párhuzamosan végezheti. A javasolt geofizikai módszer — a felszíni mérések­kel együttesen — részletesen felbontott képet ad a víztároló rétegről. Ez a módszer tehát a felszíni és lyulkgeofizikoi mérések együttes alkalmazása, amely a geofizikai kutatás hatékonyságát és az adatszolgálta­tás pontosságát — a költségek lényeges növekedése nélkül — javítja. Ivóvíztároló homokösszletek geofizikai kutatása JÓSA ERNŐ—NYITRAI TIBOR—SZABÓ MARGIT Eötvös Loránd Geofizikai Intézet A felszín alatti ivóvízkészleteink legfontosabb táro­zóinak, a pleisztocén—pliocén homokoknak rendszeres geofizikai kutatásáról mindössze néhány éve (1968) be­szélhetünk. E .tanulmány az eddig végzett kutatások tapasztalatairól és kialakult munkamódszeréről számol be. 1. A geofizikai kutatás célja, módszere és adatszolgál­tatasa A homokos tárolók kutatása is a geofizikai módsze­reik komplex alkalmazását igényli. Ezzel a mérésered­mények helyes értelmezését ellenőrizzük és az adatok pontosságát növeljük. Ez ideig az ivóvízkutatás során általánosan alkalmazott geoelektromos szondázások mellett szeizmikus és mágneses méréseket végeztünk. A geofizika általános célja mindig a ,/víztároló szer­kezet" kutatása. (A „víztároló szerkezet" alatt nem tek­tonika, hanem az „olajtároló szerkezet" analógiája ér­tendő.). Tervszerű kutatás során a feladatot általában két fázisban oldjuk meg: áttekintő és részletes kuta­tással. E témakörben néhány feladat csak geoelektromos módszerrel oldható meg. E módszer széles körű alkal­mazásának az a magyarázata, hogy a különböző kőze­tek fajlagos ellenáliásuk szertant vízföldtani szempont­ból többnyire minősíthetők. Például a gyakorlatilag impermeábilis kőzetek nagyon nagy (500—5000 ohmm), illetve nagyon kis (2—20 ohmm) fajlagos ellenállással rendelkeznek, ezért elkülöníthetők a víztároló porózus kőzetektől, amelyek normális ionkoncentráaiójú vízzel telített állapotban közepes (30—300 ohmm) ellenállá­súak. A jelzett értékhatáron belül lehetőség van to­vábbi minősítésre is, a homokliszttől egészen a durva görgetegig. Mielőtt példákat mutatnánk be a módszer adatszol­gáltatásáról, szükséges néhány kérdést tisztázni. Amíg a felszínközeli kavicsterasz kutatása során a szondázásokból fedő réteget és kavicsos réteget hatá­rozunk meg, addig nagyobb mélységben agyagos össz­letet, illetve homokos kifej lődésű összletet különítünk el. Ezzel azt fejezzük ki, hogy a módszer felbontóké­pessége a mélység függvényében csökken. A 100 m-es mélységtartományban a néhány m vastagságú homok­réteget a mérésék már nem jelzik, de az uralkodóan homokrélegekből állló összletet kimutatják. A szondá­zásoknak ez az integráló tulajdonsága vízföldtani vo­natkozásban előnyös, ugyanis éppen ez teszi alkalmas­sá a „vízföldtani szerkezet meghatározására. Például egy medencében az intenzívebb süllyedéshez, vagy egy csapadékosabb időszakhoz tartozó uralkodóan durvább szemcseösszetételű (homokos, kavicsos) képződménye­ket egy geoelektromos rétegbe vonja össze a módszer és elválasztja az impermeábilis összletet létrehozó üle­dékképződési ciklustól. Ezáltál egy geofizikai modell rajzolódik ki és kontúrozhaitó egy-egy pleisztocén vagy pannóniai süllyedék. 300 5[KmJ 3 1. ábra. Áttekintő jellegű geoelektromos kutatás Csongrád környékén 1. Agyagos összlet (10—15 ohmm); 2. Agyag—kőzetliszt (15—25 ohmm); 3. Kőzetliszt—finomhomok (25—35 ohmm); 4. Homokos összlet (40—60 ohmm) 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom