Hidrológiai tájékoztató, 1977

Soltész József: A vízrendezés újabb feladatai

lyezkednek el, ahol a mezőgazdasági termelésre ható természeti tényezők összessége jelentős mértékben korlátozza, illetve kockázatossá teszi a termelésit. Az elmondottakból következik, hogy a termőföldnek, mint az élelmiszertermelés és egyes ipari alapanyagok termelési bázisának megvédése, termékenységének fokozása alapvető népgazdasági érdek. Az ország területének kereken 55%-a hegy- és dombvidék (4,7 millió ha). E területet átszövő kisvízfolyások hossza kereken 25 ezer km. Ehhez kapcsolódnak a nagyrészt mezőgazdasági területen levő lecsapoló gyűjtő és mellékcsatoirnák, lecsapoló árkok. Hegy- és dombvidéki vízgyűjtőinken mintegy 2,0 millió ha kiterjedésű mezőgazdasági művelés alatt álló területet talajpusztulás veszélyeztet. A felszínen elfolyó csapadék okozta termőréteg pusztulása miatt a terméshozamok csökkennek, a termékegységre jutó előállítási költségek pedig növekednek. A síkvidéki vízgyűjtő területek kiterjedése 4,1 millió ha, amely jelenleg 83 belvízrendszerre tagozódik. E belvízrendszerek csatornahálózatának összhosszúsága 36 ezer km. A síkvidéki vízgyűjtő területéből 3,3 millió ha áll mezőgazdasági művelés alatt. Az itt keletkező belvíz — időben és térben elszórtan — kisebb-nagyobb elöntéséket okoz. Szélsőséges esetben az elöntött területek kiterjedése megközelítette az 1 millió ha^t (1940, 1942). A jelenlegi belvízvédelmi rendszer mellett az elöntött területek évi átlagos kiterjedése 120 ezer ha. A vízrendezés újabb irányelvei az elmúlt években alakultak iki. A műszakilag korszerű vízrendszerek alapvető jellemzője a harmonikus egység: a népgazdaság ágazatai, a vízgazdálkodás szakágazatai és az üzemi és nagytérségi vízrendezés elemei között. A múlt század végén széles körben megkezdett hegy- és dombvidéki vízrendezés célja a vízgyűjtőkre hullott csapadék egy részének, a mértékadónak minősített vízhozamnak mielőbbi elvezetése volt. A dombvidéki vízrendezés mai célja a vízgyűjtőre hullott csapadék kártételeinek csökkentése, a csapadékvíz egy részének — lehetőség szerint — helyben! hasznosítása (felszín alatti tározása agro- és ikultúrtechnikai eszközökkel) és a káros vizek rendezett elvezetése vízelvezető-vízszabályozó elemek (befogadó meder, lecsapoló csatorna, felszíni tározó, vízmosáskötés, övcsatorna stb.) létesítésével. Mint ismeretes a komplex vízgyűjtő-rendezés alapfeladatai: a fő- és mellékbefogadók rendezése, ideértve a tározók, tározórendszerek létesítését is, a völgyfenék területi vízrendezése (lecsapolás-talaj csövezés), és a völgyoldalak vízrendezése (vízmosáskötés, övcsatorna, levezetőcsatorna stb. létesítés). A gazdaságossági követelmények nagymértékben befolyásolják egy adott vízgyűjtő komplex rendezésiénél a beavatkozások (létesítmények építésének) sorrendjét. A völgy oldalak rendezése (talajvédő beavatkozás) a nagyobb fajlagos beruházási költségek miatt — általában — csak a vöigyfenéki területek vízrendezése után valósul meg. Gazdasági és műszaki szempontból a fordított sorrend lenne a megfelelő'. 1975-ig a 25 ezer 'km hosszú vízfolyásból kereken 16 ezer km vízfolyást rendeztek. A rendezett vízfolyásokkal érintett ártéri terület kiterjedése 320 ezer ha. Az elmúlt időszakban rendezésre kerültek: a Marcal, a Kapós, a Kerka, a Zala, a Feketevíz, a Pécsivíz, a Bódva, a Ronyva, a Galgia, imikit nagyobb vízfolyások. A síkvidéki vízrendezésinél is jelentős szemléletváltozás következett be. A korábbi egyoldalú belvízelvezetés helyett — napjainkban — a belvízzel való gazdálkodás kerül előtérbe. Ennék megfelelően a síkvidéki vízrendezés (bélvízgazdálkodás) célja hasonló a dombvidéki vízrendezéshez, a talaj számára hasznosítható vizek keletkezési helyükön való visszatartása, a belvizek tárolása, felhasználása, illetve a csapadékkal — lehetőleg a helyszínen — való okszerű gazdálkodás és a kárt okozó vizek rendezett elvezetése belvízrendezési művekkel (csatornahálózattal, stabil-félstabil torkolati és esésnövelő szivattyútelepekkel, szállítható szivattyúkkal stb.). A gazdasági fejlődés üteme szerint nő a belvízgazdálkodás fontossága. Ennék következtében fokozottabb jelentőségű a talajvízszín-szabályozás és a tározó rendszerek fejlesztése. A belvízi főművek fejlesztésének munkái közül jelentősebbek: a Tisza I. és Tisza II. Vízlépcső hatásterületének, a Körösök völgyének és az Alsó-Tisza vidékének, a Hanságnak, a Szigetköznek és a Dunavölgyi Főcsatorna belvízrendszereiben végzett munkák. A vízgazdálkodás általános fejlesztési célkitűzéseivel összhangban mind a dombvidéki, mind a síkvidéki vízrendezések során az elmúlt időszakban jelentős fejlődés ment végbe a tározóépítések területén. A vízrendezési célú tározók a lefolyás-szabályozásra gyakorolt előnyös műszaki és gazdasági hatásuk mellett megteremtik a lehetőségét a különböző vízhasznosításoknak is. Jelenleg a síkvidéki állandó tározók hasznos térfogata 130 millió m

