Hidrológiai tájékoztató, 1977

Jurcsek Viktor: A Csongrádi Vízlépcső beruházása

Attila utcai főgyűjtő az egyik végletet, akkor az nyilván a másik végletet képviseli. A harmadik ponthoz minden megjegyzés nélkül csak két, önmaga helyett beszélő tényt közlök. 1913-ban a megalakult Víz- és Csatornamű Vállalat a következő létesítményekkel kezdte meg a működését: Tapolcai vízmű, az Avasi 2X750 m

3-es medence, az ezeket összekötő 0 425 mm-es főnyamórvezeték és kb. 45 km elosztóhálózat. Továbbá a Sajó-parti szennyvíztisztító, a József Attila utcai szennyvízfőgyűjtő és kb. 40 km mellékgyűjtő hálózat. Ezek átfutási ideje tervezéssel együtt az első kapavágástól az üzembe helyezésig bezárólag kereken négy esztendő volt a hiteles levéltárt adatok alapján. Még mai szemmel nézve is tiszteletre méltó teljesítmény. A csúcsvízmű építését 1959. novemberében határozták el az illetékesek a lillafüredi Palotaszállóban rendezett országos ankéton. Mint már említettem az első építési üteme 50%-os kapacitással az 1975. év végén, tehát az elhatározástól számítva 16 év múlva lépett üzembe. Az ábrák csak a mértékadó kapacitásokat és a tényleges, illetőleg várható maximális fogyasztásokat tüntetik fel. Ezekből ítélve szinte minden nap folyamatosan vízihiánynak kellene lenni, még akkor is, ha tudjuk, hogy az átlagos fogyasztás a csúcsértéknél mintegy 15 000 m

3-rel kisebb. Miért nincs fentiek ellenére állandóan vízhiány? Ennek az a magyarázata, hogy a karsztforrások az év 90%-ában jóval többet adnak a mértékadó hozamnál, esetenként annak többszörösét is. Az időjárás tehát szövetségesünk és nem ellenségünk csak azért, mert időnként a források hozama a mértékadóra csökken és ez véletlenül egybeesik a csúcsigények fellépésével. Gondolom, az időjárást, mint a vízellátást befolyásoló tényezőt is, egyszer már „helyére" kell tenni. Jelenlegi lemaradásunkat és a fejlesztési terveket, lehetőségeket reálisan értékelve nyugodtan állíthatjuk, hogy legalább még 10 évig fogjuk megkülönböztetett figyelemmel kísérni az időjárás mindenkori alakulását. A Csongrádi Vízlépcső beruházása* JURCSEK VIKTOR Országos Vízügyi Beruházó Vállalat 1. A beruházás műszaki leírása 1.1 Általános leírás A Csongrádi Vízlépcső és létesítményei két fő csoportba sorolhatók. A Vízlépcső a Tisza 254,4 fkm-iben létesült (1. ábra) jobb parti átvágásban és rendeltetésének megfelelően magába foglalja a 80,50 m Orsz. és 81,50 m Orsz. szinték között változtatható duzzasztás előállítására szolgáló duzzasztóművet, hajózsilipet, a hullámtéri duzzasztót, a vízlépcsőn átvezető üzemi hidat, a mederés hullámtéri műveket, valamint az üzemelést biztosító parti létesítményeket. A Vízlépcső célszerű műszaki kialakítása lehetővé teszi, hogy később — az igények növekedésének függvényében — a maximális duzzasztás! szint 83,00 m Orsz. szintre emelhető (2. ábra). A Bögevédelem létesítményei a Vízlépcső fölötti szakaszon, a Tisza 275 fkm-ig terjednek és tartalmazzák mindazokat az objektumokat, amelyek a 81,50 m Orsz. szintű duzzasztás miatt szükségesek. Ezek a létesítmények töltéserősítések, belvízrendezési munkák, szivattyútelepek. 1.2 A Vízlépcső műszaki leírása A Vízlépcső a Tisza 254,4 fkm-ben 1 km hosszú jobb parti átvágásban létesül. Ezen a területen a Tisza jobb partján mintegy 4300 ha nagyságú terület, az ún. Alpári öblözet található, melyet a folyó felől a 85,0 m Orsz. koronaszintű alpári nyárigát véd. A Vízlépcső fő létesítményei: — 5X24 m-es nyílású duzzasztómű, — 12X85 m hasznos alapterületű hajózsilip, — hullámtéri duzzasztómű, — meder- és hullámtéri művek, — parti létesítmények. Az átvágással létesített új mederben a hajózsilip a jobb part felőli részen helyezkedik el a felvízben. A 1 Előadásként elhangzott a MHT 1975. május 30-i központi előadóülésén. hajózsilip alsó főjéhez csatlakozik a duzzasztómű. A művet bal part felől terelősziget zárja le. A terelősziget és a bal parti árvízvédelmi töltés között létesül a hullámtéri duzzasztómű. A jobb part és a bal part árvízvédelmi töltés közötti szakaszon a műtárgyak fölött üzemi híd épül. A duzzasztómű 5X24 m-es szabadnyílásból áll és 3,6 m széles mederpillérekkel létesül. A duzzasztóműnyílásók főelzárásai billenőlapos szegmensgátak olajbiraulikus mozgatóberendezésekkel. A főelzárás alkalmas az előrányzott duzzasztás tartására, az üzemi vízhozamok levezetésére, szabályozására, valamint kiemelt állapotban a nagyvizek és az árvizek akadálytalan továbberesztésére (3. ábra). A duzzasztómű 74,20 m Orsz. szintű hidraulikus szelvényű köszöbe jól illeszkedik a Tisza hossz-szelvényébe. Az acélszerkezetű szegmens elzárótáblákat két oldalról, a billenőtáblákat középen, elektroolaj-hidraulikus berendezések mozgatják. A berendezések tápegységei a pillérben helyezkednek el. A munkahengerek a pillérhez és a szegmenskarokhoz, illetve a billenőtáblához és szegmenstáblához csatlakoznak. A duzzasztómű ideiglenes elzárásai a felvízben betétgerendák, az alvízben betéttáblák. Mozgatásukra, elhelyezésükre 2 db 40/10 Mp-os átmenő bakdaru szolgál. A daru acélszerkezetű darupályán üzemel. A duzzasztómű felvízi mederfenékszintje 72,00 m Orsz. szintű, az alvízi meder fenékszintje a 70,20 m Orsz. szinten van. A vízlépcsőhöz a bal parton töltéskorrekció csatlakozik. A hajózsilip — hasonlóan a kiskörei és a törökbecsei — Jugoszlávia — hajózsiliphez — 12X85 m hasznos alapterületű. Az LNHV 83,50 m Órsz. szintű, de űrszelvénykorlátozással lehetséges a 85,40 m Orsz. szintig (10%-os valószínűségű árvíz) a nagyvízi hajózás. A főméretek a IV. osztályú vízi út feltételeinek felelnek meg és az Európa II. uszályok közlekedtetését biztosítják. A felvízi küszöb 76,80 m, az alvízi küszöb 70,20 m Orsz. szintű (4. ábra). A hajózsilip alvízi főelzárása támkapu, olajhidraulikus mozgatással. Felvízi főelzárása felhúzható szegmenstábla egyoldali olajhidraulikus mozgatással. 59