Hidrológiai tájékoztató, 1976

Szlávik Lajos: A Körösök 1974. évi árvizének hidrológiai vizsgálata

„Üj földgáz-telepek kutatása Magyarországon" címmel Kertai György főgeológus az alábiakat közölte: „Az ország nehéz energiahelyzetére való tekintettel és figyelemmel arra a fordulatra, mely az energiabázis terén világszerte bekövetkezett, a földgázkutatás fokozására hívták fel a figyelmünket. 1957-ig a nagyalföldi területen jelentős szénhidrogénkincset nem találtak". Az 1957-ben feltárt kabai szénhidrogén-előfordulások alapján kialakult újabb rétegtani és szerkezeti megismerés mérlegelése folytán szükséges volt újra visszatérni a Hajdúszoboszló környéki területre, amikor is az 1956-ban lemélyített fúrás is csak vizes rétegeket harántolt. Az 1958-ban végzett szeizmikus mérések alapján a boltozattetőre telepített kutatófúrás — a Hsz—2. — a kréta-paleogén flis kifejlődésű képződményekből és a pannóniai emelet homokkőrétegeiből ipari jelentőségű, jó minőségű szénhidrogéngázt szolgáltatott. A Hsz—2. volt a hajdúszoboszlói gázmező felfedező fúrása. Ezzel kezdetét vette a szénhidrogén-tároló képződmények további kutatása, melyek során az ország jelenlegi legnagyobb földgáz-előfordulása vált ismertté. Befejezés A hajdúszoboszlói gyógyfürdő hazánk legkorszerűbben felszerelt gyógyfürdőjévé vált és megvalósult a gyógyulni vágyók és a gyógyítani akarók vágya: kulturált körülmények között pihenni, gyógyulni és gyógyítani. E történeti visszapillantással emléket kívántam állítani Faller Gusztáv oki. bányamérnöknek is, aki elnyűhetetlen buzgalommal és kitartással fáradhatatlanul vezette a két hajdúszoboszlói fúrás műszaki munkálatait, kisded fúrós csapatával. Az eredmény meg lett, először a 76 °C-os forró víz, melynek a híre bejárta a világot, másodszor a több mint két km-es második fúrás, melyhez semmi előgyakorlat nem volt, minden problémát a fúrással kapcsolatban neki kellett megoldani. Az biztos, hogy Faller Gusztáv bányamérnök, fúrómérnök örökre beírta nevét Hajdúszoboszló történetébe és szép lenne, ha a Pávai Vajna Ferenc emlékét megörökítő tábla mellett Faller Gusztáv bányamérnök nevét megörökítő tábla is helyet kapna. IRODALOM Bodnár J.: A hajdúszoboszlói hévíz kémiai összetétele. Orvosi Hetilap, 40. 1342—1343. 1938. Bühm F.: Ásványolaj- és földgázbányászat Magyarországon. Bányászati és Kohászati Lapok, 1939. 9. sz. 153—165. Dalmady Z.: A hajdúszoboszlói mélyfúrás hévizének orvosi használhatóságáról. Természettudományi Közlöny, 1926. I.. 56—61. Emszt K.: A hajdúszoboszlói fúrás előzetes vizsgálatának eredményei. Hidrológiai Közlöny, 1924—26. IV—VI. k. 65—66. Magyar Országos Levéltár 2—216. Bányakapitánysági anyag. Papp S.: A magyarországi kőolaj- és földgázkutatás története az utolsó 60 év alatt. Kézirat 1965. 292 old. + 1 térkép. (Magyar Olajiparj Múzeum archívum, Gyulay-féle iratok IV. 4.) Schafarzik F.: A hajdúszoboszlói II. sz. állami mélyfúrásról. Földtani Közlöny, 1924—26. 15—16. sz. 1—16. Schafarzik F.: A hajdúszoboszlói mélyfúrásról. Természettudományi Közlöny, 1926. II. 49—55. Schmidt E. R.: A kincstár csonka-magyarországi szénhidrogénkutató mélyfúrása. M. Kir. Földtani Intézet Évkönyve, XXXIV. k. 1939. A Körösök 1974. évi árvizének hidrológiai vizsgálata SZLÁVIK LAJOS Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság, Gyula A Körösök a Tisza hazai mellékfolyói között közismerten szélsőséges vízjárásukról; a váratlanul, egyik napról a másikra kialakuló árhullámok gyakran teszik próbára az ezen a tájon élő és dolgozó embereket. Az elmúlt 60 évben a Fehér-Körösön 165, a Fekete-Körösön 127, a Sebes-Körösön 87 és a Berettyón 115 olyan árhullámot tartunk számon, amely a mederből kilépett, meghaladta az I. árvízvédelmi fokozat szintjét és védelmi munkákat igényelt. A Körösök vízjárása a közelmúltban különösen hevesen, szélsőségesen alakult. Az elmúlt 8 évben itt 3 esetben is jelentős árvízi események zajlottak le, a levonuló árhullámok tetőzései újra és újra meghaladták az eddigi maximális vízállásokat. 1966 februárjában a Fehér-Körösön Románia területén történt töltésszakadáson kitört víz magyar területen elöntötte a két Körös közötti deltát; a Berettyón jeges árvíz vonult le és okozott töltésszakadást. 1970 júniusában a Körösök csaknem teljes magyarországi szakaszán LNV alakult ki; román területen ekkor is töltésmeghágás és gátszakadás volt. 1974. júniusában ismét a figyelem középpontjába került a Körösök vidéke. Ismertetésünkben ennek a árvíznek a hidrológiai kérdéseivel foglalkozunk. 1. Az árvíz keletkezése Az 1973. év végi — 1974. év elejei csapadékszegény időjárás májusban gyökeresen megváltozott; a Körösök vízgyűjtőjét sorozatos esőzések áztatták. Három hónap alatt a hegyvidéken a csapadékos napok száma meghaladta a 60-at, a csapadék mennyisége pedig helyenként az 500—700 mm-t. 1974. június—júliusában öt nagyobb csapadékhullám érte a Fehér- és a Fekete-Körös vidékét, amelyek mindegyike árhullámot váltott ki a folyókon (1. táblázat). Az öt csapadékhullám közül az első feltöltötte a vízrendszer medreit, a második okozta a minden eddigit felülmúló tetőzési magasságú és hevességű árhullámot. A további árhullámok önmagukban már nem jelentettek nagyobb veszélyt, de igen-igen megnehezítették a védekezők munkáját, a megnyitott töltések helyreállítását. Az 1970. évi júniusi törvizzel való összehasonlítás azt mutatja, hogy áz 1974. évi csapadék sem maradt el a négy évvel előbbitől, — akkor 4 nap alatt 50—90 mm, 1974-ben 5—6 nap alatt 50—130 mm hullott, de sokkal szeszélyesebb területi eloszlásban; vagyis az árhullám rendkívüliségét kiváltó döntő ok — a csapadék — fennállt. 2. Az árvíz lefolyása A Fekete-Körösön június 7-én megindult árhullám az anti vízmércénél 710 cm-rel, Remeténél 586 cm-rel tetőzött, a Fehér-Körösön az ugyanebből a csapadékból származó árhullám Gyulánál 410 cm-es szintet ért el és zavartalanul levonult (2. táblázat). Ezután június 12-ig tartó gyors apadás következett, azonban a június 11-én megindult esőzés hatására 48