Hidrológiai tájékoztató, 1975
Dr. Váncsa András Lajos: Limnológiai Szakosztály Miskolcon
Limnológiai Szakosztály Miskolcon A Magyar Hidrológiai Társaság Borsodi Területi Szervezete keretében 1975 indulási évvel Limnológiai Szakosztály alakult. A Limnológiai Szakosztály 1975. április 7-én tartotta meg első előadóülését az alábbi főcímmel összefoglalt témakörökben: „A limnológia jelentősége a vízminőség-gazdálkodásban." Dr. Hortobágyi Tibor: „Megnyitó a Miskolci Limnológiai Szakosztály első ülésén" címmel nyitotta meg az első előadóülést. „A Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztálya nemrég emlékezett meg fennállásának 25. évfordulójáról. A jubileumra Miskolc milyen szép ajándékkal kedveskedett: a Borsodi Területi Szervezet megalakította Limnológiai Szakosztályát, elsőt a vidéken. Hidrológiai Társaság és annak Limnológiai Szakosztálya nevében üdvözlöm az új Szakosztályt, s kívánom, teljesüljenek mindazok a szép elgondolások, javaslatok, melyeket céljukul tűztek ki. Mivel foglalkozzék az első vidéki Szakosztály? Foglalkozzék elméleti kérdésekkel, mert azok széles horizontot nyitnak, új szemléletet nyújtanak és a szűk prakticizmust kiküszöbölik. Ahogyan Széchenyi is megírta Stádiumában: Közelítsünk mindjobban a természet törvényeihez! Az elméleti kérdések mindig valami új összefüggés, eddig nem ismert jelenség oka felöl tájékoztathatnak. Goethe is ezt fejezte ki: Szépek a dolgok, amiket látunk. Amiket tudunk, szebbek, s messze legszebbek, amelyeket még nem ismerünk. A felismert összefüggéseket és jelenségeket alkalmazzák is. A budapesti 25. évfordulónkon arról is szólottam, milyen törekvések vezettek bennünket egy negyed századdal ezelőtt, s azokból melyek bizonyultak időtállóaknak, perspektivikusoknak. 25 esztendővel ezelőtt egyedül, szétszórtan vagy néhány munkatárssal dolgozók kerültek a Szakosztály révén szorosabb emberi és tudományos kapcsolatba. Komplex szemlélet, kutatás érvényesülhetett kezdettől munkánkban. Mérnökök, agrárszakemberek, vegyészek, bakteriológusok, orvosok, biológusok cserélték ki tapasztalataikat, termékenyítették meg egymás gondolatait, nyújtottak segítséget egymásnak. Akkor is, ma pedig fokozottabban aláhúzza a tudományos-technikai forradalom a vizzel foglalkozók számára a határtudományok együttműködését, az interdiszciplináris kutatásokat nem csupán az elméleti kutatásokban, hanem a gyakorlat alkotó, megvalósító munkásai között egyaránt. A jövő az ilyen jellegű kutatásoké és ezt a 25 éves Limnológiai Szakosztály milyen szépen kezdeményezte már megalakulásakor, s folytatja ma is, gondoljunk csupán a Balaton és tája, a Fertő tó, Velencei-tó, a szikesek, halastavak, folyóink féltésére, a sorozatos Hidrobiológus Napok komplex tematikáira, élénk vitáira. A környezet- és természetvédelemre szinte kezdettől felhívtuk a figyelmet. Gondolom, az elsőként megalakult budapesti Szakosztály elgondolásaiból sokat magáévá tehet az első vidéki Szakosztály is. Gyorsul körülöttünk az élet, a fejlődés. Űj anyagokkal ismerkedünk meg, eddig ismeretlen technikai eszközök, vegyszerek, eljárások, rendszerek lépnek életünkbe, nem csupán tágabb környezetünkben, hanem még lakásunkban is. Nagy a felelősségünk magunk, méginkább utódaink miatt. Az ember ugyanis a felsoroltakkal és egyéb eszközeivel, tevékenységével sokkal gyorsabban alakítja környezetét génjeihez, mint génjeit környezetéhez. Az emberréválás 3 millió esztendeje csaknem 5 millió génünket még soha sem állította olyan körülmények közé, mint manapság. A Szakosztály munkája ezen a téren kiemelkedően jelentős, hiszen vallhatjuk Szent-Györgyi Alberttel: A víz az élet matrixa. Mindent