Hidrológiai tájékoztató, 1977

Kiss József: Hozzászólás a Borsodi Műszaki és Ipargazdasági Élet 1974. évi 3-4. számában megjelent "Miskolc lakásépítési leheőségei és agglomerációja" c. ankét vízellátással, szennyvízelvezetéssel és tisztítással foglalkozó cikkeihez

d Crztr m'/nop] KO • 100 a o l-l ! TERVEZETT ViZMUFEJLESZTES 2. ábra. A tervezett csúcsfogyasztás és a tervezett vízműfejlesztés, valamint a tényleges csúcsfogyasztás grafikus ábrázolása 1966-ban készült el és került jóváhagyásra a „keleti csúcsvízmű" beruházási oélja, mely egyúttal a Miskolci Vízmű fejlesztés 15 éves, hosszú távú programja is. A nyolc gépelt oldal terjedelmű dokumentum részletesen taglalja és elemzi a várható vízigényeket, valamint a szükséges teendőket. Ennek lényege a következő: Tényleges csúcsfogyasztás 1965-ben 55 000 m

3/nap. Várható csúcsfogyasztás 1970-ben 65 000 m

3,/nap. Várható csúcsfogyasztás 1980-ban 90 000 m

3/nap. Az igények kielégítése érd ékéiben 1973-ban üzembe kell helyezni a 30 000 m

3/nap teljesítményű „keleti csúcsvízművet" és 1980-ig még egy további, 20 000 m

3/ nap kapacitású vízművet. Ma már tudjuk, hogy a tényleges csúcsfogyasztás 1970-ben 72 000 m

3/nap 1975-ben 100 000 m

3/nap volt és 1980-ban legalább 120 000 m

3/nap várható. Ha ezeket az adatokat ismét ábrázoljuk, akkor a vízhiány okai még világosabban rajzolódnak ki. Ma már azt is tudjuk, hogy a tervezettel szemben a csúcsvízmű 1975. év végén lépett be 50%-os kapacitással (2. ábra). A vízhiány okainak elemzése során tehát a következőket kell megvizsgálni: 1. Közép és hosszú távú tervezési irányelvek gyakorlati alkalmazása. 2. Várható vízigényeknek irányonmák alapján történő számítása. 3. Átfutási idő alakulása. 4. Időjárás hatása a vízellátásra. A tervezési irányelvék mai gyakorlatáról már korábban szóltam. Most tételezzük fel, hogy pl. az 1966-os vízigényszámítások, valamint beütemezett fejlesztések maradék nélkül 'beválnak és megvalósulnak. A léptékhelyes ábrázolás szemléltetően bizonyítja, hogy a vízhiány fentiek ellenére sem szűnt volna meg. A mértékadó kapacitás időbeni alakulását ábrázoló lépcsővel soha nem juthatunk a maximális fogyasztások meredeken ívelő görbéje felé, ha ezt elő sem irányozzuk. A távlati vízigények számítási módszerének felülvizsgálatát pedig mi sem indokolja jobban, mint az egyetlen pontból kiinduló, de az idő múlásával egymástól mind jobban eltávolodó görbék. Végeredményben a szembetűnő eltérésnek egyszerű a magyarázata. Addig, amíg a tízezer számra készülő házgyári lakásokba a villany és gázmérők mellé nem kerülnek be a vízmérő órák is, nem lehet fogyasztási iránynormákkal dolgozni. Ezeket ugyanis csak a beavatott szakemberek ismerik, a laikus fogyasztók azonban nem. Ök csak azt tudják, hogy bármennyi vizet elfogyaszthatnak anélkül, hogy ezért külön kellene fizetnniük. Azok sem ismerik a normákat, akiknek a telkén vízmérő óra van. ök viszont azt tudják, hogy 10 m

3 vízért 11 Ft-ot, 100 m

3-ért pedig 110 Ft-ot számláznak. A vízmérőket nem lehet drámai hangú víztakarékossági felhívásokkal helyettesíteni. Akinek nincs mérője az úgy gondolja, hogy a felhívás csak a többiekre vonatkozik, akinek pedig van mérője, az akkor is takarékoskodik, ha árvíz fenyegeti a várost. Amíg ezen az állapoton nem tudunk változtatni, addig egyetlen, többé-kevésbé elfogadható módszerként az extrapolálás marad. 1965—1975 között évente átlag 4500 m

