Hidrológiai tájékoztató, 1977
Dr. Gábriel András: Mezőgazdasági vízgazdálkodás Ausztriában
vízállás [cm] 2. ábra. A vízállások alakulása a Maros főbb vízmércéin és a Tisza szegedi szelvényében az 1975. évi árvíz idején szerint — a városban az 1975. évi elöntés magassága kb. 10 cm-rel meghaladta az 1970. évi elöntés szintjét. A Maros Gyulafehérvár és Makó közötti vízmércéire vonatkozóan az 1975. évi árvíz tetőző vízállásait és a tetőzési időpontokat — az árvíz során jelentett adatok alapján — az 1. táblázatban közöljük. A főbb vízmércéknél a vízállások alakulását grafikusan is bemutatjuk (2. ábra). S- « • :::* jjjjjj^ 4. kép. Az árvíz nyomai Gyulafehérváron 1. táblázat A Maros 1975. évi árvizének tetőző vízállásai A vízmérce helye A i; e t ő z é s A vízmérce helye időpontja magassága (cm) A vízmérce helye (hó, nap, óra) magassága (cm) Gyulafehérvár VII. 4. 15 776 Branyiska (Déva) VII. 5. 18—20 620 Soborsin VII. 6. 8 591 Radna (Lippa) VII. 7. 12 698 Arad VII. 8. 8—10 662 Perjámos VII. 9. 8—10 529 Nagylak (román) VII. 9. 18 562 Nagylak (magyar) VII. 9. 16—22 615 Csanád (román) VII. 10. 4 757 Csanád (magyar) VII. 10. 8—14 564 Makó VII. 10. 21—24 626 A Gyulafehérvártól Perjámosig terjedő szakaszon a tetőzési értékek többé-kevésbé (átlagosan 20 cm-rel) elmaradtak az eddig észlelt legnagyobb (1970. évi) vízállásoktól, az elöntött területek azonban — például Déván és Lippán — ugyanakkorák voltak, mint 1970-ben. Dippán a város területének egyharmada került víz alá, a víz magassága helyenként a 2 m-t is elérte. Perjámos és Makó között az árhullám tetőző vízállásai általában néhány cm-rel meghaladták az eddigi maximális szintet. Így például a csanádi vízmércén leolvasott 564 cm-es tetőzési érték 4 cm-rel, a makói 626 cm-es érték pedig 2 cm-rel több az 1970. évi maximumnál. A makói tetőzés július 10-én 21 és 24 óra között állt be. A makói szelvényben a tetőző vízhozam — a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet mérései szerint — 2300 m : l/s volt, az 1970. évi maximális vízhozamnál mintegy 100 m'/s-mal kevesebb. A fentiekből kitűnik, hogy a gyulafehérvári és a makói tetőzés időpontja között — az 1970. évi 5 és fél nappal szemben — 6 és egynegyed nap telt el. A hoszszabb levonulási időnek az ártér, illetve a hullámtér erőteljesebb benőttsége lehetett az oka, s ez feltehetően a tetőzési értékék kialakulásában is szerepet játszott. Makótól lefelé az árhullám tetőző magassága egyre inkább elmaradt az 1970. évi szinttől, mivel a Tisza — kivételesen — alacsony vízállású volt. A Tisza leszívó hatása kb. a Maros 23 fkm-es szelvényéig érvényesült, tehát Makónál nem volt észrevehető. A Maros árhulláma a Tisza szegedi szelvényében több, mint 3 méteres vízállásemelkedést Okozott (2. ábra). A szegedi tetőzés július 12-én 693 cm-es vízállással következett be. Mezőgazdasági vízgazdálkodás Ausztriában DR. GÁBRIEL ANDRÁS Agrártudományi Egyetem, Gödöllő Ausztria mezőgazdasága, vízgazdálkodása sokban hasonlít a mienkhez és jelentősen különbözik is tőle. A más történelmi múlton és politikai helyzeten kívül az eltérés főleg abban van, hogy Ausztria jóval csapadékosabb, területének nagyobb része magashegység és mezőgazdasága szinte teljesen kisüzemekből áll. A nagy különbségek mellett sok a hasonlóság. Bécstől keletre a Morvamező és a Bécsi-medence síksága alig különbözik Kisalföldünktől, a Fertő-tó menti síkság, az osztrák „puszta" pedig része a Kisalföldnek. Délkelet-Stájerország szelid dombvidéke a zalai, somogyi tájakra emlékeztet. A Dunától északra fekvő
