Hidrológiai tájékoztató, 1974
Pálmai János-dr. Szirtes Lajos-Somogyvári Imre: Pécs város és környéke ipari és ivóvízigényét távlatban is kielégítő gravitációs föld alatti vízellátó rendszerek
2. ábra. Pécs és a Duna között építendő táró földtani szelvénye és helyszínrajza 1. Gránit; 2. Mészkő; 3. Márga; 4. Agyag; 5. Homok, iszap: 6. Lösz; 7. Homokkő; 8. Konglomerátum; 9. Márgás homok; 10. Homokos kavics; IX. Agyagos homok néhány a kritikus pontokban lemélyített kutatófúrás szükséges a rétegmozgásokból eredő törések, a kőzetek kohéziójának és víztartalmának megállapítására. Már most is megállapítható azonban, hogy az alagutak csak helyenként érintik az alaphegységet és többnyire viszonylag „fiatalkorú" üledékes rétegeket harántolnak. Drávaszabolcs és Pécs között a táró a Dráva árterületének megfelelően közel 10 km hosszon iszapos homokos rétegeket harántol, melyek a Tenkes előtt agyagos homokba mennek át. Itt a talajvízszin a domborzatnak megfelelően magas, intenzív vízfakadással kell számolni a mintegy 1,5 km hosszú mészkőben és annak északi és déli peremén. Ezt követően a vágat 6—8 km hosszban homok és iszapos homok tartalmú rétegekben fut, majd közel 7 km-es homokköves és agyagos kifejlődésű kőzetösszletet harántol és végül is agyagban áll meg. A Tenkestől északra a vágat fölött 30 m-re egy valószínűleg vízzáró 120 m vastagságot elérő összefüggő agyagréteg helyezkedik el, lösz alá települve. Fentiekkel ellentétben a Pécs—Duna közötti nyomvonal csak mintegy 800 m hosszú iszapos homokos mederkörnyéki szakaszon halad át, majd 2 km-es agyag és agyagos homokréteget harántol, amit 400 m hosszban az alaphegységi gránitra települt júra mészkő, valamint 2 km hosszban maga a gránit követ. Nyugat felé ismét júra mészkő következik 1200 m hosszban. Innen a táró majdnem végig homokos márgás rétegösszleteket harántol és végül egy 1200 m-es mészköves szakaszban áll meg. Itt is húzódik a lösztakaró alatt egy vízzáró agyagréteg, ez azonban már nem mindenütt öszszefüggő. Kivitelezés szempontjából szembeötlő különbség a két változat között az a körülmény, hogy a PécsDráva szakaszon a Dráva környékén jelentős hosszban vízdús iszapos rétegek találhatók. Itt a kitakarásos módszer mellett vákuumos talajvízszintsüllyesztésre lesz szükség. A mészkő és a gránit a pajzsos és fejtőgépes kihajtásnak nem kedvez, valamint víztelenítési és vízkizárási problémákat is felvet, a harántolandó hossz azonban nem jelentős és a mecseki mélybányászat robbantásos gyorsvágathajtása itt jól alkalmazható. Továbbiakban mindkét nyomvonal geológiája egyaránt kedvező mind a pajzsos, mind a fejtőgépes kihajtás számára. A táró szabad szelvényének biztosítására vasbeton tübbingtáró tervezhető a pajzsos vágathajtás számára és 15 kg/fm acél TH ív vasbeton béléspallókkal és 20 cm vastag belső torkrét bevonattal a hagyományos bányászati technológia esetére. A táró szelvényének kialakításánál a szállítható vízmennyiségre kell méreteznünk a fenti két kiviteli változat figyelembe vételével. Számításainknál Bazin formuláit használtuk fel. „ . _ „ 87 RI , , „ F Bazin Q = F ——- ahol R = — 8,7 m 2 kitörési és 5,9 m 2 szabadszelvényű torkrét bevonatú táró esetén Q = 116 844 m 3/sec = 100 987 7,76 vn?/nap Körszelvényű (vasbetontübbing) 2,4 m belső átmérőjű táró esetén Q = 975 813 696 m^/nap Számításainkat Zambó képlete alapján is ellenőriztük. Q = 8 7 F 2 VÖj l 7 = g75 g06 438 m3/ nap KfU UY Mint láthattuk fenti rövid vizsgálódás alapján is már várakozáson felüli nagy értékek adódnak viszonylag kis lejtés mellett is. A szelvények drasztikus csökkentése azonban helytelen lenne, mivel ez a kivitelezést megnehezítené és a kivitelezési költségek is ugrásszerűen megnőnének. A tárót megfelelő szigeteléssel kell ellátni az átharántolandó kőzetek vízhártartásának megóvása és táróból a falazaton áthatoló víz által a kőzetben okozott esetleges kiüregelések megakadályozására. Torkrétbeton esetén a Putzmeister eljárás a DIN 1048 sz. előírásainak megfelelően 1,5 cm maximális vízbehatolást szavatol, ami mindenképpen elegendő. Tübbingtáró esetén a vasbeton tübbingek az előregyártáskor bitumen bevonatot kapnak a kőzet felé eső csatlakozó felületen. Ezt a módszert a Bányászati Aknamélyítő Vállalat jelenleg is kiterjedten alkalmazza. Különösebb berendezéseket a táró nem igényel. A takarítási időszakok áthidalására a táró szakaszolható gátakkal, iszapfogó zsompokkal. Amíg a szállítható vízmenynyiség az igényeket jelentősen meghaladja a táró vasbeton válaszfallal kétfelé osztható és a víz átáramoltatása egy-egy oldalon felváltva történhet. Az előbbiekben említett két főmegoldási módra állítottuk össze ütemtervünket és költségbecslésünket. Az egyik a már említett mecseki mélybányászatban kialakult vágathajtási technológia, mely viszonylag kis költséggel tovább fejleszthető az ércbányászatban most elterjedő Tamrock vagy Atlas Copco fúrókocsikkal, harácsolókaros vonatbarakó gépsorokkal, vagy pedig a magyar „F" típusú fejtőgépcsaláddal (F6). Jelentős élőmunka megtakarítást és optimális minőséget azonban elsősorban a fejtőpajzsos vágathajtás tud felmutatni. A DEMAG cég adatai szerint eddig alagúthajtó berendezéssel az alábbi teljesítményeket érték el: júra 55
