Hidrológiai tájékoztató, 1976

Dr. Faludi Gábor: Türr István és a vízgazdálkodás (Születésének 150. évfordulójára)

Türr István és a vízgazdálkodás (Születésének 150. évfordulójára) Türr István 1825—1908 1. A nagy francia forradalom nemzeti öntudatra éb­resztette Európa népeinek többségét, köztük a magyar­ságot is. A XIX. század első évtizedeiben a magyar nép is megindult a nemzeti öntudatra ébredés útján. Ebben a történelmi atmoszférában indult Türr István pályája. Hosszú élete — Baja, 1825. augusztus 11—Bu­dapest, 1908. május 3. — az európai és a magyar tör­ténelmi fejlődés sajátos, nehéz, bonyolult időszakát fogta át. Türr István 1842-ben a Pécsett állomásozó 52. gya­logezred önkéntes katonája lett. Az 1848-as forradalmi események kapcsán csapattestével Lombardiába vezé­nyelték, ekkor már hadnagy. Rokonszenvet érzett az olasz nép szabadságharca iránt, ezért 1849-ben több társával átszökött az olaszok ellenőrzése alá tartozó piamonti területre. Itt megbízást kapott az olaszországi magyar légió megszervezésére és vezetésére. Közben mint katonaszökevényt az osztrák hatóságok halálra ítélték. Minden módot igyekezett felhasználni arra, hogy csapatával hazájába térjen vissza és ott közvet­lenül nyújtson segítséget a szabadságért folyó küzde­lemben. A sikertelen kísérletek után Svájcba ment, ahol értesült a világosi fegyverletételről. Néhány évre London volt ezután tevékenységének színhelye, ahol tőzsdeügynökként dolgozva gazdag pénzügyi-közgazda­sági ismeretekre tett szert. A krími háború idején sze­repet vállalt az angol—török hadseregben, majd részt vett a cserkeszek szabadságharcában. 1855-ben az an­gol kormány megbízásából Romániába ment, ahol az osztrák hatóság letartóztatta, majd a korábbi halálos ítélet végrehajtásának szándékával Bécsbe vitték. Az ítélet végrehajtásától csak Viktória angol királynő köz­belépése mentette meg. A következő év — 1856 — Türr tevékenysége és ké­sőbbi életútja szempontjából döntő fontosságú volt: Konstantinápolyban megismerkedett Ferdinánd Les­seps mérnökkel. E városban teremtette meg kapcso­latait a magyar emigráció több tagjával — Klapka, Kossuth, Teleky — és vállalt bonyolult közvetítő sze­repet. Nem szakadt meg összeköttetése az olasz forra­dalmárokkal sem, tevékeny résztvevője lett az olasz egyesítési mozgalomnak. Garibaldi közvetlen munka­társa, a marsalai 1000-ek egyike, Nápoly kormányzója volt. Érdemeiért altábornagyi rangot kapott. Nemzet­közi hírnevét az olasz nép szabadságharcában és az egységes Olaszország megteremtéséért folytatott küz­delem élvonalában vállalt szerepe alapozta meg. Az olasz nép ma is nagy nemzeti hősei egyikeként tisz­teli. Az olasz kormány megbízásából több diplomáciai ügyben járt el. 1861-ben feleségül vette III. Napoleon császár uno­kahúgát Wyse-Bonaparte Adélt. Párizsból nagy figye­lemmel kísérte a magyar emigrációnak az ország fel­szabadítására irányuló mozgalmait, közvetített az ola­szok, németek és franciák között. Politikai-diplomáciai munkásságának főbb területei: kereste a „keleti-kérdés" békés megoldásának lehető­ségeit; felvetette az Európai Egyesült Államok gondo­latát; elnökletével ülésezett a III. nemzetközi béke­kongresszus (Budapest, 1896); tárgyalásokat folytatott a nemzetiségek képviselőivel. Közben a Szuezi-csatorna elkészítésének sikere Türrt is nagy nemzetközi vízügyi vállalkozások szervezésére ösztönözte. 1876-ban meg­kapta a kolumbiai kormány engedélyét a Darien föld­szoros átvágására (a későbbi Panama Részvénytársaság Lesseps elnökletével), majd 1881-ben a görög kormány engedélyét a Korinthusi-csatorna létesítésére és üzemel­tetésére. 2. Az 1867-es kiegyezés amnesztiát hozott Türr számára is. Hazatérve tanulmányozta az itthoni gazdasági vi­szonyokat. Tapasztalta az ország nagyfokú gazdasági­kulturális elmaradottságát, a meggyorsuló korai fej-

Next

/
Oldalképek
Tartalom