Hidrológiai tájékoztató, 1973

Dr. Dobos Irma: A Visegrád, Lepence völgyi hézvízkút

A geoelektromos középszondázással az „A" vetőzónát már sikerült ugyan kimutatni, de az ezt követő sekélyszondázások és szeizmikus mérések alakították ki egyértelműen a területre jellemző szerkezeti kép megismerését, a medencealjzat mélységét, valamint a miocén vulkánitok vastagságát. A geofizikai adatokból szerkesztett földtani, szerkezeti vázlatból kiderül, hogy Visegrád és Dömös között főként É—D-i és ÉK—DNy-i irányú vetők, illetve vetőzónák jelenlétére lehet következtetni (2. ábra). 2. ábra: Visegrád környékének geofizikai térképe (MÁELGI után) 1. geofiziaki mérések alapján javasolt fúráspont; 2. az alaphegység tszf-i szint alatti mélysége; 3. vetözóna; 4. a hévízkút helye A Duna melletti szelvény mentén triász karbonátos képződménynek valószínűsített nagysebességű színt délnyugat felől egy 100 m magasságú vetővel („C") közel 900 m-ig süllyed, majd az „A" és „B" vetők között kiemelkedik és 750 m mélységben szintesen települ. A ,,B" jelű vető után a mérési vonal ÉK-i végéig enyhén lejt 950 m-ig. A hegység belseje felé (a Dunára merőlegesen) irányított szelvények szerint az „E" és „D" fővetők mentén az aljzat 750 m-ről 500 m-re emelkedik. A legnagyobb mélységet a Duna mentén —800 m-ben lehet feltételezni, s ettől keletre kb. 1 km-re már —300 m-ben jelentkezhet az aljzat. A geofizikai méréseket és értékelést végző ELGI, a tervezett kutatófúrásra 3 pontot javasolt, s ezek közül az F—1. és F—2. sz. pont (2. ábra) a telepítés szempontjából igen kedvezőnek látszott. A tervezett vízierőmű helyét azonban itt jelölték ki, így geofizikai szempontból a legkedvezőtlenebbnek minősített, de az elárasztástól védett Lepence völgybe, az F—3. sz. pont közelébe került a kutatófúrás (2. és 3. ábra). • 1 Hz E±J5 036 £E)7 ^10 #11 • 12 3. ábra: A Visegrád, Lepence völgyi hévízkút környékének földtani térképe (Lengyel E. után) 1. alluvium; 2. lösz, 3. nyirok (pleisztocén); 4. lajtamészkő (szarmata); 5. piroxénandezit, 6. piroxénamfibolandezit, 7. piroxénamfibolandezittufa, agglomerátum (középsőmiocén); 8. biotitamfibolandezit, 9. biotit-amfibolandezittufa (alsómiocén); 10. gránátos biotitandezit (felsőoligocén), 11. a Lepence-völgyi hévízkút; 12. a Visegrád 2. sz. távlati fúrás A kutatófúrások eredményei A Visegrád, Lepence völgyi kutatófúrás létesítésének gondolata szorosan összefüggött a Dunakanyar megnőve kedett idegenforgalmával. A leányfalui és szentendrei strandfürdők példája megmutatta, hogy milyen nagy vonzóerőt gyakoroltak az 1968-ban és 1972-ben létesített hévízkutak. Ettől függetlenül időszerűnek látszott a mélyföldtani és vízföldtani ismeretek további növelése Visegrád területén is. A VIKUV kezdeményezését a Pilisi Parkerdőgazdaság, a Visegrádi községi Tanács, a Dunakanyar Intéző Bizottság és a Központi Földtani Hivatal is magáévá tette és anyagilag is támogatta. A kutatófúrás megvalósítását az is indokolta, hogy 1955-ben a V—2. sz. távlati kutatófúrás nem érte el célját, és nyitott kérdés maradt, hogy az oligocén képződmények alatt kifejlődhetnek-e az eocén, illetve triász időszaki karbonátos képződmények. A rendelkezésünkre álló kevés földtani adatból a fúrás helyét és mélységét a kivitelezési előtervhez már 1970-ben meg kellett határozni. Zömmel csak földtani megfontolásokra támaszkodhattunk, de több földtani munkaszelvényből szerző úgy látta, hogy a tervezett kutatófúrás 1200 m-en belül mindenképpen elérheti a medencealjzatot. A geofizikai méréseket is figyelembe véve készült el a fúrás végleges földtani — vízföldtani terve, amely változatlanul egy 1200 m mélységelőirányzatú kutatófúrás létesítését írta elő. A hévízkút földtani és vízföldtani eredményei A jóváhagyott földtani terv alapján 1973. május 2-án kezdett hozzá a VIKUV a kút mélyítéséhez és szeptember 30-án fejezte be. A geofizikai mérések által kimutatott felszínközeli miocén andezit a fúrás helyén 200 m 63