átjár, mindent old, nélküle nincs élet. Talán legjelentősebb természeti kincsünk. Ezt Borsodban nagyon jól tudják, sőt érzik is. Milyen szellem érvényesült a budapesti negyedszázados Szakosztályunkban? Fermentáló, szabad szellemnek nevezhetjük, amely igen termékenyítőan hatott sok elméleti és gyakorlati szempontból jelentős tevékenységre. A Borsod Területi Szervezet most megalakult Limnológiai Szakosztályában olyan szakemberek jöttek össze, akik már eddig is sok társasági összejövetelen Miskolcon, Budapesten, a Hidrobiológus Napokon előadásaikkal, a Hidrológiai Közlönyben és más szaklapokon, kiadványokon keresztül tanulmányaikkal felhívták magukra a figyelmet. Munkásságuk a Limnológiai Szakosztályon keresztül szervezetten folyhat, eredményeik még jelentősebekké válhatnak. A borsodi szakemberek tudják azt, amit Váci Mihály olyan szépen fogalmazott 1959-ben Bodzán: Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával, aki vezetni mer! (Még nem elég!) A borsodiak mernek hívni, mernek vezetni. Móra Ferenccel szólva: álmodjanak a valóság párnáján! Segítsék elméleti és gyakorlati munkájukkal a szebb, a tisztább, az emberibb környezet megvalósulását!" Dr. Váncsa András Lajos: Élőszervezetek jelentősége a vízminőség-gazdálkodásban című előadásában a vízember-víz kapcsolatot vázolta, különös tekintettel az emberközpontú vízgazdálkodás életközpontú vízminőség-gazdálkodássá való átalakulására. „Napjaink legjelentősebb szemléletbeli minőségi változása vízminőség-gazdálkodásunkban az a tény, hogy az emberi vízhasználatkor nem egyszerűen a. vizet használjuk és az ember vízszennyezésekor nem egyszerűen a vizet szennyezzük, hanem minden víz-embervíz kapcsolatban — a körülményeket megváltoztatva — beavatkozunk a vízi életközösségek folyamatrendszerébe. Az ember vízhasználó-vízszennyező tevékenységétől mentes természeti környezetben a szervezetlen és a szerves anyagok nem jelentenek szennyeződést a bioszférában, hiszen azok az élővilág révén a biológiai folyamatrendszerben felhasználódnak. A víz természeti körforgása mellett azonban ma már meg kell különböztetnünk a víz társadalmi körforgása megjelöléssel az emberi létéből eredő és azzal elválaszthatatlanul összefüggő vízhasználó-vízszennyező tevékenységet. Ez gyakorlatilag a víz részvétele a társadalom újratermelési folyamatrendszerében. Biológiai szempontból így korunk embere már csak lakója a természeti környezetének, s így ma már lényegesen több szennyező anyagot juttat a bioszférába, mint amennyi ott az ekológiai ciklusban felhasználódik: e többlet jelenti a gondot! Természetes, hagy ha az élő természet igénybevétele már tovább nem fokozható, akkor az emberi beavatkozásokat alá kell rendelni természeti környezetünk törvényszerű lehetőségeinek. Ezt hatékonyan csak e törvényszerűségek ismeretében tehetjük meg, alkalmazhatóságuk pedig életközpontú szemléletmódot követel. A vízminőség-gazdálkodás gyakorlatilag egymással összefüggő kétirányú folyamat: vízhasználat (ez a vízember kapcsolata) és vízszennyezés (ez az ember-víz kapcsolat). Elválaszthatatlanok, hiszen oksági összefüggésük legegyszerűbb formáiban is megvan. Vízhasználat az ember vízigényének kielégítése, s előkezelés nélkül ma már vizeink általában alkalmatlanok emberi használatra. Emberi használatra alkalmassá tételkor számos olyan hatás éri a vizet, annak eredeti tulajdonságait és ezen keresztül élővilágát is megváltoztatva, melyek következményeként létrejövő másodlagos szennyeződések a vízellátás szempontjából rontják a vízminőséget. Vízszennyezés minden olyan hatás, amely felszíni és felszín alatti vizeink minőségét úgy változtatja meg,