Hidrológiai tájékoztató, 1975

Dr. Váncsa András Lajos: Limnológiai Szakosztály Miskolcon

Limnológiai Szakosztály Miskolcon A Magyar Hidrológiai Társaság Borsodi Területi Szervezete keretében 1975 indulási évvel Limnológiai Szakosztály alakult. A Limnológiai Szakosztály 1975. április 7-én tartotta meg első előadóülését az alábbi főcímmel összefoglalt témakörökben: „A limnológia jelentősége a vízminőség-gazdálkodás­ban." Dr. Hortobágyi Tibor: „Megnyitó a Miskolci Limno­lógiai Szakosztály első ülésén" címmel nyitotta meg az első előadóülést. „A Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szak­osztálya nemrég emlékezett meg fennállásának 25. év­fordulójáról. A jubileumra Miskolc milyen szép aján­dékkal kedveskedett: a Borsodi Területi Szervezet meg­alakította Limnológiai Szakosztályát, elsőt a vidéken. Hidrológiai Társaság és annak Limnológiai Szakosz­tálya nevében üdvözlöm az új Szakosztályt, s kívánom, teljesüljenek mindazok a szép elgondolások, javaslatok, melyeket céljukul tűztek ki. Mivel foglalkozzék az első vidéki Szakosztály? Fog­lalkozzék elméleti kérdésekkel, mert azok széles hori­zontot nyitnak, új szemléletet nyújtanak és a szűk prakticizmust kiküszöbölik. Ahogyan Széchenyi is meg­írta Stádiumában: Közelítsünk mindjobban a természet törvényeihez! Az elméleti kérdések mindig valami új összefüggés, eddig nem ismert jelenség oka felöl tájé­koztathatnak. Goethe is ezt fejezte ki: Szépek a dol­gok, amiket látunk. Amiket tudunk, szebbek, s messze legszebbek, amelyeket még nem ismerünk. A felismert összefüggéseket és jelenségeket alkalmazzák is. A budapesti 25. évfordulónkon arról is szólottam, milyen törekvések vezettek bennünket egy negyed szá­zaddal ezelőtt, s azokból melyek bizonyultak időt­állóaknak, perspektivikusoknak. 25 esztendővel ezelőtt egyedül, szétszórtan vagy néhány munkatárssal dol­gozók kerültek a Szakosztály révén szorosabb emberi és tudományos kapcsolatba. Komplex szemlélet, kuta­tás érvényesülhetett kezdettől munkánkban. Mérnökök, agrárszakemberek, vegyészek, bakteriológusok, orvosok, biológusok cserélték ki tapasztalataikat, termékenyí­tették meg egymás gondolatait, nyújtottak segítséget egymásnak. Akkor is, ma pedig fokozottabban aláhúzza a tudományos-technikai forradalom a vizzel foglalko­zók számára a határtudományok együttműködését, az interdiszciplináris kutatásokat nem csupán az elméleti kutatásokban, hanem a gyakorlat alkotó, megvalósító munkásai között egyaránt. A jövő az ilyen jellegű ku­tatásoké és ezt a 25 éves Limnológiai Szakosztály mi­lyen szépen kezdeményezte már megalakulásakor, s folytatja ma is, gondoljunk csupán a Balaton és tája, a Fertő tó, Velencei-tó, a szikesek, halastavak, folyóink féltésére, a sorozatos Hidrobiológus Napok komplex te­matikáira, élénk vitáira. A környezet- és természetvé­delemre szinte kezdettől felhívtuk a figyelmet. Gondo­lom, az elsőként megalakult budapesti Szakosztály el­gondolásaiból sokat magáévá tehet az első vidéki Szak­osztály is. Gyorsul körülöttünk az élet, a fejlődés. Űj anyagok­kal ismerkedünk meg, eddig ismeretlen technikai esz­közök, vegyszerek, eljárások, rendszerek lépnek éle­tünkbe, nem csupán tágabb környezetünkben, hanem még lakásunkban is. Nagy a felelősségünk magunk, méginkább utódaink miatt. Az ember ugyanis a felso­roltakkal és egyéb eszközeivel, tevékenységével sokkal gyorsabban alakítja környezetét génjeihez, mint génjeit környezetéhez. Az emberréválás 3 millió esztendeje csaknem 5 millió génünket még soha sem állította olyan körülmények közé, mint manapság. A Szakosz­tály munkája ezen a téren kiemelkedően jelentős, hi­szen vallhatjuk Szent-Györgyi Alberttel: A víz az élet matrixa. Mindent