Hidrológiai tájékoztató, 1976

Kalavszky Károly: A felületi öntözőberendezések korszerűsítése

együttműködve a kívánalmaknak megfelelő felvételtechnikai eljárásokat dolgozott ki. A berendezések és az eljárás a gyakorlatban jónak bizonyult. A VIZDOK Fotó és Filmtecinikai Osztálya az elmúlt évben a hagyományos ferdesíkú és függőleges tengelyű fényképfelvételek, sztereopárok, légifotó mozaikok mellett, négy kamera szimultán vezérlésével, elsősorban a vízszennyezések jobb meghatározása céljából több színsávos légifelvételeket is készített. A légifotókat a Vízminőségi Felügyelet szakemberei interpretálták. A felvételek 4 db Hasselblad fényképezőgép egyidejű működtetésével, 6X6 cm-es képnegatív méretben, hagyományos pán filmre készültek additív szűrőzéssel. A negyedik gép színes dia-filmre dolgozott. A színbontásos felvételi eljárás igen jó eredményt hozott. Megállapítást nyert, hogy a vízszennyezések néhány formája közvetlenül kimutatható és értékelhető légifotó alapján. Sok esetben a fotóinterpretátor meghatározhatja a szennyeződések eredetét is. Megállapították, hogy a szennyező ágensek felkutatásában a legjobb eredményeket multispektrális fényképezéssel lehet elérni úgy, hogy a lefényképezendő területet legalább két típusú filmre vesszük fel. A VIZDOK lehetőségeihez képest felkészült vízügyi célú légifotók készítésére, célszerű fejlesztéssel ezt a feladatot el is tudja látni, de az előrelépéshez egyidejűleg gondoskodni kell a különböző területen munkálkodó szakemberek fotóinterpretációs képzéséről is, hogy legyen aki a felvételeket értelmezi és újabb igényeket tud támasztani a légifotóval a fotótechnikával szemben. A VIZDOK Fotó és Filmtechnikai Osztályán készült néhány jellemző légifelvételt az 1-—5. képen mutatunk be. A felületi öntözőberendezések korszerűsítése* KALAVSZKY KAROLY öntözési Kutatóintézet, Szarvas Az öntözés fontos területe a vízgazdálkodásnak. Ez a felismerés nem egyidős sem az öntözéssel, sem a — jóval fiatalabb — vízgazdálkodással. Ma már sokan tudják, hogy több oldalról bizonyíthatóan nem lehet vízgazdálkodás az öntözés számbavétele nélkül, és viszont, az öntözésfejlesztés meddő kísérlet, ha nem illeszkedik a vízgazdálkodás egészébe! Azt, hogy ezt a fórumot is felhasználom ilyen, látszólag vitathatatlan tétel ismertetésére, az indokolja, hogy még nem minden öntöző és vízgazdálkodó gyakorlati, vagy elméleti szakember munkáját itatta át a fenti felismerés. A felületi öntözőberendezések korszerűsítése témát is jó eredmény reményében csak az öntözés—vízgazdálkodás egysége jegyében közelíthetjük meg. Ha a magyarországi, ezen belül a felületi öntözés múltját, tervezett jövőjét szemléljük Gergely István (1) és az OSH (2) adatai alapján, az 1. ábrát kapjuk. Az öntözés az első 70 évében néhány ezer ha területre terjedt csak ki. A felszabadulás után, 20 év alatt, elérte a 100 ezer ha-t. A merész — de nem megvalósíthatatlan — tervek újabb 20 év alatt (1985-re) elérhetőnek tartják az egy milliót meghaladó ha öntözött területet. Ha ezt a tervet együtt vizsgáljuk hazánk szűkös és igen kedvezőtlen eloszlású öntözővíz készletével, valamint az inflációnak és az energiaválságnak országunkba való beszűrődésével, akkor aláhúzottan és felkiáltójelesen elénk rajzolódik: nem mindegy, hogyan és mennyiért öntözünk! A két legelterjedtebb öntözési mód — amint az 1. ábra mutatja — más más utat tett meg. A felületi öntözés 80 évig egyeduralkodó, 10 éves hanyatlás után kissé magához tér, de akkor már többszöröse a lendületesen terjedő, a műszaki fejlődés újabb és újabb eszközeit felhasználó esőszerű öntözés. Néhány éve az előre tekintő fejlesztők újból a felületi öntözés felé fordították a figyelmet. Pedig ahhoz, hogy egy jó lendületű folyamat irányt változtasson, sok tényezőnek kell egyértelműen más irányban hatnia. Felsorolható néhány tényező, amely az öntözőmód megválasztás „esőztető" lendületét a felületi öntözés felé látszik fordítani. Pontosabban fogalmazva: az alább felsorolt okok miatt magától az öntözéstől fordulnak el a gazdaságok, elkedvetlenednek az öntözők. Ezek: 1. Nagy az esőztető berendezések energiaigénye. Átlagosan 1000 LEó/ha (3X60 mm-es öntözéssel, hidránsról üzemeltetve). 2. Drágán üzemelnek. Az öntözővíz 1 m

3-ének kijuttatása átlag 1,4 Ft-ba került. 3. Nehezen elégíthető ki az öntözés munkaerőigénye. Nemcsak számszerűen nagy az esőztető öntözés élőmunka ráfordítása (átlagosan 7,5 óra/ha), hanem a munkakörülményei is (idénymunka, sárban járás stb.) taszítóan hatnak a szakmunkásra. 4. Üzemeltetésükkel jár néhány olyan jellemző, amelyet a korszerű, nagy terméshozamú növénytermesztés már nem engedhet meg. Ilyen a talajszerkezet-romboló hatása, a kieső terület (átlagosan 4%), a taposási kár, a szélérzékenység stb. 5. Számottevő a levegőben és az egyre nagyobb tőszámú, dús növényzeten a vízveszteség (25—60%). 6. Környezetvédelem. Csak néhány évesek, de egyre hangsúlyosabbak az ezzel kapcsolatos figyelmeztetések. [Ezer ha] <,00 300 100 i w / 1 / 1 i ív 1 1 1 1 1 1 i i 1 1 1 1 1 öss zes öm tözésm felület öntöz és A /! y * A szerzőnek a MHT Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztálya 1975. november 12-i előadóülésén elhangzott előadása alapján. 1875 85 95 1905 15 25 35 45 55 65 75 1985 Civ] 1. ábra. Az öntözött terület változása 100 év alatt Magyarországon. Az öntözhető terület: 3630 ezer ha! 13