Hidrológiai tájékoztató, 1975

Pálfai Imre: Az öntözés fejlesztésének Csongrád megyei távlatai

Az FV/C arány magasság-idő kapcsolatát a Tisza vízterületén a 3. ábra szemlélteti. Legkisebb az arányszám értéke, tehát legintenzívebb a hófelhalmozódás januárban, míg a vizsgált területen a hóolvadás hevessége március—áprilisban kulminál. Márciusban 700—1000, áprilisban 1100—1500 m között tetőzik az olvadás, e szintek FV értéke a megfelelő havi átlagos -csapadéknak 1,8—2-szeresét is eléri. Térképen is ábrázoltuk az FV értékek havi eloszlását, ezek közül a hófelhalmozódás időszakára legjellemzőbb januári és a vizsgált terület túlnyomó részén az olvadás tetőzésére jellemző márciusi eloszlásokat mutatjuk be (4. és 5. ábra). A felszínen aktivizálódó vízmennyiség évi menetének ismerete különböző hidrológiai számításokhoz fontos információt jelent. Az FV értékek térképeinek planimetrálásával meghatároztuk a Tisza részvízgyűjtőire és a teljes vízterületre a havi átlagokat, továbbá csapadéktérképekből C havi átlagait. Néhány jellemző részvízgyűjtőre és a teljes vízterületre vonatkozó adatainkat a 6. ábrán szemléltetjük. Az ábrán levő oszlopok szaggatott vonallal meghúzott magassága jelzi a csapadék, a folyamatos vonallal meghúzott magasság pedig a felszínen aktivizálódó vízmennyiség havi átlagát. A két vonal közötti különbség értelemszerűen a hófelhalmozódás, illetve hóolvadás mennyiségi értékét reprezentálja. A két vonal egybeesése az FV = C állapot bekövetkezését jelzi. Az ábra felhívja a figyelmet arra az erőteljes eltérésre, ami a vízgyűjtő jelentős területén az FV és C mennyiségek évi ritmusa között fennáll. Ez elsősorban a magasabb térszintű területeken (pl. Felső-Tisza) karakterisztikus, ahol a lefolyásra kerülő vízmennyiség évi kettős maximumot mutat (március—április fő- és nyári másodmaximum), szemben a csapadékjárás kifejezett egyszeres (nyári) maximumával. A teljes vízgyűjtőn az eltérés FV és C között kiegyenlítettebbé válik, de a felszínen aktivizálódó vízmennyiség erőteljes tavaszi megnövekedése e kiegyenlítettebb eloszlásban is jól felismerhető. IRODALOM (1) Stoenescu V.—Teodorescu E.: Prime rezultate asupra evaporatiei de la supraíata zápezii. Studii de Hldrologle, XI. Bucuresti, 1964. (2) Péczely Gy.: A felszíni vízbevétel rendszere a Duna felső és középső vízgyűjtőjén. Orsz. Meteorológiai Szolgálat Kisebb Kiadványai, 37. sz. Budapest, 1971. Az öntözés fejlesztésének Csongrád megyei távlatai* PÁLFAI IMRE Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged 1. Bevezetés Az öntözésfejlesztési kérdések az utóbbi időben — közel egy évtizedes pangás után — ismét kezdenek az érdeklődés előterébe kerülni. Az érdeklődés többek között a Kiskörei Vízlépcső és Öntözőrendszerei építésének előrehaladásával, illetve az I. ütem üzembehelyezésével magyarázható. A Vízlépcső öntözőrendszerei végső kiépítésben 300 000 ha mezőgazdasági terület öntözését teszik lehetővé Szolnok, Heves, Hajdú-Bihar és Békés megyében. Ügy vélem jogos a kérdés, hogy a Kiskörei Vízlépcső hatásterületén kívül, például Csongrád megyében az öntözésfejlesztés terén mire számíthatunk. Nyugodtan állíthatom, hogy Csongrád megye az öntözés indokoltságának szempontjából semmivel sem marad el