Hidrológiai tájékoztató, 1976

Dr. Faludi Gábor: Türr István és a vízgazdálkodás (Születésének 150. évfordulójára)

említett első előterjesztése azt mutatta, hogy felismerte az ország fejlődésének elmaradottságát és az általános gazdasági élet fellendítésének szükségességét. „Tény az, hogy hazánk közlekedési eszközök dolgában a nyugati polgárosodás mögött nagyon is hátra maradt. Nálunk minden kő vasutat és csatornát kiált segítségre. Hogy tehát a körülmények és a politikai vagy a nemzetgazdászati conjunktúrának netalán kedvezőtlen alakulása készületlenül ne érjen, szükséges minden vasúti és csatornázási hálózatunkat gyorsan, erélyesen és ésszerűen megállapítanunk, mert bizonyos az, hogy egy nemzet hatalma és befolyása nem attól függ, hogy váljon a közállam erszénye megtelt-e, hanem ama befolyás mindig biztosabban azon mérték szerint ítélhető meg, mely polgárainak középarányban vett jólétét jelzi." Türr a közlekedés és szállítás mellett állandóan hangsúlyozta a csatornázás egyéb összetevőit is, mindenekelőtt a mezőgazdasági termelés fellendítésében betöltött szerepét. Egyik tanulmányában különösen a földjavítással hozta összefüggésbe a csatornázást. „A szántóföldeinken eszközlendő fokozott és állandóan intenzívebb termelés, új művelési telepek előteremtése puszta mezőkből és bűzhödt mocsárokból, a művelés nemeinek fölcserélése, a kizsarolt szántóföldeknek legelőkké és rétekké való átváltoztatása csakis csatornázás és öntözés által (Türr kiemelése) létesítendő. És ha az egyszer megvalósul, nemcsak kedvesebbé varázsolja a tágas róna képét, de a termelés fokozása által jelentékenyen megjavítja a földmíves, sőt a többi néposztálynak is mostani szomorú anyagi helyzetét." A jórészt külterjes, monokulturális (kenyérgabona) Magyarországon mindenekelőtt a természetes nagy folyókat, a Tiszát, a Dunát, a Drávát, a Szávát kell úgy összekötni, hogy e hajózható csatornarendszer áthálózza az egész országot és elősegítse azt, hogy a magyar kenyérgabona olcsó és gyors szállítás következtében az amerikai és az olasz gabona előtt jelenjen meg a Nyugat-európai piacon. 1879-ben Türr ismételten részjetes emlékiratot terjesztett a kormányhoz. Ebben az 1868ban javasolt Duna-adriai csatorna megvalósításától ideiglenesen elállt, az ország pénzügyi helyzetéből kiindulva a kevesebb anyagi befektetéssel rövid idő alatt kiépítendő hajóutak létesítését javasolta: a Dunát a Szávával összekötő Vukovár—samaci csatornát; a felső Száva hajózhatóvá tételét Samactól a Kulpa folyó betorkollásáig, onnan Károlyvárosig (esetleg Kulpa Bródig, ahonnan a fiumei vasút szállítaná tovább az árukat). A kormány egy öttagú szakbizottságot küldött ki Türr javaslatának tanulmányozására. E bizottság Türr javaslatát megerősítve állást foglalt az emlékiratban foglaltak mellett, mindenekelőtt a víziúthálózat fejlesztése érdekében egy állandó vízi alap létesítését szorgalmazta. 4. Türr az ország gazdasági életének fellendítését nem tartotta lehetségesnek a nevelés, a közművelődés fejlesztése nélkül. Komoly szervezőmunkával és nem kis anyagi áldozatokkal 1868. október 20-án Baján megalakította a Népoktatási Kört és előadásával megkezdődött a hazai felnőttoktatás. Az 1870-"ben létrejött Központi Népoktatási Kör elnökeként évtizedekig országosan is jelentős tevékenységet fejtett ki. A gazdaság, a kultúra egységességét és kölcsönhatását vallotta. 1878 tavaszán — fentebb idézett beszédében — az egyik képviselőt bírálva ezzel összefüggésben így szólt: „ ... Csak sajnálni lehet amit Zsedényi Ede képviselő úr az országgyűlésen mondott, hogy aki ma a nevelésre és közlekedési eszközökre akar pénzt kiadni, lehet kedélyes cosmopolita, de nem jó hazafi. Én pedig azt mondom, hogy aki a nevelésre és a közgazdaságra szükséges befektetéseket elhanyagolja, azon jó hiedelemben élhet, hogy megtakarításokat eszközöl, de ezen jó hiedelmével az ország jövőjét és létét ássa alá. (Élénk helyeslés.)" 