Hidrológiai tájékoztató, 1976

Dr. Faludi Gábor: Türr István és a vízgazdálkodás (Születésének 150. évfordulójára)

Türr István és a vízgazdálkodás (Születésének 150. évfordulójára) Türr István 1825—1908 1. A nagy francia forradalom nemzeti öntudatra ébresztette Európa népeinek többségét, köztük a magyarságot is. A XIX. század első évtizedeiben a magyar nép is megindult a nemzeti öntudatra ébredés útján. Ebben a történelmi atmoszférában indult Türr István pályája. Hosszú élete — Baja, 1825. augusztus 11—Budapest, 1908. május 3. — az európai és a magyar történelmi fejlődés sajátos, nehéz, bonyolult időszakát fogta át. Türr István 1842-ben a Pécsett állomásozó 52. gyalogezred önkéntes katonája lett. Az 1848-as forradalmi események kapcsán csapattestével Lombardiába vezényelték, ekkor már hadnagy. Rokonszenvet érzett az olasz nép szabadságharca iránt, ezért 1849-ben több társával átszökött az olaszok ellenőrzése alá tartozó piamonti területre. Itt megbízást kapott az olaszországi magyar légió megszervezésére és vezetésére. Közben mint katonaszökevényt az osztrák hatóságok halálra ítélték. Minden módot igyekezett felhasználni arra, hogy csapatával hazájába térjen vissza és ott közvetlenül nyújtson segítséget a szabadságért folyó küzdelemben. A sikertelen kísérletek után Svájcba ment, ahol értesült a világosi fegyverletételről. Néhány évre London volt ezután tevékenységének színhelye, ahol tőzsdeügynökként dolgozva gazdag pénzügyi-közgazdasági ismeretekre tett szert. A krími háború idején szerepet vállalt az angol—török hadseregben, majd részt vett a cserkeszek szabadságharcában. 1855-ben az angol kormány megbízásából Romániába ment, ahol az osztrák hatóság letartóztatta, majd a korábbi halálos ítélet végrehajtásának szándékával Bécsbe vitték. Az ítélet végrehajtásától csak Viktória angol királynő közbelépése mentette meg. A következő év — 1856 — Türr tevékenysége és későbbi életútja szempontjából döntő fontosságú volt: Konstantinápolyban megismerkedett Ferdinánd Lesseps mérnökkel. E városban teremtette meg kapcsolatait a magyar emigráció több tagjával — Klapka, Kossuth, Teleky — és vállalt bonyolult közvetítő szerepet. Nem szakadt meg összeköttetése az olasz forradalmárokkal sem, tevékeny résztvevője lett az olasz egyesítési mozgalomnak. Garibaldi közvetlen munkatársa, a marsalai 1000-ek egyike, Nápoly kormányzója volt. Érdemeiért altábornagyi rangot kapott. Nemzetközi hírnevét az olasz nép szabadságharcában és az egységes Olaszország megteremtéséért folytatott küzdelem élvonalában vállalt szerepe alapozta meg. Az olasz nép ma is nagy nemzeti hősei egyikeként tiszteli. Az olasz kormány megbízásából több diplomáciai ügyben járt el. 1861-ben feleségül vette III. Napoleon császár unokahúgát Wyse-Bonaparte Adélt. Párizsból nagy figyelemmel kísérte a magyar emigrációnak az ország felszabadítására irányuló mozgalmait, közvetített az olaszok, németek és franciák között. Politikai-diplomáciai munkásságának főbb területei: kereste a „keleti-kérdés" békés megoldásának lehetőségeit; felvetette az Európai Egyesült Államok gondolatát; elnökletével ülésezett a III. nemzetközi békekongresszus (Budapest, 1896); tárgyalásokat folytatott a nemzetiségek képviselőivel. Közben a Szuezi-csatorna elkészítésének sikere Türrt is nagy nemzetközi vízügyi vállalkozások szervezésére ösztönözte. 1876-ban megkapta a kolumbiai kormány engedélyét a Darien földszoros átvágására (a későbbi Panama Részvénytársaság Lesseps elnökletével), majd 1881-ben a görög kormány engedélyét a Korinthusi-csatorna létesítésére és üzemeltetésére. 2. Az 1867-es kiegyezés amnesztiát hozott Türr számára is. Hazatérve tanulmányozta az itthoni gazdasági viszonyokat. Tapasztalta az ország nagyfokú gazdaságikulturális elmaradottságát, a meggyorsuló korai fej-