Hidrológiai tájékoztató, 1976

Dr. Faludi Gábor: Türr István és a vízgazdálkodás (Születésének 150. évfordulójára)

lődés fokozott ellentmondásait, buktatóit. A kedvezőtlen tapasztalatok ösztönözték arra, hogy széles körű szervező munkába fogjon a gazdasági élet fellendítése érdekében. Sokirányú és több évtizedes hazai munkásságának centrumában a gazdasági kérdések álltak. Különösen figyelemre méltó korszerű komplex vízgazdálkodási szemlélete, a magyar vízgazdálkodás fellendítése érdekében kifejtett sokirányú szervező és propaganda munkája. Széchenyihez hasonlóan azon volt, hogy a külföldön szerzett tapasztalatokat hazája gazdasági és kulturális fejlesztésére használja. Gazdaságpolitikai nézeteit azok a tanulmányai, előadásai mutatják, amelyeket a hitelélet, a csatornaépítés, az öntözés, a vízi közlekedés, az utak fejlesztéséről, a magyar mezőgazdaság létfontosságú problémáiról és a mezőgazdaság fellendítéséről írt, illetve tartott. Türr István 1868-ban (március) Sayn francia mérnökkel beutazta az egész Bácskát, majd 1869 tavaszán Caramorra olasz mérnökkel újabb körutat tett ugyanott. A látottak hatására széles körű szervező munkába kezdett a Ferenc-csatorna rekonstrukciója és bővítése érdekében. Caramorra olasz mérnök kijelölte a csatorna-vonal helyét, melyet Klasz Márton kir. építészeti felügyelő vezetése alatt vettek föl, aki a tervet is elkészítette. 1869 őszén Caramorra újból bejárta a vonalakat és az újonnan ásandó csatorna kiviteléhez kedvező véleményt adoft. Ehhez az is hozzájárult, hogy a pénzintézetek a magyar és olasz mérnökökön felül egy holland mérnökkel is megbíráltatták a tervet. Lawson John főmérnök jelentésében 1871. május 19-én a véleményét az alábbiakban összegezte: „Türr tábornok által tervezett és építendő tápcsatornát Bajától Bezdánig a helyszínen műszakilag megvizsgáltam és tökéletesen jónak találtam . .. átgondolt és tanulmányozott terven alapszik. .." Ezt követően kötött Türr szerződést a csatorna bővítésére, építésére, „miután az 1870. XXXIV. törvénycikk a fenn említett csatornaüzletének átruházását és a csatorna átalakítását, valamint az engedélyokmánynak az engedélytkérő részére leendő kiadatását elrendelte." Adatok az öntözéshez c. 1871 februárjában írt cikkében Türr több külföldi ország, Spanyolország, AlsóAusztria és mindenekelőtt India tapasztalatait, öntözéssel kapcsolatos eredményeit ismertette és elemezte, különböző tanulmányok, cikkek és személyes benyomások alapján. A cikk befejezéseként véleményét az alábbiakban summázta: „Magyarországon... két bajban szenvedünk, vagy vízben úszunk mint jelenleg, vagy minden elszárad vízhiány miatt." Az indiai csatornák tapasztalataira többször is visszatért. Közreadta Cotton tábornok ezzel kapcsolatos tanulmányát. Elemezte az angol, olasz és amerikai tapasztalatokat, a holland védműveleteket, a magyar folyószabályozás korábbi történetét, fokozott figyelemmel több esetben is foglalkozott a francia vízgazdálkodási tapasztalatokkal. így pl. 1875 májusában „A csatornázási ügy Franciaországban" címmel részben saját véleményét közölte, részben egy francia országgyűlési szakértői bizottság jelentését, melyet az állammérnökökből alakított műszaki tanács és a Francia Tudományos Akadémia is megtárgyalt. Mind a külföldi, mind a korábbi hazai tapasztalatokat az illetékes vezető szervek és a közvélemény figyelmébe ajánlotta olyan összehasonlításokkal és következtetésekkel, melyek az adott konkrét sajátos magyar viszonyoknak felelnek meg. A Türr által megvalósítandó csatornák a közlekedés mellett az öntözéses gazdálkodás, a belvízmentesítés és a vízháztartás megjavítását is eredményezték volna. Különösen fontosnak tartotta a csatornázást a mezőgazdasági termelés előmozdítása érdekében. Ezzel kapcsolatban 1876 őszén a Béga-csatorna és általában a csatornaépítés ügyében elmondott beszédében befejezésül hangsúlyozta: „ ... azért üdvözlöm Önöket, hogy e téren eréllyel iparkodnak a Béga csatornát oly állapotba hozni, hogy az a hajózást és ipart nemcsak minden körülmények közt biztosítsa, de szárazság idején e csapást öntözés által ellensúlyozza, hogy így a birtokok termelése és az ipar kifejlődése által úgy a magán, mint az állami jólét biztosítva legyen. Mert ha nem terem semmi, akkor tönkre jut a birtokos, és vele együtt az állam, azért legyen jelszavunk: mindent megtenni a mezőgazdaság és ipar emelésére és azok tényezőinek megteremtésére." E problémára később is viszatért. 