3-rel nőtt a csúcsfogyasztás. Ezenbelül 1970— 1973 között kereken 5000 m

3-rel. Ha nem ezt vesszük figyelembe és csak az épülő lakások számával, meg bizonyos egy főre eső fogyasztási normákkal számolunk minden egyéb szempontot figyelmen kívül hagyva, akkor soha nem jutunk a ténylegesen jelentkező értékek közelébe. A távlati igényeket évekkel ezelőtt az extrapolálás módszerével becsültük meg és 1980-ra 120 000 m

3/nap 1985-re 150 000 m

3/nap 2000-re 250 000 m

3/nap csúcsigényt állapítottunk meg. A „Miskolc vízellátása" c. tanulmány ezt erős fenntartással fogadja: „1980-ra a rendelkezésre álló adatok alapján 120 000 m

3/nap átlagos fogyasztási igényt becsülhetünk. A távlati vízigényeket fenntartással kell kezelni, mert csak becsült adatok, a reális igény felmérése és számítása nélkül". A cikk szerzője tehát reális felmérést sürget, pedig egy táblázattal maga is bizonyítja az utóbbi évekre jellemző 5000 m

3/nap igénynövekedést. Az előbbieket röviden összefoglalva; minden elemzéstől és számítástól függetlenül tudomásul kell vennünk az évenkénti 5000 m

3/nap körüli csúcsigény-növekedést. Az kétségtelen, hogy 30 éves távra már nem tervezhetünk, de legalább 5 éves előretartás feltétlenül szükséges. Az eddig leírtaik alapján tehát 1980-ig a vízmű kapacitását legalább 150 000 m

3-re kellene növelni, vagyis az, 1985-ös várható igénynek megfelelően. így lenne 5 év lélegzetvételnyi idő arra, hogy mire ez a fogyasztás valóban bekövetkezik felépülhessen egy következő 25—30 000 m

3-es egység. A vízellátásról elmondottak a szennyvízelvezetésre és tisztításra is vonatkoznak. A most épülő szennyvíztisztító telep a pénzügyi ütemezés alapján 1980-ban lép várhatóan üzembe. A tervek szerint 70 000 m

3 napi szennyvízmennyiség teljes mechanikai és biológiai tisztítására lesz alkalmas. A műszaki leírásból megtudhatjuk, hogy 1980-ban 70 000 m

3/nap mértékadó szennyvízhozam várható. Bár azt is tudjuk, hogy 1970. január 20, 21-én 70 000 m

3/nap, 1970. március 12, 13-án 75 000 m

3/nap szennyvízhozamot is regisztráltak. Az 1980-ban várható ivóvízigényből és abból a tényből kiindulva, hogy a legnagyobb vízfogyasztók — ipar, közületek, és lakótelepek — rá vannak, vagy rá lesznek kötve a közcsatorna-hálózatra, a mértékadó szennyvízhozam eléri a napi 100 000 m

3-t. Az üzemeltetőnek ezekután csak két választási lehetősége marad. Vagy az egészet ráengedi a telepre, vagy 30 000 m

3-t tisztítatlanul kienged a Sajóba egy megkerülő csatornán keresztül. Azt is tudjuk, hogy 1981-ben nem lép egy újabb tisztítóegység üzemibe, tehát könnyen elképzelhető, hogy mi várható a további években. 1975. október 14-én a Hidrológiai Társaság rendezésében egy előadás-sorozat szintén ezekkel a kérdésekkel foglalkozott. A város csatornahálózatának távlati fejlesztéséről a MÉLYÉPTERV két tervezőmérnöke tartott előadást. Megállapították, hogy a most épülő új 0 170 cm-es főgyűjtő az eddigi városfejlesztési tervek ismeretében már kicsinek bizonyul. Ha a 63 éves József 58