1880. november 16-án előadást tartott Franklin Benjámin életéről. Előadásában jórészt saját erkölcsi-emberi nézeteit foglalta össze hangsúlyozván a munka, a szorgalom szükségességét és becsületét, majd így folytatta: „Nálunk, ha valakivel legalább fél órát el nem beszél az ember mindenféle üres dolgokról, sértve érzi magát az illető, pedig épen nálunk volna legnagyobb szükség a dologhoz látni, s hogy a munkák után fennmaradó időt önmívelésünkre fordítsuk." Türr 1896-ban a tudomány, a kultúra eredményeinek közérthető ismertetése, népszerűsítése érdekében megszervezte a Corvina Társulatot. Olcsó kiadványaik jelentősen segítették az alakulóban levő népkönyvtárakat. 5. Türr István a múlt század második felének egyik legérdekesebb, legszínesebb, sokoldalú, nagy nemzetközi tekintéllyel és kapcsolatokkal rendelkező, a magyar nemzeti történelem eddig kellően fel nem fedett alakja. Tevékenysége azt mutatja, hogy lényegében reálisan ismerte fel az ország bonyolult gazdasági, politikai, kulturális helyzetét és sokoldalú munkásságával jelentős kapcsolatok és nemzetközi látókör birtokában bátor gondolkodóként, kivételes képességű szervezőként annak minden oldalú fejlődését kívánta előmozdítani. A reális helyzetfelismerést tükrözte Türr hazai gazdaságpolitikai koncepciója: a nemzetközi tapasztalatok és erőforrások felhasználásával a belterjesség irányába fejleszteni a magyar mezőgazdaságot; gazdaságosabbá tenni a termelést; növelni a termelékenységet; versenyképesen kijutni az európai piacra; kiszabadulni abból a helyzetből, amely Magyarországot gazdaságilag Ausztriának szolgáltatja ki. Ennek szolgálatába állítani a hitel-, a pénz-, az adópolitikát és a vízgazdálkodást. A sajátos és bonyolult történelmi helyzetben az ország gazdasági életét a kapitalizmus irányába előrevivő termelőerők fejlesztése alapvető nemzeti érdekeinkkel találkozott. Ennek felismerése, az érdekében kifejtett széles körű és sokirányú szervező- és propagandatevékenység gazdag nemzetközi tapasztaltainak és kapcsolatainak önzetlen felhasználása Türr István elévülhetetlen történelmi érdeme. Türr tetteit közgazdasági szemlélete határozta meg, melyet döntően a gyakorlati szükségletek igényei, problémái motiváltak és az élet változó dinamikája hatott át. Munkamódszerének fő jellemzője a problémák előzetes, elmélyült tanulmányozása, különösen a közgazdasági tényezők elemzése, a megoldáskeresés, a gyors döntés, a bátor vállalkozás volt. Nézőpontjának centrumában összekapcsoltán jelentkezett a pénzügy és hitel, valamint a mezőgazdaság, a vízgazdálkodás és a közlekedés. A kiegyezés korában hazatérése után szinte társ nélkül vívta hosszú, szívós és sajnos sok tekintetben hiábavaló harcát a bürokratizmussal, a korrupcióval. Küzdött a közömbösség, értetlenség megszüntetéséért, hogy híveket, pártolókat szerezzen törekvéseinek. Meggyőződéssel hangsúlyozta, hogy „a csatornázás és öntözés ügye nálunk életkérdés." Türr a magyar reformkor szülötte, a szabadságharcok hőse, a nemzetközi és a magyar történelmi fejlődés nehéz, bonyolult időszakának tevékeny részese. A nemzetközi és a hazai haladást szolgáló tettei, merész vállalkozásai, széles látóköre nagy tekintélyt szereztek nevének. A bátor katona a gazdaság, a kultúra, a béke munkása lett, cselekvő internacionalista és tenni kész hazafi. Életműve nem mentes az ellentmondásoktól, a merész álmoktól, esetenkénti utópisztikus, illuzórikus törekvésektől, több mozzanatában vitatható. Az kétségtelen, hogy nagy egyénisége az olasz szabadságharcnak, a nemzetközi diplomáciának és békemozgalomnak, a magyar közművelődésnek és nem utolsósorban a nemzetközi és a magyar vízgazdálkodásnak. Születésének 150. évfordulóján megtisztelő kötelesség, hogy a gazdag, összetett — ellentmondásokat is hordozó — életmű maradandó értékeit a történelmi objektivitás és folytonosság talaján feltárjuk és méltóképp értékeljük. Dr. Faludi Gábor 7