Hidrológiai tájékoztató, 1974

Pálmai János-dr. Szirtes Lajos-Somogyvári Imre: Pécs város és környéke ipari és ivóvízigényét távlatban is kielégítő gravitációs föld alatti vízellátó rendszerek

Pécs környékének a víznyerő helyek irányába eső domborzata viszonylag tagolt és változatos. Ez kedvez a föld alatti vízszállító rendszereknek, mivel külszíni vezeték esetén jelentős kerülőkkel és felesleges vezetékhossz növekedéssel kell számolni. A vízszállító alagutak esetén mindez elesik és a földtani előrejelzésben sem találhatunk olyan földkéregszerkezeti akadályokat, melyek a kivitelezés során a „légvonalhoz" képest említésre méltó eltéréseket követelnének meg. Egyedül a mezőgazdasági öntözéssel kapcsolatos vezeték megcsapolások, vagy újabb vízforrások bekapcsolása miatt szükséges esetleg kivételt tenni. Földrajzi szempontból két nyomvonal jöhet számításba : 1. Pécs—Drávai összekötés (1. ábra) 2. Pécs—Dunai összekötés (2. ábra) A Pécs—Drávai összekötés esetén a nyomvonal a drávaszabolcsi hídtól nyugatra a Fekete víz torkolata felett indulna és Remény puszta területén érné el a vízkiemelő aknát, amelyen keresztül a víz + 250 m sz. fölé emelve kerül a tározó és elosztórendszerekbe. A vízkiemelő mű a Drávapalkonyától délre eső mederszakasz területén helyezhető el. Egyedül jelentős természeti akadály a nyomvonal mentén a Fekete víz alatti áthaladás a viszonylag csekély fedőrétegvastagság miatt. Ezért itt a patakot el kell terelni és betonmederbe kell foglalni. Fenti változat hossza kereken 25 km, melyből a Sellye—Siklós vasútvonaltól a Dráváig terjedő 6 km-es szakasz kitakarással építhető. Ezen a nyomvonalon négy akna mélyítése elegendő, melyek közül az egyik csak 20 m mély. Fenti változatnál hosszabb — mintegy 29 km — a Pécs—Duna közötti táró. Itt a vízkivitelezés helyét célszerű Mohácstól északra a jelenlegi Duna-vezeték vízkiemelő művéhez közel kijelölni. A nyomvonal kezdetén is már jelentős és Pécs felé egyre növekvő takaróréteg vastagsága miatt a műtárgyak és természeti alakulatok alatti áthaladás gondot nem okozhat. A nyomvonal végén, Bogádtól északra elhelyezkedő vízkiemelő akna külszíni nyílása a + 210 m t. sz. f-i szinten van. Ez utóbbi változat esetén öt akna szükséges ahhoz, hogy megfelelő számban álljon támadási pont rendelkezésre. Mindkét változat esetén a táró lejtését Pécs irányában 2%n-nek vehetjük. Kivitelezési hossza és építési idő szempontjából összevetve a két nyomvonalat, az alábbi megállapításokra jutunk: A Dráva—Pécs vezeték 4 km-el rövidebb és a másik változatnak mintegy 86%-a. Ez már számottevő megtakarítás a kivitelezési idő terén annál inkább, mivel itt 4 km hosszban kitakarás is alkalmazható és eggyel kevesebb akna szükséges. Ugyanekkor ez a nyomvonal a Harkány és Siklós üdülőkörzet vízellátási gondjait is megoldhatja és alkalmas a Tenkestől délre eső lapály mezőgazdasági öntözésére. Ugyanakkor elláthatja öntözővízzel a Tenkestől Pécs felé eső körzet egyrészét is. A Tenkes-hegy alatt elhaladva befogadhatja az esetleg jelentkező karsztvizeket is. Ez a nyomvonal viszont költségessé teszi a keresztező műtárgyak és természeti akadályok alatti áthaladást. Miután a vízkivételi művet már kezdetben meg kell építeni, így a párhuzamosítás legfontosabb eleme elesik. A legdöntőbbnek tűnik mégis a vízminőség kérdése. A Dráva vízminősége nem kedvező és az évszakoktól függően nagy mértékben változik. Kérdéses, hogy sikerülne-e a minőséget parti szűréssel megfelelően javítani. Gondokat okozhat a Dráva nemzetközi jellege is. Pécs és a Duna közötti nyomvonal hosszabb ugyan, de számos ezt ellensúlyozó előnnyel rendelkezik. A műtárgyak alatt az áthaladás különleges módszereket nem kíván. A beruházás lépcsőzetes üzembehelyezését meszszemenően biztosítani lehet. A jelenlegi vízkivételi mű kis kapacitásbővítéssel még használható. Pécstől kiindulva a táróval pedig a kivitelezési idő 60%-a alatt a szederkényi víznyerő terület a táróba kapcsolható és ez már nyomban jelentős víztöbblethez juttatja Pécset. Ez a vízmennyiség a táró kiépítéséval a régi Duna-vezetékbe átterelhető. A szederkényi víz szállítása pedig megoldható a táróban elhelyezett, azbeszt cement, vagy műanyag vezetékkel, amely még akkor is üzemelhet amikor a táró már rendeltetésének megfelelően dolgozik. Már most megemlítjük azonban, hogy a rétegvizek kizárására kell törekedni. Az ehhez szükséges szigetelések kivitelezhetők. A célnak megfelelőbb és viszonylag állandóbb vízminőséget a Duna szolgáltatja és erre biztosítékul kell, hogy szolgáljanak a nemzetközi kötelezettségek. Végezetül pedig a Pécsi Duna-vezeték alkalmas arra, hogy a mezőgazdasági öntözést nagyobb területre terjesszük ki. A táró végleges kiépítése fjiztosítás) és a kivitelezési technológia megválasztása nzempontjából mértékadók a nyomvonal környezetének kőzetviszonyai és ezek felderítését szolgálják az 1. és a 2. ó^rán látható földtani szelvények. A Földtani Intézet Pécsi Kirendeltségének tájékoztatása alapján készült szelvények a kiragadott terület főbb jellemzőire utalnak. Adott esetben egy részletes geofizikai felmérés lebonyolítása, valamint ^nmmTja^nrr Harkány Drávaszabolcs Szalanta Ipacs fa 'jurony

t 'Csárnota Terehet í/ Drávapalkonyi fjKovács - Js/S hida A? Drávacsennfe Remenypusztai \Mar(a Bosta i,Diós viszló Iravaszerdahely Keszu Í^All.Gazd 1. ábra. Pécs és a Dráva között építendő táró földtani szelvénye és helyszínrajza 1. Gránit; 2. Mészkő; 3. Agyag; 4. Homok, iszap; 5. Lösz; 6. Homokkő; 7. Homokos agyag; 8. Homokos kavics; 9. Agyagos homok 54