3 és 113 millió m

3 a dombvidéki tározók térfogata. Emellett igen jelentős az időszakos tározók térfogata is. A helyi jelentőségű közcélú üzemi, tanácsi (belterületi) vízrendezési feladatok végrehajtásában kiemelt szerepet töltenek be vízitársulataink, amelyek ma már 7,9 millió ha területen működnek. Eddig mintegy 45 ezer km hosszúságú vízfolyás és belvízcsatorna rendezését hajtották végre. Mezőgazdasági üzemek vízrendezése Az üzemi vízrendezés a vízrendezés alapvető láncszeme, amelv nélkül nem érvényesülhet a főművek, helyi jelentőségű közcélú művek hatásfoka. Az üzemi vízrendezés: hidromeliorációs tevékenységével a meliorációhoz kapcsolódva hozzájárul a termőtalajok termőképességének tartós növeléséhez, és a lefolyás! és tározási viszonyok szabályozásával kialakítja a nagytérségi vízrendezés legfontosabb paramétereit. Ebből következik, hogy a közvetlen gazdasági célok kieléeítésén felül a természeti adottságoktól és a gazdaságossági lehetőségéktől függően ki kéli elégítenie a következő követelményeket is: a felszíni lefolyás szabályozásával (vízgyűjtőterület rendezése, talajhasználat. talajvédelem) és a talaj vízháztartási viszonvainak szabálvozásával a területén keletkezett csapadékvizet a saiát területén optimális mértékben hasznosítsa, továbbá szélsőséges esetekben lefolyásra, tározásra került csHoadékvizeket az üzemen belül úgv fcezelie, hogv azok lebocsátása az üzem területéről csak szabályozott módon és mennyiségben történjék. Közelebbről meevizsgálva a mezőigazdaság vízrendezéssel szemben támasztott igényeit, ismernünk kell, hogy a nagyüzemi mezőgazdasági növénytermesztés alapvető célja a termőhely biológiai és agronómiai eredményeinek fokozása. Ennek egyik feltétele a tenyészidő alatti vízháztartás növénybiológiai igényének kielégítése. Másik feltétele a termőhely agronómiai vízrendezettsége, mely a talaj vízháztartásának a termőképességén keresztül érvényesülő kiegyenlítettségét, mind a túlinedvesedés:, mind a vízhiány csökkentését jelenti. Az üzemi vízrendezési kiindulópontja az üzem, és alapja a termesztés területi alapegységei: — a szántóföldi tábla, legelőszakasz, erdészeti, művelési egység stb., melynek művelése és hasznosítása nem bontható, kezelése nem differenciálható. A táblán belüli kiegyenlített termőképességnek követelménye az iparszerű termesztés felé tolódással nemcsak mennyiségi, de mindinkább minőségi értékmérő is. 28