Hidrológiai tájékoztató, 1976

Ditzendy Arisztid: Gondolatok a vízügyi légifotózásról

Gondolatok a vízügyi légifotózásról DITZENDY ARISZTID Vízügyi Dokumentációs és Továbbképző Intézet „ ... Végre felemelkedtem kb. 80 m-re ... rögtön kinyitom, majd bezárom az objektívemet és türelmetlenül kiabálom, hogy szálljunk le! A földre húznak, egy ugrással a fogadóban termek, ahol szívdobogva előhívom a képemet... szerencse, valami van." Tournachon Félix úr (álnéven: Nadar) idézett szavai 1855 egyik őszi reggelén hangzottak el Franciaországban a Petit Clamart-hoz közel eső egyik völgyben és a történelem első sikeres légifotografálását mondják el. Nadar léghajóját repülőgépek, űrhajók és műholdak váltották fel; a colloidiumot pedig korszerű fényképészeti emulziók. Amilyen nagy utat tett meg a repüléstechnika, ugyanúgy fejlődött a fényképezés technikája is. A légifényképezést először hadi célokra használták, talán meglepő, de felderítés céljára már 1860-ban készültek légifelvételek (King és Black, Boston). Igazi fejlődést azonban csak a repülőgép megjelenése és tökéletesedése hozott. A repülés és a légifényképezés nagyot fejlődött az első világháborúban, polgári célokra azonban nagyobb mértékben csak békeidőben vették igénybe, — főként mérést végeztek rajtuk. 1920-tól megjelenítek az első olyan topográfikus alaptérképek, melyeknél már a légifotogrammetriát alkalmazták. A légifelvételek térképészeti alkalmazása mellett — ahol a felvételekből csak olyan információkat használnak fel, amelyek egy térkép szerkesztéséhez szükségesek — megindult a szorosan vett értelmező munka is. A szabatos értelemben vett tudományos célú légifénykép-értelmezés a második világháborút követő években lendült fel. Amíg a légifelvétel átfogó, objektív, a térkép a légifelvétel információinak szelektálásából épült fel. Azok a szakemberek, akik korábban csupán topográfikus felvételekre és a helyszíni szemlék információira támaszkodhattak, a fotóinterpretáció segítségével a légifotókból ma a maximálisan nyerhető információt kaphatják. A légifényképezés kezdetén a legtöbb felvétel ferde síkban készült. A ferde síkú felvétel megtartja perspektivikus hatását, de egyben ez korlátozza felhasználhatóságát is. A ferdesíkú felvételek főleg arra használhatók, hogy kis magasságból az egyedi specifikus jellegzetességeket kapjuk meg, másrészt a függőleges felvételekhez kisegítő információt szolgáltatnak. Ferdesíkú felvételt kapunk a repülőgép ablakából fényképezve. Függőleges tengelyű felvételhez úgy jutunk, ha a felvevőgépet a terepre merőlegesen állítjuk. Függőleges felvételt általában csak rögzített géppel lehet készíteni. A világ legtöbb függőlegesen készült légifelvételét fotogrammetriai célból készítették. A felvételezést célszerű úgy végezni, hogy a felvett légifotók a repülés irányában 60%-ban, az egymással párhuzamos repülési sávokban pedig 30%-ban fedjék egymást. A 60%-os átfedésben készült, egymást követő két felvétel olyan felvételpárt alkot, ahol a közös átfedésük segítségével sztereoszkóppal nézve térláttatós képet kapunk. Ez az eljárás láthatóvá teszi a harmadik dimenziót is, ami növeli a légifotó információs készségét. A felvételek középső részének egymás mellé illesztéséből mozaik kép jön létre. Ez olyan hatást kelt, mintha egyetlen nagyméretű fényképpel rendelkeznénk, ami visszaadja a teljes lefényképezett területet. A légifotók olyan információkat tartalmaznak, melyek másképpen nem szerezhetők be. A fénykép egyszerre kutatási eszköz és kommunikációs közeg. Az optikával és a különböző fényérzékeny anyagokkal, a véges teljesítményű emberi szem adottságait növeljük meg. A lehetőségek skálája pedig állandóan szélesedik, részben az egyre célszerűbb és mindnagyobb tudású felvevőgépek szerkesztése, részben új, tökéletesebb 1. kép. Olajszennyezés a Dunán, Újpestnél. A ferde síkú felvétel megtartja perspektivikus hatását. Főleg egyedi, specifikus jelenségek meghatározására alkalmas. A felvételen jól látható az olajszennyezés, de annak kiterjedésére, helyére, mértékére már nem ad kellő és egyértelmű információt VIZDOK fotó: Schermann Akos 2. kép. A Ráckevei Duna-ág betorkollása. A Ráckevei Duna torkolata kb. 400 m magasságból közel függőleges tengelyben fényképezve. A képen jól elválik a hordalékosabb Duna és a Ráckevei ág vonala VIZDOK fotó: Vizy Zsigmond 11