1878 tavaszán nagyszámú és tekintélyes közönség előtt az országos gazdasági egyesület jószágigazgatási és vízhasznosítási szakosztálya rendezésében előadást tartott. E beszéd Türr világos és egyértelmű komplex vízgazdálkodási szemléletének bizonyítéka. Különösen figyelemre méltó volt a belvizek levezetésével és az öntöző- és hajózó csatornák építésével kapcsolatos korszerű szemlélete: „... én nemcsak Olasz-, hanem a nálunk sokkal ridegebb éghajlatú Poroszországban, Ázsia és Afrikában tapasztaltam az öntöző csatornáknak a mezőgazdaságra való üdvös hatását. Ha az adóalapot nem akarjuk megbénítani — hangsúlyozta — még két művelet van, melyet meg kell csinálnunk. Az egyik a belvizeknek levezetése, a másik, hogy avval összekötve amennyire csak lehet öntözési és hajózási csatorna létesíttessék... a két factort, bármily módon és áldozatokkal meg kell teremtenünk a vizek levezetését és az öntözést (igaz). ... Egy ínséges év többet visz el, mint két nagy háború. ... Van egy más körülmény is, mely bennünket földmívelésünk javítására és a climaticus szélsőségektől való megóvásra sarkal... vetélytársaink. Ha két ilyen hatalmas versenytárssal (az orosz és az amerikai búza — szerző) állunk szemben, nem szabad megállapodnunk, mert a megállapodás hátrálás (helyeslés), hanem meg kell tenni mindent, hogy mezőgazdaságunk versenyképes legyen." Türr, miután sokan kételkedtek az országban az öntözés eredményességében, Gonda mérnök tanulmányaira hivatkozva a tények sokaságát sorolta fel az öntözés hasznosságának és eredményességének bizonyítása mellett. Hangsúlyozta, hogy a szorgalmas öntözés csak gondos megművelés és kellő trágyázás mellett hozhat kedvező eredményt. 1879-ben — a szegedi árvízkatasztrófa évében — több alkalommal beszélt; március 9-én a vízről, mint éltető és romboló elemről, november 23-án a vízi utakról. Közben emlékirattal fordult a kormányhőz. Egyre szuggesszívebben akarta magával ragadni és megnyerni a kövéleményt a vízgazdálkodással kapcsolatos problémák előmozdítására. Rámutatott, hogy a Bánság felvirágzását mindenekelőtt a Béga csatornának köszönhette, hiszen a „hercegi" mocsarak helyén gazdag termőföldek lettek. Az alsó Bácska meggazdagodása, virágzóvá tétele döntő mértékben a Ferenc-csatorna létrehozásának volt a következménye. Hangsúlyozta, hogy a csatornák, amelyekre nagy szükség van „kivihetők akarat és együttműködés által". Amerika és Anglia eredményeit idézte ösztönző példaként. A közvéleményre jelentős hatást gyakorolt — 1879 november 23-án elmondott — beszédét így fejezte be: „Nem tengerentúli expedícióra hívom én fel Önöket, hanem a tenger által adományozott földünk, hazánk és országunknak a mezőgazdászat, ipar és kereskedelem terén virágzóvá tételére. Ha azt akarjuk, hogy az isten segítsen, kezdjünk magunkon segíteni." 3. Türr a vasútépítési láz közepette a két közlekedési eszköz — vasút és víz — kölcsönösségéről és az építés optimálisabb arányairól beszélt. A Béga-csatorna kérdésében mondott beszédében hangsúlyozta: „Ezzel én nem azt akarom mondani, hogy nem kellett volna vasutakat építeni, de igenis lehetett, kellett is volna némely vasutak helyett csatornákat építeni, némelyeket pedig kiegészíteni, hogy céljuknak megfelelhessenek." 1868-ban Türr előterjesztést tett az Adriai tenger és a magyar Dunavölgy közötti közlekedés megteremtésére. Erre a problémára később is visszatért, több előterjesztést juttatott el a kormányhoz. E tárgyban a fent 6