Hidrológiai tájékoztató, 1976

Csath Béla: Megemlékezés a hajdúszoboszlói hévíz fél évszázad előtti feltárásáról

3. kép. A gödörben összegyűlt hőforrás vize a kitörés után 4. kép. A város által létesített Föveny-fürdő zött a következőket írja: „...a víz alkalikus-jódos-brómos-konyhasós hévíznek minősíthető". Az I. sz. hőforrásnak a város tulajdonába való átengedése első lépéseként a városi képviselő-testület 1925. november 28-i közgyűlésén a 7707/1925—136 kgy. sz. alatt előterjeszti igényét a Pénzügyminisztérium felé, sőt a város „további fúrás telepítéseket is örömmel látja". A Pénzügyminiszter a 128 299/1925. XV. a. sz. alatti leiratában nem zárkózik el a kút átengedését illetően „ha a város az ahhoz szükséges eszközöket biztosítja". A Pénzügyminiszter újabb — 39 231/1926. XV. sz. alatti — leirata az előző leirattal szemben csak kihasználási jogot biztosít 35 évre, 1961-ig. A képviselő-testület a fentebbi feltételeket nem fogadja el, hanem memorandummal fordul a Miniszterelnökhöz „a hőforrás kedvező feltételekkel való átadására". Ezen előzetes tárgyalások után Pénzügyminiszter 82 219/1926. XV. sz. alatti leirata alapján Hajdúszoboszló városának bérbe adta 99 évre a gáz- és gyógyvíz kihasználása céljából a kutat. Ez az I. számú hőforrás engedélyokirata, amelyet a képviselő-testület névszerinti szavazással fogadott el. A hajdúszoboszlói fürdő kialakulása Mint láttuk, a város vezetői a hévíz ésszerű felhasználása érdekében mindent megtettek eddig is: előkészítették egy fürdő építését. Az első fürdőt, a Fővényfürdőt (4. kép) 1927-ben építette a város. 1928-ban épült fel egy 2575 m

2 alapterületű 50x51,5 m-es vasbeton medence. Alig van rá példa, hogy egy fürdő híre és látogatottsága olyan robbanásszerű gyorsasággal terjedt volna, mint a hajdúszoboszlói fürdőé. Ez évben a fürdőzők száma 93 600 fő volt. A Hajdúszoboszló—II. sz. fúrást 1926. április 21-én kezdték meg. Az újabb fúrás célja volt, hogy a már feltárt gázos vízszintek alatti rétegeket megvizsgálják és ott esetleg jelentősebb gáz- és olajtároló formációkat fedezzenek fel. A fúrást 1930. július 7-én 2032,92 m-es mélységben fejezték be. Ez Európában, mint Faller főmérnök is melítette, akkoriban a második legmélyebb fúrás volt. Európában akkor a legmélyebb fúrás a felső-sziléziai Czuchow II. kőszénkutató fúrás volt 2240 m talpmélységgel. Ezt 1908—1909-ben gyémántmagfúrással mélyítették. E fúrás akkor nemcsak Európában, de az egész világon a legmélyebb fúrás volt. A kútkiképzés és rétegvizsgálatok 1931. szeptember l-ig tartottak, amikor is a kút teljesítménye 1250 l/min 78 °C-os víz és napi 3600 m

3 gáz volt. Amint Finály Lajos vegyvizsgálata napvilágot látott — mely szerint organikus anyagok meglehetősen nagy mennyiségben foglaltatnak az élénk bitumenes vízben — a város képviselő-testületi közgyűlése azonnal napirendre tűzte a II. sz. gázoskút megszerzésének kérdését. 1931. október 12-én tárgyalta a két kút vizének gyógyvízzé való nyilvánításához szükséges tennivalókat (14 795/1931—245. sz. kgy.), majd felterjesztésben kérte a Pénzügyminisztert, hogy a II. sz. kút hasznosítását a város közönségének engedje át (1932. február 11. 4131/1932—83. sz. kgy.). 1931-ben épült fel az 50x50 m-es nagy medence és a pihenő. Ugyanezen évben épült fel a pályaudvar mellett a MÁV gázsürítő telep. Kifutottak az első gázszállító vagonok. 1932 tavaszán Hajdúszoboszló váratlan versenytársaként jelentkezik Debrecen városa. Április elején fejeződött be a Debrecen I. sz. hévízkút fúrása és kiképzése. A város vezetősége Vásáry polgármester vezetésével költséget nem kímélve nagyszabású fürdőt építtet és minden erővel igyekszik Hajdúszoboszlót háttérbe szorítani. Egyik napról a másikra elkészült a debreceni villámos-vasút vonalának meghosszabbítása az új nagyerdei fürdőig. A MÁV viszont megszüntette Debrecenből a nyári időszakban Hajdúszoboszlóra járó fürdővonatot. Ezzel megkezdődött „Hajdúszoboszló regényes harca", ahogy az Új Nemzedék 1935. július 24-i számában olvashatjuk. Nem engedélyezték a Debrecen és Hajdúszoboszló közötti autóbuszjáratokat sem. A képviselő-testület a továbbiakban kéri a Pénzügyminisztériumot (4131/1932—83. sz. kgy. jk.), hogy a városban állami költségen még egy harmadik fúrást is létesítsenek. A létesítendő fúrásnak mind gázenergiája, mind pedig a nyerendő forrásvíz a város tulajdonát kékező gyógyfürdő nagyobb arányú kiépítését és újabb ipari vállalatok létesítését tenné lehetővé. (A Hajdúszoboszló—III. sz. kút fúrására 1941—42-ben került sor.) A Pénzügyminiszter 27 869/XV. a—1933. sz. alatt kiadta a II. sz. hőforrás engedélyokiratát. A város egyre nehezebb helyzetbe került, az adósságokat törleszteni kellett, amellett egyre sürgetőbbé váltak az újabb beruházások. A „mesterséges" elnyomás ellenére 1935-ben 60%-kal emelkedett Hajdúszoboszló fürdővendégeinek a száma. A vendégeket szálloda hiányában magánlakásoknál tudták csak elhelyezni. Későbbi kutatások a hajdúszoboszlói területen „A magyar földgáz használatáról" 1935. november 15-én kelt jelentésében Vitális István a hajdúszoboszlói fúrásokról úgy ír, hogy a kis mennyiségű földgáz is csak technikai beavatkozással termelhető ki. Az első két fúrás mellett 1941—42-ben lemélyített harmadik fúrás is szolgáltatja a fürdőkombinát vizét és a házi szolgálatra felfogott gázt. Nagyobb mennyiségű, ipari jelentőségű gázkészletet azonban ezek a fúrások nem tártak fel. 47