a kiskörei térség mögött. Igaz, hogy a csapadék sokévi átlaga kb. 40 mm-rel nagyobb, mint az Alföld középső részén, azonban a nagyobb hőmérséklet és napfénytartam miatt a párolgás is több. A párolgás és a csapadék különbségeként számított éghajlati vízhiány az egész országot tekintve, éppen Csongrád megyében a legnagyobb. Az öntözés bevezetése, illetve fejlesztése során — az éghajlati adottságok mellett — másik döntő tényező a mezőgazdaság általános termelési színvonala. Az 1972. évi Területi Statisztikai Zsebkönyv adataiból megállapítható, hogy Csongrád megyében magasabb színvonalon áll a mezőgazdasági termelés, mint a Kiskörei Vízlépcső hatásterületén. Az öntözési kérdések előtérbe kerülésének másik magyarázata — amint a Minisztertanácsnak az öntözéses gazdálkodás fejlesztéséről 1972-ben közzétett irányelvei megállapítják —, hogy az elmúlt évtizedben lényeges változás állt be a mezőgazdasági termelésben. A gépesítés, a kemizálás, általában az agrotechnika rendkívül sokat fejlődött, s a termelés további növelésének a vízpótlás egyre több helyen el* A Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezetének 1973. június 12-i ülésén elhangzott előadás rövidített anyaga. engedhetetlen feltétele lesz. Növekszik az öntözés jelentősége a mezőgazdasági termelés biztonságának a megteremtésében is, mivel az egyre nagyobb ráfordítások miatt a termelés kockázata is egyre nő. Külön ki szeretném emelni, hogy a Minisztertanács említett irányelvei szerint az öntözés elsődleges célja a koncentrált, iparszerű mezőgazdasági termékelőállítás segítése és ezen belül elsősorban a zöldségtermesztés fokozása és minőségének javítása. Ebben pedig Csongrád megyének kiemelkedő szerepet kell játszani, hiszen természeti adottságai és termelési hagyományai sokkal jobbak, mint a Kiskörei öntözőrendszer hatásterületén levő megyéké. A Statisztikai Zsebkönyv szerint a zöldségnövények értékesítése 1972-ben Csongrád megyében kb. háromszorosa volt a Szolnok, vagy a Hajdú-Bihar megyében értékesített mennyiségnek. Az elmondottakból érzékelhető tehát, hogy ha Csongrád megye mezőgazdasága is lépést akar tartani a fejlődéssel, ezt csak az öntözéses gazdálkodás nagyarányú kiterjesztésével valósíthatja meg. Ez pedig nem oldható meg egyik napról a másikra. Hosszú időt vesz igénybe a mezőgazdasági üzemek megfelelő előkészítése az öntözővíz fogadására, de egy-egy nagyobb öntözőrendszer kiépítéséhez is 15—20 év kell. Tehát az előkészítést idejében meg kell kezdeni. A kezdeményezést a vízügyi ágazatnak kell megtenni, mert a vízügyi nagylétesítmények megvalósítása teremti meg az öntözésfejlesztés alapvető lehetőségét. Mielőtt folytatnánk az öntözés fejlesztési kérdéseinek tárgyalását, vessünk egy pillantást az öntözés jelenlegi helyzetére Csongrád megyében. 2. Az öntözés helyzete 1973-ban A statisztikai adatok szerint az öntözésre berendezett terület Csongrád megyében 1973-ban mintegy 35 000 ha, tehát a mezőgazdaságilag művelt összes területnek kb. 10%-a. Az 1. ábrán bemutatott öntözőrendszerek kiépítése az 1940-es évek végén kezdődött a hódmezővásárhelyi (5) és a szarvaskákai (7) rendszerekkel, majd sorra kiépültek az algyői (1), a percsorai (2), a csanyteleki (3), vidreéri (4), a kurcai (6),