átjár, mindent old, nélküle nincs élet. Talán legjelentősebb természeti kincsünk. Ezt Borsod­ban nagyon jól tudják, sőt érzik is. Milyen szellem érvényesült a budapesti negyedszá­zados Szakosztályunkban? Fermentáló, szabad szellem­nek nevezhetjük, amely igen termékenyítőan hatott sok elméleti és gyakorlati szempontból jelentős tevékeny­ségre. A Borsod Területi Szervezet most megalakult Lim­nológiai Szakosztályában olyan szakemberek jöttek össze, akik már eddig is sok társasági összejövetelen Miskolcon, Budapesten, a Hidrobiológus Napokon elő­adásaikkal, a Hidrológiai Közlönyben és más szakla­pokon, kiadványokon keresztül tanulmányaikkal fel­hívták magukra a figyelmet. Munkásságuk a Limnoló­giai Szakosztályon keresztül szervezetten folyhat, ered­ményeik még jelentősebekké válhatnak. A borsodi szakemberek tudják azt, amit Váci Mihály olyan szé­pen fogalmazott 1959-ben Bodzán: Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával, aki vezetni mer! (Még nem elég!) A borsodiak mernek hívni, mernek vezetni. Móra Ferenccel szólva: álmodjanak a valóság párnáján! Se­gítsék elméleti és gyakorlati munkájukkal a szebb, a tisztább, az emberibb környezet megvalósulását!" Dr. Váncsa András Lajos: Élőszervezetek jelentősége a vízminőség-gazdálkodásban című előadásában a víz­ember-víz kapcsolatot vázolta, különös tekintettel az emberközpontú vízgazdálkodás életközpontú vízminő­ség-gazdálkodássá való átalakulására. „Napjaink legjelentősebb szemléletbeli minőségi vál­tozása vízminőség-gazdálkodásunkban az a tény, hogy az emberi vízhasználatkor nem egyszerűen a. vizet használjuk és az ember vízszennyezésekor nem egy­szerűen a vizet szennyezzük, hanem minden víz-ember­víz kapcsolatban — a körülményeket megváltoztatva — beavatkozunk a vízi életközösségek folyamatrend­szerébe. Az ember vízhasználó-vízszennyező tevékenységétől mentes természeti környezetben a szervezetlen és a szerves anyagok nem jelentenek szennyeződést a biosz­férában, hiszen azok az élővilág révén a biológiai fo­lyamatrendszerben felhasználódnak. A víz természeti körforgása mellett azonban ma már meg kell különböztetnünk a víz társadalmi körforgása megjelöléssel az emberi létéből eredő és azzal elvá­laszthatatlanul összefüggő vízhasználó-vízszennyező te­vékenységet. Ez gyakorlatilag a víz részvétele a tár­sadalom újratermelési folyamatrendszerében. Biológiai szempontból így korunk embere már csak lakója a természeti környezetének, s így ma már lé­nyegesen több szennyező anyagot juttat a bioszférába, mint amennyi ott az ekológiai ciklusban felhasználó­dik: e többlet jelenti a gondot! Természetes, hagy ha az élő természet igénybevétele már tovább nem fokozható, akkor az emberi beavatko­zásokat alá kell rendelni természeti környezetünk tör­vényszerű lehetőségeinek. Ezt hatékonyan csak e tör­vényszerűségek ismeretében tehetjük meg, alkalmaz­hatóságuk pedig életközpontú szemléletmódot követel. A vízminőség-gazdálkodás gyakorlatilag egymással összefüggő kétirányú folyamat: vízhasználat (ez a víz­ember kapcsolata) és vízszennyezés (ez az ember-víz kapcsolat). Elválaszthatatlanok, hiszen oksági összefüg­gésük legegyszerűbb formáiban is megvan. Vízhasználat az ember vízigényének kielégítése, s előkezelés nélkül ma már vizeink általában alkalmat­lanok emberi használatra. Emberi használatra alkal­massá tételkor számos olyan hatás éri a vizet, annak eredeti tulajdonságait és ezen keresztül élővilágát is megváltoztatva, melyek következményeként létrejövő másodlagos szennyeződések a vízellátás szempontjából rontják a vízminőséget. Vízszennyezés minden olyan hatás, amely felszíni és felszín alatti vizeink minőségét úgy változtatja meg,

Next

/
Oldalképek
Tartalom